Bocfölde Zalaegerszeg kertvárosává változott

Ez talán a legmagasabb pontja a Pupi-hegynek, innét olyan kilátás nyílik a Felső- Válicka völgyére, amivel nem lehet betelni. Ezért is vettem meg ezt a telket, ahol pihenőkertet alakítottunk ki. Jó harminc évvel ezelőtt építkeztünk Bocföldén a faluban, előtte Egerszegen a Kertvárosban laktunk, innét, sokkal egyszerűbb bejárni Egerszegre.

Mára, – nyugodtan fogalmazhatunk így – a mi falunk lett Zalaegerszeg kertvárosa. Hát hogyne, hiszen Bocfölde országút menti részén mintegy kétszáz családi ház épült fel, amelyek tulajdonosai vagy a megyeszékhelyről költöztek ki ide, vagy már Egerszegen dolgoztak, s távolabbi településekről érkezve itt telepedtek le – mondja Lendvai Miklós Bocfölde polgármestere. Vele, s munkatársával, Kiss Károly falugondnokkal a „Mert az Ön faluja is rajta van a térképen!” programunk keretében a falu turisztikai látnivalóit keressük fel. A Pupi-hegy gyönyörű természeti látványosság, erre vezet a Keresztek útja túraútvonal, ami a szomszédos Sárhidát is érintve, távolabb a kéktúra országos turistaúthoz csatlakozik.

Zalaegerszeg ipari parkja már csak háromszáz méterre van a bocföldei helységnév táblától, sőt a legutóbbi üzemi fejlesztésekhez a saját határukból is adtak el földet a városnak. Az elődök a falu mintegy kilencszáz éves története során, sok pusztítást elviselve a földből próbáltak megélni. Bocfölde első említése 1247-ből származik, amikor még Buchfeldennek hívták a települést, s ekkor Antiokheiai Szent Margitnak kápolnát emeltek itt, majd 1426-ban templomot is építettek a faluban, melynek urai a Hahót nemzetségből kerültek ki. A török időkben Bocfölde teljesen elnéptelenedett, majd a 18. században lassan újraépült, de a forgalmas úttól – mivel ott nem védte őket semmi – beljebb települt, házaikat a rejtettebb partoldalakra építették az ideköltözők. Bocföldét főként kisbirtokosok lakták, feljegyezték, hogy 1702-ben Mizdó Ferencz birtokos özvegye, Bebesi Judit, mivel gyermeke nem volt, a falut Tóth István fiainak adományozta. Tóth Istvánt, aki Thököly Imre és Zrínyi Ilona hűséges embere volt, érzelmi szálak kötötték az özvegy Judit asszonyhoz. Így került a falu Tóth Péter és Tóth István testvérek tulajdonába, akik a Visy (Vizsi, Vizsy) család megalapítói lettek. Az 1767-ei úrbárium összeírásában, helyi úrbéri birtokosokként boczföldi Visi István örököseit törvényesítették. Leszármazottaik közül többen élnek ma is a községben. Közülük Vizsy Lajossal és Újlaki Béláné, Vizsy Terézzel találkozunk.

- Apám 1942-ben elveszett a háborúban. Az édesanyám nem ment férjhez, gazdálkodtunk. Még csak tizenhat éves voltam, amikor bevertek bennünk a téeszbe, de már akkor én hajtottam a lovainkat. Olyannyira, hogy ősszel, amikor vetés volt, kivettek az iskolából és én dolgoztam az állatokkal. A téesz világban otthon vittem a második gazdaságot, bikákat neveltem. Aztán, amikor jött a rendszerváltás a téesznek már igen jól ment. Többet kerestünk ott, mint mások a gyárakban. Aztán ennek is vége lett. A falu elkezdett bővülni az út mellett. Hogy ismerem-e az idetelepülőket? Nem nagyon. A mi falunk mindig összetartott. Saját erőből épült a templom, a Kökényes-hegyen meg a kápolna – mondja Vizsy Lajos, Teréz néni meg azt újságolja, hogy dalárdája is volt a falunak.

-Az apám is eljárt a dalárdába. Az iskolában próbáltak, majd, amikor ott végzetek, jókedvükben, hazafelé az utcán is énekeltek. Sorra nyíltak ki az ablakok az éjszakában. Legyünk csendben, mert mindenkit felverünk – csitították egymást. A házakból meg kiszóltak, énekeljetek csak, jó hallgatni benneteket!

