Vakmerő vállalkozás - Kerékpárral a francia Riviérára

Senki sem születik túrázónak, vagy kemény srácnak, hanem közben válik azzá, ha elég erős hozzá – vallják a fiúk, akiktől nem áll távol a hasonló teljesítménytúra.

– Korábban szerveztünk ehhez hasonló, nagyobb távolságú túrákat – meséli Mentes Attila – a francia tengerpartit csak időhiány miatt nem sikerült megvalósítani mostanáig. Nagy elszántság is kell hozzá, hogy erre vállalkozzon az ember.

Nizza felé az Alpok útvonalon. Fotó: Mentes Attila és Tüske Balázs

A kalandos utazás 19 napig tartott, ez idő alatt egyszer szálltak vonatra. A túrát felkészülés előzte meg, úgyis, hogy a fiúk évek óta gyakorlott biciklisnek számítanak, nekik egy Lenti-Zalaegerszeg távolság, ami 50 kilométer, csak egy gyengébb körnek számít.

A túra Szlovénián, Ausztrián, Olaszországon, Svájcon keresztül. Közben érintették Muraszombatot, Bad Radkersburgot, majd kisebb falvakon keresztül Szlovéniában. Olaszországban jártak Bolzanoban, Trentoban, megnézték a látványos Garda-tót, onnan a svájci Lugano felé vették az irányt. Franciaországban a 2000 méter feletti Szent Bernárd-hágóra kapaszkodtak fel, míg a völgyek ennél 500-700 méterrel is alacsonyabban feküdtek. A legmagasabb pont, a Col de la Bonette volt, ahol jártak, itt 2802 méter magasról élvezhették a kilátást, majd a Nagy-Alpok útvonal végén Nizzában érték el a tengerpartot.

- Emellett szerettük volna látni Monte Carlot, ami igazi kis metropolisz, 20-30 emeletes házakkal. Ott tekertünk a Forma 1-es versenyek útvonalán is, ahol a forgalom engedte és szerettünk volna egy kaszinót is megnézni, de biciklis öltözékben oda nem engedtek be – mesélték felváltva. – Útközben a Comoi-tónál megtekintettük azt a biciklis szentélyt is, ahol a Tour de France győzteseinek kerékpárjai vannak kiállítva, illetve az útvonalunk érintette körverseny egyes szakaszait is. Érdekes volt, hogy Olaszországban nincs sárga lámpa, a piros egyből zöldre vált, Svájcban pedig a közlekedési rendszer érzékeli a forgalom nagyságát és azt a sávot engedi el, ahol többen várakoznak. Az útvonal jól ki van táblázva, GPS-t csak a városokban használtunk és csak egyszer tévedtünk rossz irányba.

– Több hegyet is megmásztunk naponta, a legrövidebb szakasz, amit egy nap mentünk 70 km volt, de sík terepen előfordult, hogy napi 170 km-et is haladtunk. Ha összeadnánk az emelkedőket 25 ezer méter szintemelkedés jönne össze, a legtöbb szakaszon 6-7 százalékos volt az emelkedés, de akadt 12 százalékos is. Defekt nélkül úsztuk meg az utat, egy alkalommal kellett kereket cserélnem – mondta Balázs. – Az utak állapota elég jó arra felé, csak néhány helyen volt nagyobb a forgalom, Olaszországban és Franciaországban sok a kerékpár út is, Sanremoban pedig van egy kerékpáros alagút is, ahol autók nem járnak és itt szintén megemlékeznek a Tour de France győztesekről. Úgyhogy technikai problémák nem nehezítették az utazást és eső sem esett, végig jó időnk volt, sőt nagyon meleg, 40 fok körüli volt a hőmérséklet Olaszországban, akkor meg is kellett állnunk. A hegyekben 15-20 fokban már könnyebben haladtunk. Végig vadkempingeztünk, kétszer szálltunk meg kempingben. Ebben az a jó, hogy oda teszi az ember a sátrát, ahol nincs szem előtt. Nem lett volna értelme szállás foglalni előre, hiszen nem tudtuk mikor érünk el egy-egy állomásra.

A két fiatalember alap felszereléssel indult el, szerszámok, pótkerék, sátor, felfújható matrac és néhány váltás ruha, csak a legszükségesebb holmik. A kényelem háttérbe szorult útközben, ahogy elmesélték végig nomád életet éltek, tavakban és patakokban is fürödtek, illetve mostak is, ami nem jelentett gondot, a hegyekben alig találkoztak turistával.

– A tengerpart viszont tömve volt. Onnan indultunk vissza Monte Carlo felé, majd Genovában szálltunk vonatra és Triesztig utaztunk, onnan két és fél nap alatt tekertünk haza. Egy-egy ilyen utazás során felfedezi az ember a határait, meddig lehet elmenni, mit bírunk. Fárasztó, de nagyon nagy élmény is egyben.

Persze nincs megállás, idén még megkerülik a Balatont, majd talán jövőre Rómát célozzák meg.

Azt mindketten leszögezték, aki kedvet kapna egy ilyen utazáshoz jól készüljön fel fizikailag és műszakilag. Nem kell hozzá extra szuper kerékpár, elég egy alap moutain bike bicikli, amit javítani is egyszerűbb. Célszerű megnézni a menekülő útvonalakat, hol lehet például vonatra szállni és hogyan lehet könnyen hazajutni. Emellett mindig legalább két napi élelemmel keljenek útra, hiszen a boltok vasárnap sok helyen zárva tartanak, Franciaországban az éttermek késő délután nyitnak ki, Svájcban pedig igencsak drágák. Mindezek mellett az egyik legköltséghatékonyabb nyaralás kerékpárral útra kelni és óriási élmény, azoknak, akik szívesen pattannak nyeregbe.