A szádokfa virágai

A szép koronájú, illatos virágú, a népiesen szálfának, szádokfának is nevezett hársról szakértőnk, Éder Katalin zalaegerszegi dietetikus osztotta meg ismereteit.

- Sokfelé díszíti a parkokat, utcákat, a kontinensünkön honos fajta. A germánoknál a hárs a szerelmesek fája volt, úgy tartották, a fa termékenységet és jómódot ad. A középkorban a hársból Mária-képeket és szentek szobrait faragták, ezért szent fának nevezték. Jellegzetessége a kis sárgás virágokat övező világoszöld színű fel- vagy más néven murvalevelek _ kezdte. - Ezek papírszerűek, lándzsás nyelv alakúak, légcsavarszerű alakjuk miatt messze repülnek. Gyógytea alapanyagaként csak a kis-, illetve a nagylevelű hárs jöhet szóba - figyelmeztetett.

- Legyünk figyelmesek, ne tévesszük össze az ezüsthárssal, mert az allergiát, nyálkahártya gyulladást okozhat. A fajokat a levelük alapján tudjuk megkülönböztetni - mondta.

- Az ezüsthárs leveleinek fonákján, eltérőn a másik kettőtől nincsenek szőrcsomók és ezüstösen molyhosak. Az ezüst hárs levélfonákján nevéhez illően ezüstszürkén bolyhos (ezek a csillagszőrök). Ettől a fa a szélben a levél fonákját mutatja meg. A levél végén a fogak előrehajlók és szálkahegyűek. Nagy nyári forróságban az ezüst hárs levelei élükkel fordulnak a nap felé. Levele kicsit ezüstös, nem annyira élénk zöld. Ily módon megkülönböztetve a fehéres (nagylevelű hárs) vagy vörösbarna (kislevelű hárs), tehát a szőrcsomós gyűjthető. Segíthet az is a pontos meghatározásban, hogy júniusban először a kis- és nagylevelű hárs virágzik két hét különbséggel, utoljára pedig az ezüsthárs követi ezeket, tehát a legkésőbb nyílót kerüljük el - javasolta.

- A hárs sárgás, illatozó virágzatát a körülötte lévő fellevéllel együtt gyűjtjük. Fontos, hogy a teljes kivirágzása előtt, amikor kétharmadnyira nyíltak ki, akkor szedjük. Ezt is, mint minden növényt, tanácsos forgalomtól távol, tiszta helyen, a harmat felszáradása után begyűjteni. Szellős, száraz helyen szárítsuk - tanácsolta.

A növény - a népi gyógyászat megfigyelései alapján - főleg meghűléses betegségekhez használatos.

Izzasztó, lázcsillapító, köptető hatású, enyhíti a köhögést, a hörghurutos panaszokat, mivel oldja a nyákot. Görcsoldó és epehajtó, hatása ismert, nyugtatja az egész emésztőrendszert. Illóolaj és egyéb hatóanyagai jótékonyak idegesség, álmatlanság esetén is. Jó fertőtlenítő és gátolja az érelmeszesedés, hangzott a felsorolás.

- Gyomor-, bél- és idegerősítő teakeverékek gyakori összetevője, mert fokozza az epetermelést, csökkenti a bél nyálkahártyájának irritációját. Kellemes íze miatt nagyobb mennyiségben is fogyasztható, vízhajtó hatású, ami húgyúti gyulladásoknál kedvező. Népgyógyászati vélekedés szerint jó vértisztító. Külsőleg száj- és toroköblítésre, inhalálásra, illetve a fürdővízhez adagolva használhatjuk öntve nyugtató, lazító hatású. Hajöblítésnél hajmosás után simává és mézillatúvá varázsolja a hajat. A hársméz pikáns íze miatt nemcsak édesíti, de fűszerezi is az ételt, italt - emelte ki.

- Innivalónak két teáskanál szárított virágot forrázzunk le 2-3 deciliter vízzel és hagyjuk 10 percig lefedve, mielőtt leszűrjük. Izzasztáshoz forrón igyuk. Mivel a szívműködést serkenti, az erre érzékenyek mérsékelten, tehát ne kúraszerűen, és  naponta fogyasszák. Virágából, hasonlóan a bodzához, valamint  akáchoz, készíthetünk szörpöt is - tette hozzá Éder Katalin.