Gyászba borult ország -Sissi halála után 2,7 millió facsemetét ültettek a királyné emlékére

Sissi magyarok iránti szeretete legendás volt, a királyné sokat tett azért, hogy Ferenc József megbocsásson az örökösen lázadó országnak és 1867-ben sor kerülhessen a kiegyezésre. Ennek tükrében nem is csoda, hogy Erzsébet halálát valóságos sorscsapásként élte meg az ország. Darányi Ignác, az akkori földművelésügyi miniszter a merénylet után egy hónappal felhívást intézett az ország lakosságához. Mint írta: "Mily igaz kifejezője lenne az országos gyásznak, ha hegyen és völgyön, a városok népáradata, s csendes falvak egyszerű lakói közt szomorúfűz, terebélyes hárs, viharral dacoló tölgy és örökzöld fenyő hirdetné az Ő emlékezetét!" A miniszteri felhívás elérte hatását, 1899. júliusáig ugyanis országszerte 2,7 millió darab facsemete került elültetésre. Az akkor gyökeret vert fákból jó pár még ma is árnyékot ad. Itt, a megyében is, jóllehet az emberek többsége nem tudja, kinek az emlékét őrzik a ligetek.

- Az erdei fenyő elültetésére nem emlékszem, hiszen akkor még meg sem születtem, de azt tudom, hogy az iskola egykori tanítója, Varga József számtalanszor elmondta, hogy ezt a fát nem szabad kivágni - emlékezett vissza a 79 éves zalaújlaki Rédics Ferencné, Margit néni.

- Úgy bizony - helyeselt pár évvel idősebb földije, a 86 esztendős Könczöl Gézáné, Gizi néni. - Kisiskolásként az is feladatunk volt, hogy gondozzuk a fenyőt, locsoltuk, virágokkal ültettük körbe. Persze a fenyő akkoriban még közel sem volt ekkora, velünk együtt magasodott, öregedett.

A zalaújlaki templomkertben elültetett erdei fenyőt pár évvel ezelőtt majdnem kivágatta az önkormányzat, ám a falu idős lakói a polgármestert is felvilágosították.

- Őszintén szólva, fogalmam sem volt arról, hogy ezt a fenyőt 113 évvel ezelőtt, Erzsébet királyné emlékére ültették - vallotta meg Böröndi Ferenc polgármester, aki hozzátette: a fa kivágása azért vetődött fel, mert a fenyő ágai veszélyeztették a magasfeszültségű vezetéket. - Az ágakat kénytelen voltunk visszanyesni, de a fenyőt nem vágtuk ki. Sőt, azóta helyi védelem alá helyeztük, s egy emléktáblát is kitettünk.

Kanizsa közelében egész ligetet telepítettek anno, a munka szakmai felügyeletével Csigaházy Antal városi erdőmestert bízták meg.

- A levéltári dokumentumokból tudható, hogy az erdőmester 1899. január 16-án jelentést tett a városi tanácsnak, melyben megfogalmazta az Erzsébet-liget kialakításának szempontjait - így Kunics Zsuzsa, a Thúry György Múzeum munkatársa. - A ligetet a Szepetnekre vezető út és a szőlőtelep közelében lévő dombon alakították ki. Az erdőmester három nagyobb facsoportot ültetett, amelyek közül az egyikben 82 darab csemete, a másik kettőben egyenként 109 darab ötéves erdei fenyő vert gyökeret. A város vas táblákat is készíttetett, jelezve, hogy a ligetben Erzsébet királyné emlékfái állnak. Csigaházy erdőmester később a liget nagyobb szabású bővítését is előkészítette, így összesen több mint 5000 darab fát ültettek el a kanizsaiak.

Egyébként, hogy mennyire lesújtotta az országot Erzsébet királyné halála, azt a kanizsai események is jól példázzák.

