Bognár Angéla első díjat nyert kreatív elképzelésével

A szegedi papucs újragondolása című pályázatot a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és A Szegedi Papucsért Alapítvány írta ki. A szervezetek célja a magyar népi kézművesség értékeinek támogatása, kézműves mesterségek fennmaradása, a mesterségbeli tudás átörökítése.

A pályázatra hazai és határontúli formatervező művészek és hagyományőrző népművészek nevezését várták. A formatervező pályázóknak számos technikai feltétel mellett le kellett gyártaniuk a pályamunkájukat. Valamilyen formában a jellemző karakterjegyek őrzését és innovatív ötleteket is vártak.

Bognár Angéláról már többször olvashattak lapunkban. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzősének alaposan bele kellett ásnia magát a szegedi papuccsal kapcsolatos történeti anyagokba.

– Kidolgoztam egy koncepciót, amely alapján elkezdtem a munkát – mesélte Angéla. – A tradíció megtartása és tisztelete mellett szerettem volna olyan modern papucsot készíteni, mely ökotudatos, és emellett újszerű. A történeti leírásokból kiderült, hogy a papucs felső részének hímzése esetenként nem Szegeden, hanem vidéki hímzőnéniknél készült, így olykor más tájegységek mintakincse is megjelenhetett rajta. A tervezés jó része Budapesten zajlott, a formai, illetve technológiai felvetéseimmel kapcsolatban folyamatosan konzultáltam Bráda Judit öltözékkiegészitő tervező tanárommal. A kivitelezés Nagykanizsán zajlott. Az elkészítéshez több forrásból is kaptam segítséget. A fejrész kidolgozásához, illetve az alkatrészek 0megtervezéséhez szükséges technológiai ismereteket Vágó Réka budapesti cipőtervezőtől tanultam meg a műhelymunkám során, a talprész elkészítéséhez pedig egy helyi cipész, Horváth Barna segítségére számíthattam, akivel ez már a harmadik együttműködésünk volt.

Angéla nem szeretett volna sok, különböző minőségű anyagot használni a papucshoz, hiszen arra törekedett, hogy ha az egyszer a szemétbe kerül, akkor száz százalékban lebomló legyen.

– Az egész bőrből készült, rétegzett talppal és sarokkal, ugyan a tradicionális formát megtartottam, azonban az orrész megnyitásával nyitott papucs lett – tette hozzá. – A szintén hagyományos pöttymintát választottam alapnak, de háromdimenziós lyukká alakítottam, melyekbe később pomponokat lehet tűzni, ami lehetőséget ad arra, hogy viselője többféle variációban hordhassa. A fejrész úgynevezett kloccolt technológiával készült, ami azt jelenti, hogy a kiszabott növényi cserzett marhabőr fejrészt nedvesen húzom a fára, majd rögzítem, száradás során pedig szabászati beavatkozás nélkül veszi fel a kívánt térbeli formát. Szeretem ezt a technológiát, mivel lehetővé teszi teljesen letisztult, szabásvonal nélküli változatos íves formavilággal rendelkező bőrtárgyak elkészítését.

Olyannyira jól sikerült az újragondolt papucs, hogy a nyár végén, a 33. Mesterségek Ünnepén megrendezett kiállításon Angéla átvehette az első helyezésért járó díjat. Alapos háttérmunkát végzett, a tervezésre is sok időt fordított, ám mégis meglepte, hogy a legjobbnak találták. Az elismerés újabb kihívásokra sarkallja. Folyamatosan figyeli a hasonlóan újszerű pályázatokat, de közben táskákat tervez és készít is, egyedi megrendelésre. A textil- és divattervezésből kikacsingat alternatív technológiák felé, ilyen például a textil és a beton kapcsolata.

– A speciális ötvöződésből moduláris biomorf betonelemek jönnek létre, melyeken együttesen érvényesülnek a beton és a kötött textília tulajdonságai. – folytatta. – Jelenleg kísérleti betonelemeket öntök, melyeket folyamatosan alakítok. Az építészetet tudnám elképzelni ideális felhasználási területként, de folyamatosan keresem a lehetőségeket valamilyen alternatív, illetve képzőművészeti területen történő felhasználásra egyaránt.