Nem az a tündi-bündi típus: tetovál, motorozik, vagány, de nőies

Aki ismeri Weide Ancsát, az tudja a két gyermekes anyukáról, nem az a tündi-bündi típus. Motorozik, pókerezik, imádja a tetoválásokat, emellett mégis igazi nőies nő.

- Nem olyan ritka a női tetováló, mint azt hinnénk. Sokan hiszik, kevés a női motoros, de ez sem igaz, én nagyon sokat ismerek. Legfeljebb nem gondolják az emberek, ha látnak egyet, hogy nő van a bőrruha és a bukósisak alatt - mondta.

 - Húsz éves korom óta vagyok a tetoválások rabja, akkor még nem volt bátorságom, de öt évvel később már tetováltattam magamra. Egy nonfiguratív jellegű minta került a mellem fölé: lángok, amikből egy ló ugrik ki. Később átalakítattam japán cseresznyevirággá. Ám az eredeti tetoválás alkotójának köszönhetem, hogy elindultam ezen a pályán.

 A nonfiguratív minták egyébként nem kedvencei, árulta el, mivel szerinte nem jelentenek valami különlegeset, ehelyett az egyedi, az egyénre jellemző mintákat részesíti előnyben.

Másfél éve kezdett tetoválni, először csak a barátoknak. Nekik nagyon hálás, hisz felajánlották a bőrüket e nemes célra. Tisztában van vele, sokat kell még tanulnia, szeretne is, tervezi, festeni is megtanul, hogy a színek használatát is minél jobban elsajátíthassa. A szakma folyamatos fejlődést igényel, új technikák elsajátítását, de úgy érzi, végre megtalálta, amit szívből csinál. Mindent megtesz azért, hogy egyre jobbá váljon. Mivel imádja a spanyol kultúrát, valamint a dél-amerikai embereket és életérzést, mexikói hangulat várja a szalonjába betérőket.

 - Előfordult, hogy bejöttek, kérdezték, hol a tulaj, aki tetovál? Mondtam, én vagyok. Megdöbbentek, azt hitték, csak pultossal állnak szemben - mesélte nevetve. - A tetoválás reneszánszát éljük most: sokan divatból tetováltatnak. De ha már örökre magunkra varratunk valamit, az legyen egyedi és ránk jellemző. Mindegyiket én rajzolom meg, azt is, amit úgy hoz magával a vendég, így biztos, hogy ami rákerül valakinek a testére, az másén nem köszönhet vissza- folytatja Ancsa, miközben már a következő vendéghez készül elő.

 Ahogy mondja, ez olyan, mint a kábítószer, lehetetlen abbahagyni. A japán cseresznyevirág után rajta is szaporodtak az alkotások az utóbbi tíz évben: a virágfűzér például már a köldöke alá ér, de tervezi, hogy a combjáig fog futni. A bal kezén kereszt van, ami az Istennel való kapcsolatára utal, alatta pókerlapok, s nemcsak azért, mert kedveli a kártyajátékot, hanem mert a családját a piros szíves lap jelképezi. Alatta motorlánc és lánckerék, ami az ezres köbcentis sportmotorját és a motorozás iránti szenvedélyét vihatott jelezni. Majd egy motorblokk következik, rajta tetovált szőke lány ül, tehát ő maga természetesen. A jobb kezén összeölelkező pár, ez az emberi kapcsolataira utal: szerelem, barátság és szeretet. A hátán kereszt és két gyermeke nevének kezdőbetűi, míg a lábán hatalmas őrangyal, aki mindig vele van, amikor motorra pattan és vigyáz rá minden egyes kanyarban. A héten pedig egy újabbal bővült a készlet: üzletének logóját, egy dögös senoritát tetováltatott a kezére.

 - Sokan elítélnek és előítéletük van a tetovált emberekkel szemben, de a barátaim nem ezért, de szeretnek. Egyszerűen csak azért, mert én én vagyok - vallja.

-  Mit szól a család a sok tetováláshoz?

 - A férjem is tele van tetoválással, ő is nagy motoros. A gyerekeim is szeretnének már tetoválást, s ami külön jól esik, hogy tőlem, de egyelőre még várniuk kell ezzel, mert túl fiatalok. Kell egy bizonyos fokú érettség ahhoz, hogy valaki később ne bánja meg. Ha viszont mégis megbánja az ember, érdemesebb átüttetni egy másik mintává, minthogy lézerrel eltávolíttatni, mivel az nem tűnik el soha nyomtalanul.

Ancsa majd' hatvan éves édesapját sokáig nem érdekelte a tetoválás világa, de nemrég odalépett hozzá és kérte, csináljon neki is egyet. Az ok kettős volt: régi vadásztársának, kedves vizslájának akart így örök emléket állítani, ám legfőképp azért, mert a lánya rajzolhatta bele a bőrébe.

 Lassan már eléri a százat Ancsa munkáinak száma, mindegyiket szereti, különleges kapcsolat fűzi az alkotásaihoz és a vásznaihoz is: elvégre ez bizalmi kapcsolat is, hiszen a testüket adják a kezébe.

 - Beszélgetni kell az emberekkel, vagyis inkább sokszor hallgatni. A néhány óra alatt, amit együtt töltünk, sokan megnyílnak nekem, s ez jó. Elmondják azt is, milyen kapcsolat fűzi őket ahhoz a motívumhoz, amit magukra rajzoltatnak: egy emlék, egy szenvedély, egy álom vagy egy jelkép, ami nekik sokat jelent és amit örökre meg akarnak őrizni a bőrükön. Nekem az a dolgom, hogy ebben segítsek és elárulhatom, nagyon szeretem ezt csinálni - zárta szavait csillogó szemekkel.