Kérdések és válaszok iskolába indulás előtt

Az iskolakezdés az élet egyik fontos fordulópontja. Az indulás meghatározza az iskolai pályafutást, amely később kihat az életére.

Mint óvodapedagógus ajánlom a szülőknek, hogy hallgassák meg a gyermeket nevelő pedagógus véleményét. Hiszen három-négy évet töltenek el a gyermekek az óvodában és az óvónéni jól ismeri a fejlődésüket. Az iskolaérettség összetett fogalom, az egész személyiség fejlettségét foglalja magába. Testileg, pszichésen és szociálisan is érettnek kell lenni az iskola megkezdéséhez. Az óvodai élet sokrétűsége, a közösségi, a sokféle játéktevékenység megfelelő lehetőséget ad, hogy lássuk a fejlődési folyamatokat. Néhány fontos a sok közül. Biológiai jellemzők: testi fejlettség, rendezett mozgás, dominancia a megfelelő kézzel való íráshoz, ceruzafogás, szem-kéz koordináció, finom motorika. Pszichés alkalmasság: értelmi képességek, beszédkészség, feladattudat, kitartás, figyelem, emlékezet, türelem, érzelmi-akarati érettség, kiegyensúlyozottság. Szociális érettség: felnőttekhez való viszony, alkalmazkodás, beilleszkedés, bizonyos fokú önállóság, szabálytudat, saját személyes adatok ismerete. Helyes testséma, téri tájékozódás, megfelelő ember rajz. Problémamegoldó, illetve számolási készség.

Ezek mind szükségesek az örömteli, akadálymentes iskolai tanuláshoz.

És itt a kérdés: menjen vagy maradjon? Ha kételyeink vannak, az azt is jelentheti, hogy nem merjük nyugodt szívvel elküldeni a gyermeket. Semmiről nem marad le, ha egy évvel később megy iskolába. Ebben az életkorban egy év alatt nagyon látványos lehet az érés. A megszokott, biztonságos környezetben igyekszik elérni a gyermek azokat a készségeket, képességeket, amire szüksége lesz. Sokszor tapasztaltam: fontos, hogy a barátokkal menjen a gyermek iskolába, bizonyos biztonságot adtak neki a többiek. De csak kezdetben, mert ebben a korban könnyen találnak új barátokat is. A biztonság fontos tényező, nemcsak a gyermek, hanem a szülő részéről is. Sokszor hallottam: nyugodt vagyok, jó helyen van a gyermekem, szeretik, kedves emberek veszik körül. Az iskolába indulással ez is felmerül: szeretném jó kezekbe adni a gyermekemet. Melyik iskolát válasszam (ha van lehetőség)? Iskolát a szülő választ, és érdemes sok mindenre figyelni. Ne csak az iskola extra szolgáltatásai jelentsenek szempontot. A pedagógus személye is legyen nagyon fontos. A szimpátia , a bizalom és később a biztonság. A gyermek is menjen el , ismerkedjen meg az iskolákkal , pedagógusokkal. Érezze, hogy ebben a döntésben ő is fontos. Számára is legyen kedves a dolog, örömmel induljon az új kihívások elé. Természetesen vegyük figyelembe a gyermek képességeit, érdeklődését az egyes területek iránt, hiszen ez is ad egy kiindulási pontot. Volt olyan óvodásom, aki a harmadik helyen találta meg az igazit, boldogan megy minden reggel iskolába. Persze ez nem jelenti, hogy a másik kettő nem volt jó - csak neki éppen nem.

A döntés előtt még egy kérdés: mit tehetünk mi, szülők?

A gyermek fejlődésének legfontosabb feltétele a szerető környezet, az állandóság az emberi kapcsolatokban. A gyermek attól tanul igazán akit ismer és szeret. Nagyon fontos, hogy a gyermek jó kedvű, kiegyensúlyozott legyen. Sok múlik azon, hogyan telt az első 6-7 év, adott-e az érzelmi biztonság. Egy ilyen nagy döntés előtt érdemes odafigyelni minden aprónak tűnő dologra. Soha nem emlegeti az iskolát, nem motivált, csak a játék köti le. Vagy éppen az ellenkezője, már nagyon készül, nagyon érdeklődő az új iránt.

A gyermek akkor fejlődik megfelelően, ha a vele való bánásmódban tekintetbe veszik az ő egyéni és életkori sajátosságait. Az önbizalmának fejlesztése nagyon fontos. Bátorítás kell, dicséret, fogadjuk el, ha hibázik. Ne kritizáljuk, a jó tulajdonságaikat emeljük ki.

Nem mindegy, hogyan indul a gyermek iskolába. Az érzelmi biztonság, bizalom meghatározza a külső ingerekkel, elvárásokkal, követelményekkel szembeni viszonyulását. Nem szerencsés, ha azt hallja: mi lesz veled az iskolában? Ha esetleg negatív formában motiváljuk: majd megtudod az iskolában...! Ne a teljesítményen, hanem a hozzáálláson keresztül értékeljünk.

Nem könnyű meghozni a döntést. De közös erővel, jó csapatmunkával (gyermek, szülő és pedagógus) biztosan sikerülni fog. Bízzunk a gyermekeinkben, az őket körülvevő felnőttekben. És a kedves szülők önmagukban is. Hiszen mindenki a legjobbat szeretné, a gyerekek pedig meghálálják ezt. Vidám, boldog, melegszívű emberekké nőnek fel.

Takács Ágota

óvónő, Teskánd