2011.04.01. 17:57
Flúgos Futam - Lecsúszott a Macska-jaj (fotókkal, videóval)
A legfontosabb: jól, gyorsan és irányíthatóan csússzon, de azért kellően masszív is legyen, s egyben maradjon a célig. No meg elég őrült kinézetű legyen ahhoz, hogy ne lógjon ki a többi dilis járgány közül a Flúgos Futamon.
Legalábbis első látásra ezek a legfontosabb ismérvei egy díjnyertes csapat szánkójának: a zalaegerszegiek a múlt hét végén első helyezést nyertek az eplényi síaréna Flúgos Futamán.
Csapatban vagy egyénileg is lehetett indulni, egyetlen kikötés van csupán, hogy saját készítésű eszközzel csússzanak le a pályán. A versenyen a kreativitást és a gyorsaságot díjazzák, fontos még a szánkó irányíthatósága is.
A csapat kapitánya, Kovács Gyula mesélt a kezdetekről és a múlt hét végi versenyről.
- Tavaly februárban indultunk először Eplényben a Flúgos Futamon. Akkor még nem is a verseny miatt mentünk, inkább baráti találkozónak indult. Annyira jól sikerült, hogy elhoztuk az első helyet - kezdte a történetet a hétköznapokon húsipari karbantartóként dolgozó fiatalember, aki négy társával együtt - Kovács Zoltán motorszerelővel, Renczés Tibor robogójavítóval, Nemes József technikai háttérbiztosítóval és Rupert Györggyel - vágott neki a nem kis kreativitást igénylő versenynek.
- Akkor két kis Polski ülésből, raklapból, minibárból és napernyőből állt a szánkó, amin lecsúsztunk körülbelül 70 km/h-ás sebességgel. Igaz, a kormány nem működött, de a nagy zajban nem is tudott erről szólni a kormányos, így mi nyugodtan siklottunk, nem is sejtve, kis híján a közeli halastóban kötöttünk ki! Már a hazafelé úton azon gondolkoztak, jövőre mivel védik meg a címüket. Az első ötletmorzsa a kanapé volt, majd lassan kibontakozott a végső terv: mindannyiuknak nagy kedvence a Macska-jaj című film, ezért hát a mozi szereplőinek öltöztek be. S a barátoknak hála, akik segítettek beszerezni az alkatrészeket, nagyjából ötezer forintból jött ki a szánkó és a ruházat mindösszesen. - Nem kellett egyikünket sem rábeszélni, mind őrültek vagyunk egy kicsit - mondta a csapatkapitány, persze a lehető legjobb értelemben.
-Idén könnyebb dolgunk volt, mert már ismertük a terepet, a felhozatalt, de így sem bíztunk semmit a véletlenre: úgy vonultunk be, mint az igazi sztárok. Korábban már összeállítottuk a kanapét az állólámpával és szőnyeggel, ráültünk az utánfutóra és onnantól nem is estünk ki a szerepünkből egészen a csúszás utánig, mikor is még táncoltunk egyet a nézőknek.
Akik több százan várták a remek produkciókat. A fiúk a hegy tetejéről indultak, így nagyjából 1 km-t csúsztak az 50-60 cm mély havon. A jegesebb részeken nem fogott a fék, s a kellékként használt gitár is a szánkó alá került, ripityára tört, ám a csapat még így is sikerként értékelte a lesiklását. Hát még a zsűri!
- Tátva maradt a szájuk, így nem is volt kétséges az első díj. Nem bízták a véletlenre a szánkó megépítését, hiszen előre és hátra is szereltek sítalpakat, így ha véletlenül megfordult volna, akkor is csúsztak volna, igaz, hátrafelé.
A baráti társaság egyébként sokszor jár síelni, Magyarországra és Ausztriába is.
- A jövőbe nézünk, s már van is két ötletünk a következő Flúgos Futamra, de erről egyelőre nem árulnék el semmi konkrétat. De azt elmondhatom, nehéz felülmúlni az előző évieket.
A munkamegosztás egyébként nem klasszikus a csapatban, lévén mindenki mindent csinál, legyen szó beszerzésről, építésről, cipelésről. A család és a barátok nagyon büszkék, támogatják a már másodszor is győztes társaságot.
- Nem a pénzről vagy az első helyezésről szól nekünk ez a futam, hanem arról, hogy szeretjük az extrém dolgokat, benne vagyunk minden jópofa hülyeségben, és alig két szombat délután össze tudtuk állítani a szánkónkat, amivel sok embernek vidámabbá tettük a napját és persze a sajátunkat is!
