Jazzen át a klasszikus zenéig – Wolford Lajos zenésszel beszélgettünk

Lajos Youtube csatornája telis-tele van jobbnál jobb szerzeményekkel. Szinte minden stílus megtalálható, a relaxációs zenén át a pörgősebb dallamokig. A zenész természetesen nemcsak az interneten aktív, hiszen mai napig fellép. Helyi arcok sorozatunkban munkásságáról és a zene iránti rajongásáról faggattuk.

Honnan jött a zene szeretete?

- A családból, hiszen rengeteg volt közöttünk a zenész, akik többféle zenei irányban is tevékenykedtek. Fontos tudni, hogy Baján születtem, amely szinte határváros. Ott nagy a dél-szláv hatás, ami a zenében is megnyilvánul, hiszen, ha bekapcsolod a rádiót, akaratlanul is meghallod ezeket a slágereket. A makedón, dél-szláv zenében rengeteg a páratlan ritmus, ez a lüktetés már gyermekkorunkban belénk ivódott.

Mi volt az első hangszer, amin játszottál?

- Ahogy már említettem, nagy hatással volt rám a dél-szláv zene, így az első hangszerem is innen jött. Ez volt a tambura. A zeneiskolában egy idős bácsi tanította használni a hangszert. Ez arra jó volt, hogy megtanultunk rendesen kottát olvasni, valamint foglalkoztunk a skála- és összhangzattannal. Rengeteg magyar és dél-szláv dalt megtanultunk ez idő alatt.

Az egyik fő hangszered a dob. Ezzel hogyan ismerkedtél meg?

- A nagybátyám kiváló ütős volt, sőt úgy nőttem fel, hogy a nagymamámnál be volt rendezve egy hangszerekkel teli szoba, ahol rendszeresen próbáltak. Kisgyerekként sokszor odaólálkodtam. Mivel akkoriban nekem csak a tambura volt, teljesen más világot láttam: basszus gitár, dob, szólógitár, satöbbi – ezek a hangszerek nagyon megtetszettek. A középiskola mellett Kecskemétre jártam zeneiskolába, ekkor az ütőhangszer-ének szakra jelentkeztem. Itt nagyon jóban lettem a tanárommal, aki a színházba is beajánlott, ahol egy évadot játszottam. E közben Bajára érkezett Svédországból egy klarinétos-vibrafonos, Dankó József. Megkeresett, hogy játsszak a zenekarában ütőhangszeresként. Dankó elismert zenész, így teljesen elképedtem, mikor engem kért fel. Szuper kvartettünk volt, ahol klarinét-vibrafon, zongora, szólógitár és dob is szólt. Hétvégéken kiegészültünk fúvósokkal. Nagy sikerű zenekar lett, hatalmas rendezvényeken léptünk fel, a Duna Hotelben pedig állandó szerződésünk volt.

Pontosan hány hangszeren játszol?

- A tamburán és a dobon kívül zongorázom, mivel a zenei tanulmányaimhoz ez volt az alap. Ezen kívül más ütőhangszereken is játszom, mint a vibrafon és a marimba, de a gitározásba is belekóstoltam. Igazából, ha az ember tud zongorázni, rengeteg más hangszert könnyen elsajátít, mivel nagyon sokat segít abban, hogy fejlődjön a zenei hallás.

Milyen zenekarokban játszottál még?

- Felsorolni sem tudom, annyi volt már. Az egyik legmeghatározóbb kétségtelenül az volt, amikor az unokaöcsémmel, Antival és egy jó barátommal Schmidt Jánossal alapítottunk egy triót. Az országot jártuk, mint bárzenészek, és rengeteg tehetséges énekesnővel léptünk fel. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy este tízkor megkezdtük a bárzenélést, majd reggel 4-ig folyamatosan nyomtuk. Éjfélkor mindig volt egy aktuális fellépő, például Szulák Andreát is kísértük.

Hogyan kerültél Zalaegerszegre?

- Ez egy érdekes történet. A Lendkerék nevű formációban játszottam, amikor az Arany Bárány szállodába hívtak minket zenélni, mert az együttesük külföldre készült. Megkaptuk a szerződést, felpakoltuk a hangszereket, majd kiderült: mégsem tudnak külföldön fellépni. Haza menni már nem akartunk, ráadásul a legendás Napfény étterem vezetője munkát ajánlott. Élőzenés vacsorákon játszottunk, ami annyira jól sikerült, hogy egyre gyakrabban lett teltház. Ez idő alatt nagyon megszerettem Zalát – a tájat és a hangulatát – ráadásul szeretett feleségemet is itt ismertem meg. Azóta itt vagyok.

Milyen zenei műfajokban vagy otthon?

- Igazából szinte mindenben. A Napfényben a jazzen át a rapig mindenfélét játszottunk, de a népzenében a bárzenében és a klasszikus műfajban is otthon vagyok. Még rockzenekarunk is volt, akikkel Székesfehérváron egy Ki Mit Tud? -ban szerepeltünk, elég jó helyezéssel. A bárzenélés után az egyházi zenébe is belekóstoltam. Szombathelyre jelentkeztem kántorképzőbe, ami után két évig dolgoztam kántorként. Érdekes időszak volt, mivel mellette hakniztunk is egy bulizenekarral. Sokszor előfordult, hogy csak hajnali négykor értem haza, reggel 7-kor pedig már a misén orgonáltam.

Mivel foglalkozol mostanában?

Nagyon sok plébános ismerősöm van, így az egyházi vonalat nem engedtem el teljesen, a mai napig szoktam miséken játszani. Egy ideje szállodákban zongorázom a vendégeknek. Nagyon élvezem az egészet, borzasztóan szerencsés vagyok, hogy a munkám egyben a hobbim is. E mellett zenéket is szerzek, amelyeket az interneten is megosztok. Úgy is fogalmazhatunk, hogy „youtuberkedem”.