Nyilatkozik a zalai diákverő! - „Nem vagyok cigány!”

<b>Zalaegerszeg</b> - Két internetre felkerült brutális videó, a világhálón keringő fotók és felháborodott fenyegetések után lapunknak nyilatkozik a zalai diákverés egyik szereplője. A 16 éves Sz.A-t lakhelyén, saját szobájában faggattuk. A kérdésre, miért nem próbálják konfliktusaikat ütés helyett mondjuk tárgyalásos úton rendezni. A fiú azt mondja: "Csak az a kérdés, hogy én verem meg őt, vagy ő engem..."

Varga Andor

Sz. A. az egyik főszereplője azoknak az interneten keringő videóknak, amelyek nehezen csillapuló indulatokat keltettek az egész országban. A fiút az első, a megyeszékhelyi vasútállomáson megörökített gyalázatos megmozdulás ügyében múlt szombaton hallgatták ki először a rendőrök, azóta kétszer még volt iskolában, ám az egerszegi Széchenyi SZKI előtt bosszúszomjas fiatalok vártak rá. Illetve arra a cigánygyerekre, akit benne láttak.

- Nem vagyok cigány és a barátom, akivel közösen szerepelünk azon a felvételen, ő sem az - jelenti ki. - Sőt, a lány sem, aki a felvételt készítette. Nagyon csodálkoztam, amikor a neten olvastam ezeket a fenyegetőzéseket...

A világhálót böngészni Sz. A.-nak mostanság van bőven ideje. Biztonsági okokból magántanulói státusba került, illetve hozzáteszi: talán ki is rúgják a suliból, a második, telefonnal ugyancsak megörökített, s az internetre szerdán felkerült verés ugyanis az intézményben történt, s abban az ügyben rövidesen fegyelmi tárgyalás lesz.

- Mit követett el ellenetek az a fiú, akit a vasútállomáson vertetek meg? - kérdezem.

- Maradjunk annyiban: volt előzmény - mondja Sz. A., akinek édesapja ügyvédi tanácsra azon őrködik, nehogy fia bármit eláruljon a rendőrök által vizsgált esetről.

Az apa, aki éppen tíz éve vált el feleségétől, s azóta egyedül, nagyszülői segítséggel neveli a fiát, nagyjából minden felelősséget magukra vállal Sz. A. botlásáért. Meséli: az anya sosem látogatta meg a gyereket, akinek ezen túl maradandó lelki sebeket okozott egy pedofil-ügy is, melyben áldozatként szerepelt.

- Túl sokat dolgoztam, nem figyeltem rá eléggé - sorolja tovább Sz. L. - Már régen pszichológushoz kellett volna vinnem. Most már járunk. Sosem volt jó tanuló, s kisebb ügyei is akadtak, de úgy gondoltam, ez egy problémás időszak, kamaszként mindenki verekszik, majd benő a feje lágya.

Sz. A. halványan mosolyog, amikor arról kérdezem, mit érez most. Nem válaszol, mondok hát egy lehetőséget:

- Nem félsz? Mi van, ha minden bosszúszomjas szkinhed nem olvassa vagy nem hiszi el, hogy nem is vagytok romák? Nem ijedtél meg a netes hadüzenetektől?

- De - egyezik bele kis szünet után, kevés meggyőződéssel. - Megijedtem.

Apa és fia a következő pár napot távol tölti hazulról, a szobában punnyadás után kell is némi friss levegő.

- Írják meg még egyszer: a gyerek bocsánatot kér mindenkitől - ismétel rá többedszer az apa, amikor búcsúzunk. - A fiam kapott eleget ebben a pár napban, a legtöbb barátja is elfordult tőle. Amikor ketten vagyunk, jobban beszél, s én tudom, tényleg meg akar javulni.

- Próbálok nem verekedni - mondja Sz. A. - Ha jó hangulatban vagyok, meg is tudom állni, hogy ha beszólnak, ne üssek oda...

Klikk ide, és olvassa el a történtek dossziéját, kiegészítve további hírekkel zalai támadásokról és vandál fiatalokról!