Sárhida táji környezete lebilincselő, a civil szervezetek messze viszik a falu jó hírét

Sárhidának, a Bakra vezető országút mentén is van ugyanis egy utcája, de innét fel kell kanyarodni a hegy felé, ahol még további hét utcából áll a régi falu. Igaz, épült egy vadonatúj utcánk, a Pacsirta, s ez összeköti már a két falurészt. Ezen is fel lehet jönni Sárhidára, nemcsak a falu szélén, a Gellénházára átvezető olajos úton. Sárhidáról gyönyörű kilátás nyílik a Felső-Válicka völgyére, a szomszédos szőlőhegyek pedig változatosan szép tájak, ahol néhány olajhimba szívja még a föld olaját. A Sárhidától nyugatra húzódó erdők, mezők is megkapóak, erre el lehet jutni a szomszédos baki tóig. A táji szépség azonban önmagában a turizmus nagyobb arányú fejlesztéséhez kevés – mondja Mázsa Ferenc polgármester sorozatunk sárhidai részének házigazdája, aki Pete Istvánnal, az önkormányzat munkatársával mutatja meg Sárhida látnivalóit.

Sárhida több dombra, s a köztük lefutó völgyekbe épült, ezért szinte minden utcából rá lehet látni egy-egy falurészre, a gondozott házak és kertek kellemes látványt nyújtanak az itt lakóknak is. Aki meg ritkán jár errefelé, rácsodálkozik a falu romantikus elrendezésére, s a Válicka völgy lenyűgöző, nagyobb távlataira. Mondom is Mázsa Ferencnek, hogy talán nem is veszik észre, milyen szép a falujuk.

- A táji látványosság fontos, de nem elégséges egy dinamikus, a turisztikára is épülő falufejlesztéshez. Ha visszatekintünk a történelemben, a falunak az volt a fontos, hogy legyen temploma, később iskolája, postája, boltja és kocsmája. Most templomunk van, de éppen két éve, 2016-ban megszűnt az alsó tagozatos iskolánk, és még abban az évben a posta is bezárt. Igaz, az élet is átalakult közben. A hagyományos falusi gazdálkodás lassan teljesen eltűnik. Már több, mint öt éve, hogy egyetlen tehén sincs a faluban, disznót is egyre kevesebben tartanak, s ebből is akadnak konfliktusok, amikor nyáron a szél viszi az állatok szagát. De a legnagyobb gond az, hogy a falunak igen lecsökkent a gazdasági tehetőssége. Sárhida a nyolcszáz lakosával Zalában az átlagosnál nagyobb települések közé tartozik. Az éves költségvetésünk 50-60 millió forint körül van, s ehhez számíthatunk még 3, 5 millió forint iparűzési adóbevételt. Az intézmények fenntartása, s a szociális ellátás finanszírozása mellett ebből semmi másra nem futja – vázolja a helyzetüket Mázsa Ferenc.

Érdekesek a falu anekdotái Sárhida elnevezéséről, melynek eredetét többen is kutatták. Feljegyezték például, hogy az egykori lakosok Csatárba jártak templomba. A két község közötti mocsaras részeket földdel töltötték fel. Mivel a földhíd esős időben sáros volt, ezt sárhídnak nevezték el, ami ráragadt a falura is. Egy másik történet szerint a község területe egy Sárhida nevű nemes emberé volt, akinek a lányait Balogh és Pete nemesek vették feleségül. Az ő leszármazottaikból származnak a Balogh és a Pete nevűek, akik ma is a falu lakóinak többségét alkotják. Tény, a régi írások 1382-ben említik a falu nevét, miszerint a Sárhydai Fodor Jánosnak a község határában volt birtoka. 1463-ban már több olyan iratot is találtak a levéltárakban, amelyeken a Sárhydai családok, mint itteni birtokosok szerepeltek.

A törökök 1641-ben felégették az út mellett lévő falut, ezért a házakat védettebb helyre építették, így kerültek a porták a mostani település helyére. A polgármester említette két intézményt, a templomot és az iskolát jóval később sikerült a falunak megépítenie. 1820-ig Csatárba jártak a gyerekek iskolába. Az 1868-as Eötvös-féle népiskolai törvény kötelezte a településeket az elemi oktatás megszervezésére, de Sárhidán csak 10 év múlva épült fel az iskola. 2016-tól az alsó tagozatos oktatás is megszűnt, a gyerekek a baki iskolában tanulnak. Egyetlen önálló intézményük, a „Zöld Óvoda” minősítésű óvoda az idén lesz 40 éves. A templomot jóval később, 1906-ban építették, majd a Szent Őrzőangyalok tiszteletére felszentelt templomot 1993-ban bővítették.

