Ötvenéves TLF

Ez olyan jól sikerült, hogy megkapta a muzeális járműnek járó plakettet. Ezért érthető, hogy az 1:25-ös keverék kékesen távozó füstjét a Pannónia két kipufogója ritkán húzza maga után. Jobbára hét végén, ha szép az idő, ezt bizonyítja az óra által mutatott mindössze 720 kilométer is.

A hatvanas éveiben járó férfi egyébként 1969-ban pattant először nyeregbe: Simson, Pannónia, MZ, Suzuki, Kawasaki, Harley Davidson jelezték az egyes lépcsőfokokat a robogótól az igazán nagy vasig. A Lowrider a hétköznapi kedvenc: ezzel kerekedik fel, ha motoros találkozókra invitálják, mert műsorvezetőként is elemében érzi magát.

- A neve is elárulja, hogy alacsony jármű, a motorblokk alja 2 centire suhan a földtől, ezért biztonságból csúszótalpat is szereltek alá. A hazai nyomvályús, bakhátas utakon bizony nem könnyű vele közlekedni - ismerte el.

A Lowrider a nyugodt emberek motorja, a két, összesen 1450 köbcentis V-hengerben a 9,5 centi átmérőjű dugattyúk másodpercenként százszor járják végig 10 centis útjukat. A hosszú löketből eredő nyomatéknak hála, amikor az 57 lóerős erőgép 2500-as fordulaton pörög, a fogasszíj-hajtáson át 110 körüli tempóval repíti a három mázsás gépet.


JELENTŐS VOLT BELŐLÜK AZ EXPORT
A TLF modell testvére volt a kor legdrágább Pannóniája, a TLB. A TLF vázára lemezburkolatok kerültek, a hátsó sárvédő rövidebb lett, a „szoknya” félig takarta a kereket. Hátul más formájú lámpa és krómozott lökhárító díszítette a motort, az első lámpa felköltözött a békafej formájú kormányburkolatba. A nyereg két részből állt, az elsőre fogantyú került, hogy könnyebben sztenderre lehessen állítani a motort. A két típusból jelentős volt az export az NDK-ba és a Szovjetunióba.

Lóerő rovatunk további hírei itt!