Karcsi bácsi 70 évesen is lefutja a félmaratont

A balatonedericsi MA-ZSO-LA csapat családi, baráti társaságként rója a kilométereket, van köztük hosszú távfutó, örömfutó, megszállott versenyző, futnak a gyerekek és néhány éve már a nagypapa is.

Karcsi bácsi, vagy ahogy a csapatban hívják, Karcsi papa csupa szív ember, aki hatalmas átéléssel meséli történeteit – írja a LikeBalaton.

– Karcsi bácsi hogy kezdett futni?

– Ugyanúgy, mint a többi családtag. Eleinte csak kísértük a fiúkat a versenyekre, vigyáztam a csomagokra, a gyerekekre. Egy pesti versenyen futottam először az októberi Spar maraton családi futásában Julcsi unokámmal 600 métert. Nagyon megfogott a hangulat, vagy 1500-an indultunk. Unokák, szülők, nagyszülők, feleségek, férjek szaladtunk együtt, elmondhatatlan az érzés. Annyira jó volt a mi futásunk után várni a versenyző fiúkat a befutón, hogy sírtam örömömben, amikor célba értek. Akkor határoztam el, hogy én is futni fogok, másnap hazafelé a fiúk vettek is nekem egy futómezt.

– Mi volt az első lépés ezután?

– 2014. december 12-től kezdtem el heti beosztással rendszeresen futni. Minden futásomat, az edzéseket is feljegyzem egy füzetbe. Hogy mennyit, hol és mennyi idő alatt futok, minden itt van, ide leírva. Van egy másik füzetem is, ahol a csapat eredményeit írom, és aláírásokat gyűjtök a többi versenyzőtől. Lubics Szilvia, Maráz Zsuzsi, Monspart Sarolta, Péter Attila, Balogh Gábor öttusa világbajnok is aláírta a füzetemet. Ennek sokkal nagyobb értéke van, mint a digitális világnak.

Van ilyen füzetem a labdarúgó múltamból is 1966-tól a 70-es évekig. Van egy fényképalbumom is ezekről a meccsekről.

– Mennyi ideig focizott Karcsi bácsi?

– Fiatalkoromban 19 évet fociztam, 2 évet kézilabdáztam. 1963-ban kezdtem el kézilabdázni, amikor gimnazista lettem, kapus voltam. Amikor megalakult a futball csapat, abban fociztam 19 évet. Egy évfolyamtársam hívott Nagykanizsára focizni, de én nem mentem el Edericsről, a munkahely és a család is itthon volt, jó volt nekem a falusi foci. Amikor abbahagytam a rendszeres labdarúgást, akkor a gyerekekkel jártunk be Keszthelyre vagy Tapolcára terembe focizni, ezt néhány éve hagytam abba, amikor elkezdtem futni.

A két sport nehezen egyeztethető össze, a fociban sok a sérülésveszély, ami veszélyezteti a futást.

– A hosszú labdarúgó múltat legyőzte a futás szenvedélye?

– A futás lett az örök szerelmem. Soha nem tudtam ücsörögni, örökmozgó vagyok. Ha elhagyom magam, akkor vége, csak totyorognék. De a futás mellett ma is füvet nyírok, teszek-veszek a kertben, nem tudok egy helyben megmaradni.

– Merre felé fut Karcsi bácsi?

– A világ legszebb futópályája a miénk, ahogy a többi MA-ZSO-LA is mondta. Keszthelytől Badacsonyig a bicikliúton nagyon jó edzéseket lehet csinálni. A széltől is függ, mikor merre indulok. Ha erős északi szél van és Györök irányába futok, az hátszélben csodálatos. De vissza is kell jönni. Ilyenkor inkább Szigliget felé megyek, olyankor oda-vissza kapom a szelet. Matyi fiam Becehegy felé is szívesen fut, de az dombos terep, én azt már nem bírom annyira, mint ő. Én aszfaltfutó vagyok inkább. Ha jönnek a dombok, ott nekem sétálni kell, nincs mese.

– Mikor futotta le az első félmaratoni távot?

– Az első félmaratonomat 2016-ban futottam a KKM-en. 2 óra 22 perc alatt teljesítettem, azóta minden évben lefutom több versenyen is.

Az Öböl félmaratont is lefutottam a Keszthely-Szigliget távon, ezt idén a lányom, Eszti is teljesítette. Tudtommal ezt a távot már minden MA-ZSO-LA minimum egyszer teljesítette.

Siófokon már háromszor is futottam az őszi a K & H futáson félmaratont. Ezt két részletben teljesítem, délelőtt lefutok 14 km-t, délután pedig 7-et. Ezt idén is szeretném lefutni, és az évben még egy félmaratont tervezek.

– Milyen érzés volt az első félmaratonon célba érni?

– Hatalmas élmény volt az első a KKM-en, amikor a speaker, Mazsi kiabál a célnál, hogy gyerünk Karcsi bácsi, én meg a végső erőmmel azt üvöltöttem, hogy Keszthely a világ legszebb városa – könnyezi meg az élményt Karcsi bácsi.

– Hogy készültél fel erre a versenyre?

