Öngyógyító folyamat – Mi az a craniosacralis terápia?

Az elnevezés a két végpont, a koponya (cranium) és a keresztcsont (sacrum) latin nevéből ered. E kettőt köti össze a gerinccsatorna. Az agy és a gerincvelő a craniosacralis rendszerben termelődő agyi-gerincvelői folyadékban lebeg, egy hármas membránrendszer által védve.

- Ahogy meg tudjuk számolni a pulzusunkat vagy a légzésünket, úgy a craniosacralis rendszer is bizonyos ciklikusság szerint működik, amit részben az agyi-gerincvelői folyadék áramlása, termelődése és felszívódása határoz meg – halljuk Fekete Enikőtől, aki az alternatív gyógymód bemutatására vállalkozott.

- A craniosacralis ritmus és maga a rendszer is feltérképezhető, s képesek vagyunk észlelni a benne rejlő aszimmetriákat, rendellenességeket. A craniosacralis terápia a rendszer harmonizálását, az agyat és a gerincvelőt körülvevő membránok kóros feszültségének feloldását célozza. A bennünket érő különféle fizikai és lelki traumák hatására ugyanis a craniosacralis rendszerben esetlegesen blokkok, úgynevezett „energiaciszták” alakulhatnak ki, amelyek speciális technikával feloldhatók – magyarázza a craniosacralis terapeuta.

Az alternatív terápia Amerikából kezdett elterjedni a nyolcvanas években. Kiindulópontja az a felismerés volt, hogy a koponyacsontok közötti varratok nem csontosodnak el, hanem továbbra is lehetővé teszik a koponyacsontok állandó mozgását. Ezt a dr. Upledger, a craniosacralis terápia kidolgozója által vezetett kutatócsoport igazolta. A terápia keretében finom mikromanipulációval gyakorolnak hatást a koponyán belüli membránrendszerre, s oldják fel az ott kialakuló feszültségeket, blokkokat – halljuk az újabb részleteket.

- A módszer a központi idegrendszeren keresztül kihat az egész szervezet működésére, így segítve elő az öngyógyító folyamatok beindulását – folytatja Fekete Enikő. – A terápia gyakorlata egy kidolgozott fogásrendszeren alapul, s gyengéd érintés formájában valósul meg. Nincs invazív erőkifejtés, a koponyacsontokra vagy a törzsre gyakorolt „nyomás” mindössze 5 grammnyi. Az adott területen érzékelhető melegség, lüktetés, bizsergés, a szövetek ellazulása, vagy éppen a páciens visszajelzése (sóhaj, sírás, nevetés) nyomán érzékeljük a szövetek oldódást.

Külföldön jóval elterjedtebb a módszer, több egészségügyi intézmény alkalmazza minden korcsoportban, illetve sok helyen az állami egészségügyi ellátás része. Kiemelten használják újszülöttkori rendellenességek korrigálására, traumás szülést követően, vagy tartási hibák esetén. A craniosacralis rendszer korai kiegyensúlyozásának köszönhetően ugyanis – a módszert alkalmazók tapasztalata alapján – megelőzhető a részképességzavarok későbbi kialakulása és számos más gyermek- és felnőttkori probléma.