Ikeróriások nézik egymást - Eldugott zalai tájakon járó túránk második állomása az Olgamajor volt

A Bak és Zalatárnok közt húzódó Néna-völgy bemutatása után most a közép-zalai Nováról indultunk, észak felé. Értékes tölgy- és bükkerdőn keresztül haladva az Olgamajort kerestük. Kalauzunktól, az erdészet munkatársától, Németh Józseftől megtudtuk, a Nova és Szilvágy között található kastélyt ifj. gróf Batthyány Zsigmond nyári laknak építette 1937-38 között, s édesanyjáról nevezte el. (Az ivóvizet akkor a közeli faszesztelep biztosította. A Kassai erdőmérnök tervezte telepnek a nyomai sem nagyon láthatók már.)

Vadaspark is létesült körülötte, szarvasok szaporításával is kísérleteztek. A gróf intézőjét, Lutár bácsit még ma is számon tartják a faluban. A grófi birtok több száz hektárt tett ki, melyet 1945-ben államosítottak. A kúria, amit mindig is nagy gonddal tartottak karban, ma vadászkastély, a feljegyzések szerint 1970 szeptemberében itt lőtte az egyik külföldi vadászvendég az akkori világrekord trófeát viselő gímbikát. Vaddisznók, őzek kerülnek még puskavégre, apróvadakra nem vadásznak. A délutáni napfényben fürdő épület öblében a bejárat felett még az eredeti csengő látható.

Olga-major Novától északra, ma vadászház

- Persze, figyeljük őket, vannak személyes ismerősök - mondja az erdész, amikor arról faggatom, milyen barátságban van a szarvasokkal.
- Szép az állomány, sok patak, forrás ad nekik vizet, az ember pedig élelemmel, sóval látja el őket.

- Télen meg is várnak bennünket, tudják, hogy kaját hozunk. Sajnos gyanútlanná válnak, ezért üti el őket az autó.

Csengő 1936-ból

A környéken a nagy testű madarak közül rétisas mellett a nagyon ritkának számító fekete gólya is megfigyelhető. Persze nem lehet csak úgy bóklászni, az erdész minden idekalauzolt csoportnak elmondja, a vadváltón közlekedni veszélyes.

Hogy mi az? Az a csapás, amin a vadak járnak, felismerhető a növényzet letaposottságából. Nos, nem mondom, hogy szarvasnyomokon, de mindenesetre a nagyközönség által nemigen ismert utakon indultunk, hogy a területét 1978 óta professzionális módon ismerő erdész két másik barátjával megismerkedjünk.

A több száz éves kocsányos tölgyek némán nézik egymást

"Akik" nem verik nagydobra a létezésüket, turistaút sem vezet hozzájuk, sőt, az erdészeti útról is le kell térnünk a sűrűbe. A látogatás ezért csak helyismerettel rendelkező útitárssal javasolható. A látvány tiszteletet parancsoló. A több száz éves kocsányos tölgyek ketten vannak, rangrejtve álldogálnak, ki tudja, mióta. Az erdőgazdálkodók általában egy-egy példányt meghagynak a fákból, amelyek így tanúfákká válnak, néha magányosan állnak a tisztásokon.

Gigantikusra nőtt gledicsia...

- Látható néhány maradvány a hamuházi réten - mondja segítőnk. A dűlő- és hegyi elnevezésekkel egyszer külön kellene foglalkozni - állapítjuk meg -, mint a népi fantázia termékével.

Ilyennek gondolnánk az utunk következő állomásán, a kondorai kanyarban ránk köszönő fura növényt. A hatalmasra nőtt gledicsia vagy tövises lepényfa vagy krisztustövis sehol nem nő ekkorára, valószínűleg emberi odafigyelés eredménye, hogy megmaradhatott. Visszatérve - immár picit szakértőként - a falu közepén is láthatjuk szerény kistestvéreit, akik szintén méretesre növesztett tövisekkel védekeznek. Ahogy a fatörzset körbefonja a töviskoszorú, nem is szorul magyarázatra az elnevezése.

A szőlőhegy tetején kilátó várja a túrázót

S ha már az ember természetet alakító nyomai után járunk, az út mentén látható, gondosan felújított útszéli Krisztus-szobrok után, megkerülve a falut, megcsodáljuk a Kerta-patak duzzasztásából született tavat, amely ma díszfaiskolának ad helyet.

...és a tövise Fotók: a szerző

Végül az alkonyi napsugarak fényénél felkapaszkodunk a novai hegyre, ahol barátságos kilátót és a szőlőbirtokokat Orbán-szobor vigyázza. A hegyi szüret zsivaja hamarosan fel is veri a dombhátat.