Szarvas Józsefet rabul ejtette az Őrség

A márciusban Érdemes művész címmel kitüntetett színész nemcsak Vas megyét, de Zalát is rendszeresen látogatja, legutóbb Lentiben volt egy irodalmi összeállítás szereplője.

A debreceni születésű, s a színészi pályáját a Vígszínházban kezdő, majd 2002 óta a Nemzeti Színház társulatához tartozó Szarvas József a véletlennek köszönhetően vetődött az ország nyugati szegletébe. Megismerve Rátóti Zoltán közösségépítő törekvéseit maga is eltűnődött azon, hogy milyen feladata van a mai kor emberének. Ennek az útkeresésnek egyik fájdalmas, s mégis katarzist hozó állomását jelentette a pályatárs és barát Kaszás Attila elvesztése, amelyből a mintegy háromszáz fős kisközség, Viszák jelentette a kivezető utat.

- Az Attilával történtek után számomra ez a hely maradt meg gondolatnak - eleveníti fel Szarvas József. - Magyarföldön ekkor már állt az a harangláb, amelyet Rátóti Zoltán épített, s ismertem a kultúra terén varázslatos eredményeket elért Sülyi Péter törekvéseit is. Jártam Pórszombaton, Kovács Gyulánál, megismertem a vidéket, ami sokak számára Isten háta mögötti tájegységet jelent. Eltűnődtem azon, hogy mit tudnék ebben a világban tenni. Először felépítettem egy pajtaszínházat, aztán nyomasztott a gondolat, hogy ha már létrehoztam valamit, azért felelősséggel is tartozom. Ahhoz nem volt kedvem, hogy fesztivált szervezzek, vagy mondjuk programmenedzserként bábáskodjam a hely felett, de közösséget teremteni, azt már kihívásnak tartottam.

Szarvas József hozzáteszi, ebben a gondolatban szintén benne volt Kaszás Attila példája, hiszen a tragikus sorsú pályatárs is ezt tartotta élete egyik fontos küldetésének. Ezért is büszke arra, hogy 2008-ban elsőként vehette át a Kaszás Attila-díjat, amelyet a közösségteremtő színészek kaphatnak meg.

- Akkor még nagyon keserves volt ez a teher - idézi fel a négy évvel ezelőtti eseményeket. - Úgy adódott, hogy rendeztünk egy jótékonysági gálaestet, amelyhez időközben egy másik közösség, a díjat Pokorny Zoltánnal közösen alapító Mozaik Művészegyüttes is kapcsolódódott. Abban állapodtunk meg, hogy a gálán, valóban méltó körülmények között adják át. Azt persze nem gondoltam, hogy végül magamnak rendezek egy fájdalmas díjátadót, amelyből aztán egy út, egy sors lett. Egy színész életében vannak élethelyzetek, szakmai szakaszok, amelyeket elérve, ha valaki méltónak találja őket, díjat szoktak kapni. Így voltam ezzel én is, a Kaszás Attila-díj átvétele óta azonban már nincsenek vágyaim, hogy további elismeréseket kapjak.

Szarvas József a Nemzeti Színház kapcsán azt is elmondta: ma egy nagyszerű társulat dolgozik Alföldi Róbert igazgató alatt, aki kitűnő, minőségi kortárs színházat teremtett. A színművész szerint ma az a legfontosabb értékmérő, hogy egy színház ne legyen unalmas. Lehet hagyományos vagy korszerű, az szinte teljesen mindegy, hiszen ezek a jelzők csak a formát jelentik. A tartalom az elsődleges, azt a korabeli díszletek és jelmezek között is újra kell fogalmazni. Alföldi ebben példát mutatott, a Bánk bánnal és az Ember tragédiájával két olyan formabontó előadást jegyez, amelyek hatalmas sikert arattak, s a fiatalok tömegeit hozták be a színház falai közé.

- A nemzeti fogalom felett állandóan vitatkozunk, holott nem kellene - utalt aktuálpolitikai kérdésekre is Szarvas József. - Azt szoktam mondani, akinek nincs dolga ezzel a fogalommal, hagyja békén. Az nem járja, hogy amennyiben valamivel nem értek egyet, azt letiltom. Mások értékrendjét, mások értékeit, múltját ne blokkoljuk. Ha valaki nem ért velük egyet, teremtse meg a saját közösségét. Ugyanez vonatkozik az irodalomra is. Nem lehet elhallgatni Márait, Wass Albertet, de Nyírőt sem. Lehet rajtuk vitatkozni, lehet őket felülírni, vagy náluk jobbat alkotni, de nem szabad őket eltüntetni. Mert ha ilyen történik, az már diktatúra. A szobormizériát is gazemberségnek tartom, függetlenül attól, hogy milyen politikai szándékkal teszik. Az én fixa ideám, hogy nem figyelünk eléggé egymásra. A költők feladata éppen az, hogy lenyomatot hagyjanak arról a korról, amelyben léteztek. Az élet nagy kérdéseire sosincs válasz, ám a kérdéseket ettől még fel kell tennünk. De ki fog sírni majd helyettünk, ha a költők eltünnek?

Szarvas József 2002 óta tagja a Nemzeti Színház társulatának. A jelenleg repertoáron lévő darabok közül majd’ tucatnyiban játszik, a legrégebbi közülük a Tizenkét dühös ember, ennek bemutatója 2006 tavaszán volt. Alakította Ádámot Az ember tragédiájában, Tiborcot a Bánk bánban, s főszerepet kapott az Egy lócsiszár virágvasárnapjában is. A 2012/13-as évadban két új bemutatója lesz, Csehov Sirályában Samrajev szerepét kapta, illetve láthatjuk egy kortárs darabban, Székely Csaba díjnyertes drámájában, a Bányavirágban is.