Feszl Frigyes építész 190 éve született

Német eredetű patrícius családból származott, ősei hajósok, nagyapja és apja kőfaragó mester volt. A piaristák középiskolájába járt, majd hároméves céhes képzés után állítólag a kor neves építészeinél, Hild Józsefnél és Pollack Mihálynál tanult. 1839-41 között Bécsben, Salzburgban és a müncheni akadémián folytatott tanulmányokat, majd külföldön tett tanulmányutakat.
   
1845 táján telepedett le végleg Pesten, ahol több épületet tervezett Gerster Károllyal és Kauser Lipóttal. Velük együtt Pest építészeti egyhangúságát akarta megszüntetni a honi jellegzetességek érvényesítése révén. Terveik szerint épült a Fő utcai kapucinus rendház és templom, valamint az Alagút (elpusztult) krisztinavárosi kapuzata.
   
1847-ben Feszl részt vett a pesti Német Színház, 1851-ben a Dohány utcai zsinagóga tervpályázatán, e pályaműve szerint két lakóház között utca vezet a kupolás, perzsa motívumokkal ékes templomhoz. A pályázatot végül Förster bécsi építész nyerte, de a templom szentélye 1858-ban Feszl tervei szerint épült, mivel a hitközség összeveszett Försterrel. A finoman formált centrális építmény közepén félköríves portikusz van, felette háromszögoromzat a frigytáblákkal, a hasábszerű tömeg felett kupola magasodik.
   
Feszl Frigyes 1851-től építette Pesten a ma is álló Nádor utcai Oszwald-házat, tervei szerint épült a Kochmeister-villa a Budakeszi úton, valamint 1860-ban a Lövölde téri nyári színház. A belvárosi plébánia épületét 1854-55-ben alakította ki, ezt az Erzsébet-híd építésekor bontották le. 1854-ben Feszl kivált a Gersterrel és Kauserrel alakított társulásból és mesterjog nélkül maga dolgozott pályázatokon, síremlékeken és Pest város megbízásain. 1866-ban kapott mesterjogot.
   
Fő műve az 1859-64 között épült Pesti Vigadó. Az első terveket Hild József készítette, a bírálat után aztán Feszlt bízták meg a munkával, a tervezésért az építési költség 3,5 százalékát, 10500 forintot kapott. 1865. január 15-én nagy bállal avatták a hazai romantika legegyénibb, egyetemesen is jelentős művét. A könnyed főhomlokzat erőteljes saroklezárások közé került, a gazdag és mozgalmas díszítés kiemeli újszerű tektonikáját. Nagyszabású termei, impozáns lépcsőháza is jelentős értékűek.
   

Az épületet értetlenül fogadták, ami bántotta Feszlt, aki egyre inkább visszavonult és magába zárkózott. Ezután csak a Pest, Buda és Óbuda egyesítésekor kiírt városszabályozási pályázaton szerepelt, és második díjat nyert. Az akadémiai palota pályázatánál a bíráló bizottság tagja volt, de a maga örömére mégis készített egy tervet.
   
A fővárosi törvényhatóság tagja, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet alapító tagja volt, részt vett a Mátyás-templom építőbizottságában. Idős korában a neoreneszánsz stílust alkalmazta, a népi építészetet kutatva a népi formák megújulásának előfutára lett, ötvösműveket, akvarelleket is alkotott. 1884. július 25-én halt meg Budapesten. Kétszer nősült, fia, Frigyes is építész lett.