Reumára, másnapra - a körte kedvező élettani hatásai

Az idén egyes körtefajták ontják a termést, néhány fán viszont éppen csak pár szem kornyadozik. Szegények valószínűleg rosszul időzítették a virágzást, esett az eső, esetleg fújt a szél vagy csak hideg volt és a kaptárban dideregtek a beporzásért felelős méhecskék. No, de örüljünk annak, amink van és igyekezzünk, hogy egy darab se menjen belőle veszendőbe. A késői érésűek akár tavaszig biztosíthatják a család vitaminszükségletét. Persze résen kell lennünk, hiszen a körte még az almánál is érzékenyebb a szüret időzítésére, a színesedés megkezdése után akár egy-két nap alatt szottyá puhulhat. Még szerencse, hogy utóérő fajta, így ha a megfelelő fejlettség elérése után leszedjük, képes a fától elszakítva is beérni. Ezért a körtét le lehet, és érdemes is „zölden” szüretelni, amikor a húsa még teljesen kemény, és a színe éppen csak kezd világosodni. Már szedés közben válogassunk, mert hosszabb ideig csakis az egészséges, sérülésmentes és kocsánnyal begyűjtött gyümölcs bírja.

A körtét a rekeszben az oldalára fektessük, így egyrészt jobb lesz a helykihasználás, másrészt a következő sor gyümölcseit a szár nem fogja megsérteni. A különböző körtefajták más-más tárolást igényelnek, megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha már ültetéskor gondolunk erre, és csak olyan gyümölcsfajtát választunk, amelyiknek meg tudjuk oldani a teleltetését. A téli spájzolásra csak a késő őszi és a téli fajták alkalmasak. A Bosc kobak szüretnek például most van itt az ideje, szeptember közepén szedhető tartós tárolásra, ekkorra éri el ugyanis a fajtára jellemző jegyeket: legalább 20 dekás, a felülete rozsdamázzal fedett, a héja közepesen vastag, száraz így jól viseli a megpróbáltatásokat. A Pacham’s Triumph-ot „téli Vilmosnak” is nevezik. Ideális téli vajkörte, szeptember végén szedhető és áprilisig tárolható. De vannak még ráérősebb fajták is, mint például a fényes sárgászöld héjú, vajszínű, olvadó húsú, édes, fűszeres ízű téli esperes. Őeminenciája október végén érik, decembertől márciusig fogyasztható, könnyen és jól tárolható.Érett körtéinkkel viszont nem totojázhatunk, hiszen gyorsan romlanak, de ne keseregjük, ha nem tudjuk az egész készletet felfalni, hiszen sokféleképpen feldolgozhatjuk. Itt van például a népszerű Conferance és a jó öreg Vilmoskörte, amelyik túléretten lekvárként és szörpként is folytathatja földi pályafutását. A lekvár állagának jót tesz, ha reszelünk bele egy kis almát, szörphöz turmixoljuk le a gyümölcsöt, engedjük fel ugyanannyi vízzel, rakjunk be citromsavat és két napig gyakran kevergessük, majd szűrjük le és annyi tartósítószert tegyünk bele, mint a málnába szokás. A kicsit keményebb körtéből készíthetünk kompótot, vagy ujjnyi vastag szeletkékre vágva aszalhatjuk is – mindkét esetben az eredeti színe megőrzése érdekében érdemes a gyümölcsdarabokat citromos-vizesben megfürdetni.Azt hallották, hogy ausztrál kutatók szerint a körtével megelőzhető a másnaposság?

Azt állítják, hogy ha valaki egy kemény tivornya előtt bekebelez egy lédús körtét, vagy felhajt egy jó pohár körtelevet, megússza a macskajajt, e gyümölcsben lévő enzimek ugyanis segítik lebontani az alkoholt. Persze ez csak hab a tortán, hiszen a körte amúgy is jó hatással van az egészségünkre, rostos állaga segíti az emésztést, vízhajtó, méregtelenítő képessége különböző önpusztító, reumatikus nyavalyák, köszvények, artritiszek kínjait enyhíti, sőt, idejekorán meg is előzi. A természetgyógyászok szerint egy-egy körtekúra csodákra képes. A recept egyszerű: 2-6 napig csak körtén éljünk, de legalább 2 kilót együnk meg belőle naponta. Egy svéd természettudós szerint e kúra epebetegségekre is gyógyír, román kutatók szerint a depressziót is gyógyítja.