2011.11.01. 11:35
A reformáció napját ünnepelték Szentgyörgyvölgyön
A helyi közösség virágkorát idézte az őrségi község műemlék templomában hétfőn a reformáció ünnepe alkalmából megtartott istentisztelet. A szertartáson - ahol az igét a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Steinbach József hirdette - közel ötszáz fő vett részt.
Zala megyében egykor a szentgyörgyvölgyi volt a legnagyobb református közösség, az 1990-es évek elején a szórványokkal együtt mintegy kétezer fő tartozott a gyülekezethez. A számuk ma 170 főt tesz ki, mégis nagyon fontos szerepelt tölt be az őrségi református egyházmegyében, többek között az országos hírű műemlék temploma miatt. Részben ennek is köszönhető, hogy a reformáció ünnepnapján itt tartották az egyházmegye központi ünnepét. Az úrvacsorával egybekötött istentiszteleten dr. Steinbach József püspök többek között a hit megéléséről, a közösség erejéről beszélt.
- Nagy megtiszteltetés az itteni közösség számára, hogy a régi artikuláris helyek, Kustánszeg és Oberwart után itt kerülhetett sor a reformáció ünnepnapi rendezvényére - mondta Hodánics Péter lelkipásztor. - A szentgyörgyvölgyi egy hányatott sorsú közösség, talán ennek elismerése is ez a rendezvény.
Az istentiszteletet követően a reformáció ünnepén részt vevők a volt Gózon Imre Általános Iskola épületéhez vonultak, ahol a névadó szobra előtt az Egyházasrádócon szolgálatot teljesítő Szakál Péter esperes idézte fel a néhai tanító életútját. Mint mondotta, az 1826. október 25-én született Gózon Imre 28 esztendősen, már mozgalmas életúttal a háta mögött került a felvidéki Ógyalláról Szentgyörgyvölgyre, első és egyetlen munkahelyére. Az 1848/49-es szabadságharcban maradandó sérülést szerzett, s ezért a császári seregbe való toborzástól szerencsésen megmenekült tanító az írástudatlanság jelentős visszaszorítása mellett értékmentő tevékenységével is fontos szerepet játszott a térség életében, ő hívta fel többek között a szakemberek figyelmét a szomszédos Velemér csodálatos középkori templomára, illetve annak pusztuló értékeire. Az érdemeire való tekintettel a Műemlékek Országos Bizottsága munkájában is részt vehetett.