Életmód

2017.04.05. 19:00

A szülők feladata a tudás átadása a pszichológus szerint

A lelki szükségletekről beszélt nemrég Fábry Zoltán pszichológus a városi könyvtár és a Zala Megyei Pedagógiai Szakszolgálat lenti tagintézményének közös rendezvényén.

Arany Horváth Zsuzsa

- Alapvető élményünk a világba való beleszületésnél, hogy egységben vagyunk a világgal, s mindezt az édesanyánk által éljük át - magyarázta Fábry Zoltán pszichológus legutóbbi előadásán. - Az anyuka segítő és a gyermek igényeire ráhangolódó közeledését a kisbaba úgy éli meg, mintha ő mozgatná azt a tárgyat, amit odaad neki, vagyis a világ egy biztonságos dolog, melyben ő uralkodik, az édesanyja kompetenciáját a sajátjaként éli meg. Máig él az az elképzelés, hogy a gyermeket már korán hozzá kell szoktatni a világ elvárásaihoz, hisz mindennek megvan a maga ideje és rendje. A szülők félnek attól, hogy elkényeztetik gyermeküket, ha a szükségleteihez igazodva fordulnak felé. Szakmailag azt gondolom, hogy az első évben nem a gyermeknek kell a világhoz alkalmazkodnia, hanem a környezetnek a gyermek egyéni igényeihez.

A fejlődés során életkor szerint változik a kívánatos és a nem kívánatos. A létezéssel járó alapvető szükségletünk, hogy kapcsolódjunk a másik emberhez, a világhoz.

- Ennek hiányából sok probléma származik, például a depresszió. A kapcsolódás nemcsak beszélgetést jelent, hanem érzelmek megosztását is - folytatta. - A kapcsolatba kerülést leginkább a tekintet felvételében és az érintésben, a belső élményvilág megoszthatósága által tapasztalja meg a gyermek. Ha ráhangolódásmentes pókerarcot vágunk, egy idő után a másik fél zavarba jön és nem tud tovább beszélni. Kísérlet bizonyítja, ha az édesanya nem tükrözi vissza megfelelően a gyermek érzéseit tekintetével, gesztusaival, akkor a gyermek kétségbeesik és próbál reakciót kiváltani. Ha ez nem sikerül, akkor pedig elkezd sírni, mert úgy érzi, hogy megszakadt a kapcsolat a világgal.

A pszichológus arról is beszélt, hogy egy idő után le is kell válni a megszokott kapcsolatról, és mindenkinek önállóan kell gondoskodnia magáról, önállóan megoldani problémákat, ami később az intimitásra épülő kapcsolat alapjává válik.

- A jelenkor egyik legnagyobb problémája, hogy a szülők akadályozzák gyermekeik leválását - hangsúlyozta Fábry Zoltán. - Mindent megtesznek értük, helyettük oldva meg a problémákat, ezért a gyermek nem akar erőfeszítéseket tenni az önálló megoldások felé és önmagában sem hisz. Ez magával hozza azt is, hogy nem lesz bátorsága ahhoz, hogy kilépjen a világba, hogy önálló döntéseket hozzon, mert folyamatosan ott van benne a bizonytalanság. Ez tapasztalható a párkapcsolatokban is, mikor az egyik fél úgy szégyeníti meg a másikat, hogy annak nincs is már bátorsága önállóan cselekedni, mert ott a kétely, ami függőséget okoz. De a gyerekekkel szembeni mézesmázos szeretet mellett is nehezebben alakul ki az önállóság. A cél, hogy az édesanya gondoskodását látva mi is megtanuljunk magunkról gondoskodni.

Mint mondta: a szülői szerep olyan, mint egy edzői.

- A szülők célja az kell legyen, hogy minél több tudással lássák el gyermekeiket, képességeikben és önbecsülésükben megerősítsék őket, hogy a későbbiekben legyen mihez nyúlniuk, hiszen mindig nem lesznek nekik ott - emelte ki. - Az egyik legnagyobb felelősség, hogy a szülő megmutassa, mit követel a gyermektől, majd a világ és az alkalmazkodás elősegítéséhez megadjon minden segítséget. Az az üzenet, hogy az élet tele van szenvedéssel és veszéllyel, többnyire átmegy a szülőktől, de az, hogy "ne ess kétségbe!", már ritkábban. Fontos szükséglet a kompetencia és a tudat, hogy képes vagyok rá. A másik véglet, hogy nem vagyok képes valamire. Az iskolában az alacsony tanulási motiváció hátterében az a korai élmény is szerepet játszhat, hogy mindent megtettek helyette, így híján lehet annak az érzésnek, hogy ő maga is képes rá és az eredményért erőfeszítést kell tennie. A saját képességek felismerése, erősítése szükséges az önbizalom kialakulásához is.

A szakember beszélt a legérdekesebb szükségletekről, a nárcizmusról és az exhibicionizmusról is.

- Jó esetben minden gyermeknek mindkettő alapvető szükséglete, viszont kulturálisan inkább a szerénység az erény, ám egyben a neurózishoz vezető út is - mondta. - Például, ha az óvodások nézegetik és csodálják magukat a tükörben, odamegyünk és azt mondjuk: ne nézegesd magad! . Sokszor a szülő saját szorongásai miatt hangolja át a gyerek igényeit, tudattalanul azt üzenve, hogy "légy szerény és akkor szeretni fognak". Mivel a gyermek arra vágyik, hogy szeressék, ezeket az üzeneteket úgy veszi, mintha feltételei lennének a szeretetnek, így bizonyos szükségleteit elfojtja, s felveszi a kívánt szerepet. Ezeket a törekvéseket nem kell elfojtani és bűnként kezelni, hanem megtanítani őket arra, hogyan lehet megfelelően levezetni és bánni velük.

Fábry Zoltán arról is beszélt, hogy nincsen jó vagy rossz szükséglet. Minden attól függ, mit teszünk, hogy tudjuk-e rendeltetésüknek megfelelően használni szükségleteinket, illetve azokat megfelelően kezelni és kielégíteni. Ha saját szükségleteinkről gondoskodunk, és nem mások kárára használjuk azokat, akkor vezetnek bennünket. Ugyanakkor ha nem láttunk jó példát, ha nem tanították meg megfelelően kezelni a különféle szükségleteket, esetleg megszégyenítettek miattuk, akkor elfojthatjuk mindezeket vagy kielégítetlenül jönnek velünk életünk során.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!