Start a ribiszkék metszésével

Kezdjük az almafákkal – javasolják, mert azok kevésbé érzékenyek a sebfelületeken keresztül hidegben is fertőző gombákra. Utánuk következhetnek majd a csonthéjasok (cseresznye, meggy, barackok, szilvák), a barackféléket például kimondottan „piros bimbós” állapotban ajánlják metszeni, Mások viszont féltik a már megjelent bimbókat a metszőollós hadonászástól – meg kell hát találni a műveletre a két állapot közötti ideális időpontot.
Minálunk a fán termő gyümölcsök mellett nagy becsnek örvendenek a bokrokon érő bogyósok, a piros, a fehér és a fekete ribizli, a málna, az áfonya, az arónia és társai. A metszést mindig a ribizlitrióval, vagyis a ribiszkékkel kezdem, s bár volt más fontos dolgom is, a múlt heti napsütötte órákban neki is veselkedtem.

Nem csak a jó pap tanul holtig, a kertészeknek, főleg a magamfajta amatőröknek sem árt a rendszeres továbbképzés. Én például minden metszés előtt fellapozom a kissé már viseltes szakkönyveket, de belenézek a kertészeti honlapokba is, hogy kipuhatoljam, nem történt-e mostanában valamilyen izgalmas felfedezés. Azt tudták, hogy ribizlit nem ajánlott fenyőfák közelébe ültetni? Még az 1900-as évek elején az Egyesült Államokban egy gombabetegség, a „fenyő hólyagrozsda” miatt kivágatták a pirosribiszke- (Ribes rubrum), a feketeribizli- (Ribes nigrum) és az egres- (Ribes uva-crispa) ültetvényeket és betiltották e bogyósok termesztését. Az agresszív kórokozó terjedéséhez ugyanis két gazdára van szükség, és erre a Ribes fajok különösen alkalmasak. Bár a tilalmat a legtöbb államban már megszüntették, de néhányban még él a korlátozás: nem vihetnek ribizlicsemetéket egyik állam faiskolájából a másik állam kertjébe.

Hűséges pirosribiszke-bokraink biztos, hogy már 20 évnél öregebbek, hisz előbb itt laktak, mint mi, s azóta változatlan bőséggel biztosítják az alapanyagot szörphöz, dzsemhez, jégrémhez. A legtöbb bogyót a két- és hároméves ágakon, a termőgallyakon hozzák, a cél úgy metszeni, hogy különböző korú gyümölcstermő ágak maradjanak a bokron. Az első teendő ezúttal is, hogy eltávolítsuk a beteg, törött vagy rossz alakú vesszőket. Az ültetés utáni első télen csak a 6-8 legerősebb vesszőt hagyjuk meg, a többit mind vágjuk ki. A második évben az első év 4-5 legerősebb hajtása maradjon. Jó, ha észben tartjuk, hogy ugyanaz a termőgally 3 évig terem ugyanolyan mennyiségben és minőségben, utána folyamatosan elveszíti a termőképességét majd el is szárad. Ezeket a talaj szintjéig kell visszametszeni, hogy lehetőség szerint csak a 3 évnél fiatalabbak maradjanak meg. Az új hajtásokat nevezzük tővesszőknek, ezek csak a második évtől válnak termőgallyakká, a 3 évnél idősebbek már gyengébbek a társaiknál, teremnek, de már nem annyit. A metszésre a legideálisabb időpont a tél vége, a kora tavasz, amikor még nem indult be a növény nedvkeringése. A kéreg sötétebb színe, elöregedése és a gallyak vastagsága alapján szabad szemmel is jól látható, melyek az öregebb ágak. A tavalyi fiatal vesszők az idén már termőgallyá fejlődnek, és bő termést hoznak, ezért ne vágjuk le őket, az elágazásnál metsszük vissza 10-15 centire, ez segíti a jövő évben a termőnyársak kialakulását.
A fehér ribizlit a piroshoz hasonlóan metsszük. A család kedvence, a fekete ribiszke metszése és nevelése viszont különbözik tőlük, mert a legtöbb gyümölcsöt az előző évek hajtásain érleli. A legjobb dús bokornak nevelni. Akár már ősszel, vagy tél végén erősen meg kell metszeni, ne sajnáljuk, az idősebb vesszőknek legalább harmadát a talajig vágjuk ki. A letermett, elaggott, négyéves vagy annál öregebb, felkopaszodott és sűrűn álló ágakat a legkönnyebb nyeles ágvágó ollóval eltávolítani, a tővesszőkből 4-5-öt hagyjunk meg. Az újonnan ültetett bokrokat alaposan meg kell metszeni, minden hajtást vissza kell vágni a talajfelszín felett 2 rügyre. Bár így első évben nem terem, de ezzel elősegítjük, hogy a csemete kellőképpen bebútorozza gyökereivel az új lakóhelyét. Jó tudni: a fekete ribiszke sekélyen, 20-30 centi mélyen gyökerezik, ezért ne kapálgassunk túl nagy vehemenciával a töve körül, a gyomosodást akár fóliatakarással is megelőzhetjük, persze ne akadályozzuk meg vele a tősarjak fejlődését.