– Lányom férje, Zsolt készített nekem egy négy hónapos edzéstervet. Ezt maximálisan betartottam, ha szakadt az eső, ha jégeső esett, akkor is elmentem futni. Volt olyan viharos idő, hogy a feleségem azt mondta, ha kimegyek, nem főzi meg nekem a pacalt, ami a kedvencem, de én akkor is elmentem futni. Persze, mire hazaértem, kész volt a pacal is – nevet.

– Milyen volt az első félmaraton, hogy bírta a szervezeted?

– Két kört kellett futni a KKM-en, az első kör végén Zsolt elém szaladt, kérdezte, hogy vagyok. Mondtam, semmi baj, minden rendben. A második körben a szerviznél- ez a 13. km-nél lehetett- jött a vádlimba egy szúrás. Mondom, a betyár iskoláját neki, ha nekem most itt fel kell adni, megőrülök, de nem adtam fel, pedig egyre jobban szúrt a lábam. Ezután 3 hetet kihagytam, nem futottam, de ez volt a legnagyobb sérülésem.

Ha a szervezet nincs fokozatosan felkészítve erre a mozgásra, megterhelésre, könnyen jöhetnek a sérülések.

– Ebben a korban nem veszélyes ez a nagy megterhelés?

– Nem, ha fokozatosan és alaposan készítjük fel a szervezetünket. Egyetlenegy alkalommal lettem rosszul verseny után, de ez nem a korom miatt volt, hanem mert rosszul reggeliztem.

Nagy vágyam, hogy egyszer a maratoni távot is teljesítsem, de be kell látnom, ezt csak és kizárólag edzővel és szigorú orvosi felügyelet mellett tehetném meg.

– Van olyan futásod, ahol annyi energiád volt, hogy életre szóló barátságot is kötöttél közben.

– Az Öböl-félmaratonon a györöki frissítő után ismerkedtem meg Péti Tamással. Ő egy szekszárdi futó, Szigligetig egymás mellett futottunk, a barátság vele azóta is megvan. Az egyik Margitszigeti futáson odakiabálta nekem, hogy Karcsi papa, te vagy az én példaképem, ez nagyon nagy erőt adott. Ezen kívül számtalan futóbarátra tettem szert az idők során.

– Sok ember megirigyelhetné Karcsi papának a gyermeki lelkesedést – mondja Füle Zsolt, a Ma-ZSO-LA csapat egyik alapítója.

– Mindenki ismeri, ölelgeti, és felnéz rá. Célba érés után pedig többször mondták már neki, nem is vagy te olyan Mazsola.

– Hát, aki a fiatal futókat beviszi a célba magával, az tényleg nem mazsola.

– Egy ráckevei versenyen a cél előtt másfél km-rel már hallatszott a zene, a speaker hangja. Előttem futott egy húsz év körüli kislány, aki egyre lassult, már sétált, mire utolértem. Akkor odaszóltam neki, hogy Gyere-gyere, megcsináljuk. Kicsit sétáltam vele és együtt befutottunk a célba. A verseny után megkeresett, készített velem egy közös fotót, és megköszönte, hogy behoztam a célba. Lehet, hogy besétált volna, és nem adja fel a versenyt, de velem befutott, és ezt soha nem felejti el.

– Van versenyláz?

– A rajtnál, amikor a visszaszámlálás van, az a legrosszabb, akkor robbanok szét az energiától – mondja Karcsi bácsi. – Jobb futni, mint ott várni.

Karcsi papa a családnak is példaképe, még születésnapján is futással kapcsolatos meglepetést kapott a többi Mazsolától.

– Karcsi papa 69. születésnapjára csináltunk egy meglepetés frissítő asztalt ide a kertbe. Mindent kitettünk, ami egy versenyen az ilyen asztalokon van. Izotóniás ital, víz, szőlőcukor, banán, citrom, csoki, és ráírtuk, hogy 69 km, érmet is készíttettünk neki.

A meglepetés az aznapi edzés végén fogadta, hiszen a szülinap nem indok arra, hogy egy Mazsolának ne legyen futóedzése – emlékszik vissza Matyi.

– Elmentünk egy 4 km-es kocogós edzésre néhányan Karcsi papával, de már előre lebeszéltük, hogy mi fiatalok a visszafelé vezető úton előre sprintelünk. Az utolsó pár száz méteren, a házunkig vezető meredek szakaszon lehagytuk a papát, hogy segítsünk a lányoknak. Mire ő bekocogott, egy frissítő asztal várta – folytatja Zsolt.

– Azóta is megvan az az érem is. Én minden egyes versenyről őrzöm a rajtszámomat és az érmemet, az egész folyosó tele van a 4 év alatt összegyűjtött relikviákkal. Egy időben minden rajtszámra ráírtam, hol, milyen távot és mennyi idő alatt futottam, de persze a füzetemben is megvannak az eredmények.

– Nagyon jó érzés a dobogón állni, van, aki gyakran ott áll, mutogatnak a Mazsolák a versenyeket rendszeresen jó helyezéssel záró Matyira, de az a lényeg, hogy 70 évesen is tudjál sportolni és példát mutass, mint Karcsi papa.