- Az Egyházközség irányításával pályázati támogatásból, egyházmegyei hozzájárulásból és helyi adományokból sikerült összeszednünk annyi pénzt, hogy a belülről korábban részben felújított templomot most kívülről is rendbe hozzuk, s az őszi búcsúkor újra felszentelhessük. Ha nehezen is ment, de 2011-től sikerült pályázati segítséggel felújítanunk a sportöltözőt, amely a megyei harmadosztályban vegyes sikerekkel játszó focicsapatunknak ad otthont. 2013-ban felújítottuk a kultúrházat és a ravatalozót is. Rendbetettük a világháborús emlékművet, s az idén március 15-én újra szenteltük a megújított 1848-49-es forradalom és szabadságharc kopjafáját. Szólnom kell egy igen fontos hajtóerőről, a sárhidai civilekről, akik messze viszik falunk jó hírét, s valahol ez is hozzátartozik a turizmushoz. Az Együtt Sárhidáért Alapítványunk 1999. január 20-án alakult, s az egyik fontos célkitűzése a lehetséges testvértelepülések felkutatása és a velük való kapcsolatteremtés volt. Céltudatosan a „Sár” kezdetű falvakat kerestük. Így lett testvértelepülésünk Erdélyből a Maros menti Sárpatak és Sáromberke, a kárpátaljai Sárosoroszi, a szlovákiai, Csallóközből pedig Sárosfa. Az első „sáros” fesztivált 2014-ben szerveztük meg. Viszi hírünket a dalkörünk, s a Dynamite Dance Tánccsoportunk. Az Egészséges Életért Egyesületünk a helyi programokban aktív, míg a falu biztonságáért a Polgárőr- és Szabadidő Egyesület tesz sokat. A Sárhidai Dalkör az idén áprilisban ünnepli fennállásának 15-ik évfordulóját, amit a „Dalkör határok nélkül” elnevezésű találkozóval ünneplünk meg. Eljön a találkozóra a muravidéki radomosi népdalkör, a csatári pávakör, a gellénházi népdalkör, s a szlovákiai testvértelepülésünk Sárosfa, Cimbora Népdalköre is – szól a közelgő rendezvényről a polgármester, majd elmondja, hogy a saját közösségi életük, egyházi és társadalmi ünnepeik, kulturális, szabadidős és sporteseményeik nívós szervezésén, rendezésén, a barátok fogadásán, meglátogatásán túl, vannak elképzelések a falu értékeinek a megmutatására is.

A Keresztek útja túraútvonal például Sárhidát is érintve köti össze a Dél-dunántúli Kéktúra utat Zalaegerszeggel. A 2011-ben kijelölt út az elnevezést azért kapta, mert számos útszéli kőkereszt található mellette, s közülük többet az 1800-as években állítottak.

- Ezen az útvonalon a megye tervében egy kerékpárút kialakítása is szerepel, ami tudtommal ma is érvényes pályázat. Az út a bocföldi hegyen, illetve annak Pupi-hegy részén vezetne, ami már nem a mi határunk, de ott, és a szomszédos Kökényesen vannak a sárhidaik szőlői is. Szeretnénk, ha a kerékpárút érintené a régi iskolánkat is, ahol pihenőt és kerékpár szervizt is ki lehetne alakítani. A régi iskolával már többször is pályáztunk, Sárhidai Sport Szálló néven jelenleg is kész terveink vannak, de eddig nem kedvezett ehhez a szerencse. 1998-ban volt a sárhidai gázkitörés, amikor a falu lakóit is kitelepítették. Gondolkozunk egy olyan tanösvényen, ami a még működő himbák közül néhányat érintve, elvezetne a már lefojtott, de kis híján tragédiát okozó kúthoz. Szemléltető táblákon be lehetne mutatni a gázkitörést, ezeken ismertetni a nagylengyeli olaj- és gázmező történetét, a kőolaj és a földgáz kutatás tudnivalóit. Ez akár a felnőtteket is érdekelheti, de az erről tanuló iskolásoknak biztosan hasznos és élvezetes kirándulási program volna – vélekedik Mázsa Ferenc.