Soma, te valóban nyertél!

Örömmel olvastam irodalomtanárod szerepét sikeredben. Maradandó emléket őrzök én is. Versekért való rajongásomat egykori kiváló tanáromnak köszönhetem. Sikeres évtizedek múlva a kedves hála érzetét kívánom neked is. Nyelvünk gazdag lehetőséget ad jó költemény megírására. „Az eretnek dal” olvasása kapcsán a költészet iránti elfogultságom azonban minden eddigi lelkesedésemen túlszárnyalt. Villon hetykesége, Poe tömörsége, József Attila rejtelmekbe való alászállása, Ady „istenessége” számomra valóban visszaköszönt a jól megszerkesztett tizenhat sorban. Soma! Folytasd! Miként elődeink saját koruk világát tárták művészien olvasóik elé, a teremtődtől kapott talentumot érezd kötelességednek a „hatalmas nyáj ostoba birka” figyelmét fölhívni arra, hogy többre hivatott, mint hogy nevetve menjen a vágóhídra. „Az unott, szürke embertömeg” ne egymás bárgyúságán szórakozzon, hanem tanuljon meg újra ünnepelni s ne csak képzelje szertelen, hogy ő már nagy. Természetesen a másik két versedhez is gratulálok. Az osztrák kántor egyetlen szerzeményével, a Csendes éj című darabbal világszámot alkotott. Meggyőződésem, hogy a nyertes „Az eretnek dal” című költeményedet versesköteteid követik. Ezeket olvasva hírt kapunk arról, hogy az újjáépült Babilon falai roskatagabbak, mint az ókori öröknek vélt város.

Nagy Lajos, a Botfa Válickai Citerabarátok titkára