- Nem volt könnyű az elmúlt húsz év Bocföldén. Amikor 2006-ban polgármester lettem, 51 millió forint hiánnyal vettem át a falu vezetését, s 2010-ben nyolc millió forint plusszal adtam át a községet az utódomnak. 2015-ben időközi választást kellett kiírni, mert az elődöm lemondott. Azóta is sok mindent megvalósítottunk. Most egy kicsit szanaszét vagyunk, mert építjük az új községházát, s a kultúrházba pakoltuk be a bútorokat, de az idén elkészül ez a beruházás is. Lassan elkelnek a telkeink is, már csak két eladó házhelyünk van. A baki út mentén hét utcát alakítottunk ki, jelenleg 356 ház van a faluban, közülük 150 található a régi falurészben. Az iskola is az új falurészben épült, a régi iskolát felújítottuk, ott működik az óvoda. Lent, az út és a vasút között sorra települtek ipari és szolgáltató üzemek, de fent, a volt tsz majorban is müzli gyártó üzem létesült – sorolja a polgármester, megemlítve még, hogy gondot okoznak az esőzések a lejtős, horhosos községrészben, s a földcsuszamlásokat az idén épült erős támfalakkal próbálják megelőzni.

- Jöjjenek ám el este az egészségvédelmi rendezvényre – hívja Teri nénit és Vizsy Lajost elköszönésünkkor Heller Józsefné Erzsike a több, mint két évtizede működő „Bocföldéért” Közalapítvány elnöke. – Háziorvosunkkal minden évben megrendezzük az egészségvédelmi előadássorozatot, ami szűrővizsgálatokkal kezdődik, majd szakorvosi előadással folytatódik. Februárban négy ilyen rendezvényünk is lesz, ötven, hatvan résztvevőnk is van alkalmanként. Szervezetünk jelentős részt vállal a település infrastruktúrájának fejlesztésében, az egészség,- a környezetvédelemben, a kultúra és a hagyományok ápolásában – sorolja Erzsike, amihez még hozzáteszi: – A falu nagyon gyorsan fejlődött, sok új család telepedett le Bocföldén. Igyekszünk olyan fejlesztéseket, programokat megvalósítani, amelyek összehozzák az embereket. A sportpálya mellett létrehoztuk a falupitvart, egy jól felszerelt játszóteret, s egy felnőtteknek felállított kondicionáló eszközökkel felszerelt rekreációs parkot is. A pitvar szomszédságában, ha minden jól megy az idén egy szabadtéri kemencét is fogunk építeni. És hadd szóljak a kedvencemről, a Ciklámen hagyományőrző tánccsoportról is, ami elmúlt 10 éves. 2008. októberében 18-an alapítottuk a csoportot, s időközben az utánpótlásért létrehoztuk a Ciklámen Palánták táncegyüttest. Volt szerencsénk német testvértelepülésünkön, Adelzhausenben bemutatkozni, valamint Bak, Sárhida kulturális csoportjaival együtt Münchenben az Oktober-Fest ünnepén Magyarország színeiben felvonulni.

Mindehhez Lendvai Miklós hozzáteszi, hogy az adelzhauseni kapcsolat az azóta elhunyt, korábban Sárhidán festő német Berta asszonnyal kialakított barátságnak köszönhető. A német település az egymással szoros kapcsolatban élő három magyar falunak, Baknak, Sárhidának és Bocföldének együtt a testvérvárosa. Az idén is várják őket vendégségbe.

A Pupi-hegyről átautózunk a szemben lévő Kökényesre. A két hegyháton végig sűrűn sorakoznak a pincék. A bocföldei határ a Gellénházára vezető olajos úttól kezdődik, s az egerszegi Cimpó-hegynél végződik. A buslakpusztai szemétteleppel szemben nyílik az erre vezető aszfaltos út, ezért sok kiránduló keresi fel ebből az irányból is a bocföldei szőlőhegyeket. A két hegyháton a pincék helyrajzi számát megszüntették, s bevezették a házszámozásukat. Vagy százötven pince kapott a közelmúltban házszámot.

- Már többen is laknak a hegyen. Vannak olyanok is, akik az Alföldről érkeztek. Egyszerűen rabul ejtette őket a táj szépsége. Az elmúl években sikerült a hegyi utakat leaszfaltozni, víz, villany van, élhető is ez a nagyon szép környezet. Vigyázzuk, óvjuk a környezetét, s az emberek értékeit. Ebben oroszlánrésze van a 2002-ben alakult polgárőr szervezetnek, amelyik ma 44 taggal működik, s térmegfigyelési rendszer is segíti a munkájukat – mondja Lendvai Miklós.