Érdemes gyűjteni: fűben fában az orvosság

Sárgállik a pongyola pitypang, másként: gyermekláncfű, levelesedik a bodzabokor és megjelent a cickafark is, de hamarosan érkeznek sorban a többiek. Érdemes kirándulás közben figyelmet szentelni nekik, ehhez pedig már a túra előtt alaposan készüljünk fel, javasolja szakértőnk, a zalaegerszegi Éder Katalin dietketikus. A gyógynövényeket az emberiség ősidők óta alkalmazza, és alig van még tudomány, amely annyi babona és tévhit mellett oly sok tapasztalatot gyűjtött volna. Kísérletek bizonyították, hogy a növényi anyagok másként hatnak, mint a belőlük szintetizált és mesterségesen előállított alkotórészek. Tehát természetes összetételükben fejtik ki legnagyobb gyógyhatásukat.

– Csak akkor szedjük le a növényt, ha biztosan beazonosítottuk – fogalmazza meg az alaptételt Éder Katalin. – Ezért alaposan készüljünk fel és különösen figyeljünk a mérgező növényekre, az összetéveszthetőségre. Séta közben vessük össze össze a könyvbeli képekkel, rajzokkal a gyűjtendő növényt, figyelmesen tanulmányozzuk a leírásokat: milyen a levél alakja, a széle, az elhelyezkedése, esetleg a virág alakja, formája, illata. Gyűjtéskor bízzunk az érzékszerveinkben: nézzünk, szagoljunk, tapintsunk! Ha nem mérgező, akkor se szedjük le, amennyiben védett növénnyel van dolgunk. Csak azt a részét gyűjtsük, amit használni akarunk és ne többet a szükségesnél. Hagyjuk meg a szaporodásra alkalmas részt, gyökeret, magokat, hogy ne akadályozzuk meg az állomány megújulását – figyelmeztet.

A gyógynövények zöme vadon terem, hazánkban sokféle és magas hatóanyagú fordul elő. Némelyik bárhol előfordul: mezei zsurló, fekete bodza, hársfa, kamilla, és akad, amelyiket csak bizonyos helyeken lelhetjük meg: például medvehagyma, tavaszi kankalin. Fontos, hogy a védett területeken tilos gyűjteni, egyébként a hely kiválasztásánál a forgalomtól távoli, tiszta területeket részesítsük előnyben. S személyenként legfeljebb két kilónyi gyűjthető. Tiszta, száraz időben induljunk gyűjtőútra, különben szerzeményünk hamar befülled, megpenészedik. Javallott a legmagasabb hatóanyag tartalomra törekedni, ez pedig függ az időjárástól, évszaktól, napszaktól, a talaj minőségtől.

Tapasztalat: a gyökereket kora tavasszal vagy késő ősszel hajnalban, illetve este gyűjtsük. A leveleket délelőtt vagy délután virágzás előtt, míg a virágokat a reggeli harmat felszállása után. A növény föld feletti részét virágzáskor délelőtt, a rügyeket pedig feslésük előtt. A terméseket általában érett állapotban szedjük papírzacskóba vagy kosárba. Használjunk segédeszköz, ami könnyíti munkánkat és a nagyobb roncsolódástól is kíméljük a növényt.

– A növények nemcsak frissen használhatók. Tartósíthatjuk szárítással, mint a kamillát, vagy fagyasztással, ami például a medvehagymánál ajánlott. Készülhet belőle alkoholos kivonat, a zsálya, zöld dió ismert ilyen formában. Szörpnek pedig kiváló a bodza, citromfű, pásztortáska, dzsemnek meg a csipkebogyó. Az orbáncfű olajos kivonata is használatos.

– Szárítani árnyékos, levegős helyen, például padláson érdemes. A begyűjtött részeket elő kell készíteni, a gyökereket, ha szükséges, daraboljuk. Vékony rétegben terítsük ki vagy kössük csokorba és függesszük fel. Ha a megszárított részek már zörögnek, üvegekbe, pamutzacskókba tehetjük felhasználásáig – szól a tanács.