- Nagykanizsára 1898. szeptember 14-én jutott el a királyné halálának híre, ezen a napon este hat órakor különszáma jelent meg a Zalai Közlönynek - folytatta a muzeológus. - A hírlap közlése szerint a Zalavármegyei közgyűlés napirendjéről az előzőleg meghirdetett témákat levették, helyette kiválasztották a bécsi temetésre utazó küldöttség tagjait. Nagykanizsán is rendkívüli közgyűlést hívtak össze, mely keretében a város előljárói gyászmisén vettek részt az alsóvárosi templomban. A testület elrendelte azt is, hogy a város a gyász külsőségeit hat hétig tartsa fenn, a lámpákat - melyek a temetés napjáig éjjel-nappal világítottak - gyászfátyollal borítsák be. A királyné temetésének napján minden üzlet, hivatal és iskola zárva volt. Döntés született arról is, hogy a város főterét hálás emlékül Erzsébet névvel jelölik. Így aztán nagy valószínűséggel Kanizsa városa volt az első település, amely közteret nevezett el a királynéról.

Bizonyítható, hogy a Homokkomárom közelében lévő zsigárdi erdészház mellett is hasonló ligetet telepítettek annak idején. Ma már ugyan eldugott helynek számít, de száz évvel ezelőtt forgalmas útszakasz lehetett, a környékbeliek ugyanis ezen a miseúton jártak a zarándokhelyre.

- Az 1990-es évek elején tettük rendbe ezt a kis ligetet, amit a gaz teljesen benőtt - elevenítette fel a történteket Lancsák Lajos, aki akkoriban a Zalaerdő Zrt. erdőmérnökeként dolgozott. - A területen több oszlopos tölgyet is találtunk, ami azért volt meglepő, mert vadon csak a kocsányos tölgy jellemző. Ezek tehát minden bizonnyal ültetett fák voltak.

A minap az erdészháznál járva már csak egyetlen tölgyet találtunk, a 25-30 méter magas fát tuják és fenyők veszik közre. A fás ligetben egy kő is őrzi Erzsébet királyné emlékét, melyre táblát Erzsébet királyné emlékére 1898 felirattal szintén az erdészet helyeztetett.

Zalában amúgy több helyen is található hasonló öreg fa, facsoport, ám ezekről senki sem tudta hitelt érdemlően megmondani, hogy a királyné emlékére ültették-e. Nagy valószínűséggel Pölöskefőn, a Dusnoki kastély közelében lévő tölgyfát is a 1898-as fásítási program keretében ültette el az Útkaparók Országos Egyesülete.

A több mint egy évszázaddal ezelőtti országos felhívás leglátványosabb eredményét Vadas Jenő erdőtanácsos érte el, aki a Selmecbányával szemközti meredek hegyoldalon E betűt rajzoló alakzatban ültett facsemetéket.

Az elődök is ezt akarták (jegyzet)

A történelem ugyan nem szokta ismételni önmagát, de azért olykor furcsa dolgokat produkál. Történt ugyanis, hogy Erzsébet királyné halálát követően nem sokkal humánus célú alapítványt hozott létre az Izraelita Jótékony Nőegylet Nagykanizsán. Az adakozás egy emlékszobor felállítását célozta, mely a város valamelyik közterén kapott volna helyet. A törekvést a városi tanács is támogatta, ám a szobrot pénzhiány miatt végül nem sikerült felavatni. A dolog persze bántotta a kanizsaiakat, már csak azért is, mert Nyírádon – akkor még Zala megyéhez tartozott – a királyné halálának első évfordulóján felavatták a megye első Erzsébet-szobrát. A kanizsaiak bánatáról eképpen számolt be a Zala: „megvalljuk, szégyen pírja lángolt homlokunkon mikor meg kellett írnunk, hogy Nyírádon pünkösd napján már leleplezik az Erzsébet királyné emlékére emelt szobrot és meggondoltuk, hogy nálunk még mindig cselekvéstelenül dereng a kegyelet”. Azóta 113 év telt el, s úgy tűnik, végre felavathatja a város lakossága a királyné szobrát, hiszen a főtér rekonstrukciója kapcsán egy Erzsébet-szobor is helyet kap. A fehér mészkőből készülő, 2,7 méter magas szobor Szécsi Antal és Mayer Ede 1906-ban készült alkotásának másolata lesz, mely eredetileg a Parlamentben, később a Mûszaki Egyetemen, legutóbb pedig a Képzőmûvészeti Egyetem egyik telepén állt. Szóval a történelem érdekes dolgokat produkál. A város jelenlegi vezetői vélhetően nem is tudták, hogy több mint egy évszázados kívánalomnak tesznek eleget, amikor igent mondtak az Erzsébet-szobor felállítására. Remélhetőleg így még felemelőbb lesz a főtér júniusi avatása, hiszen az elődök is ezt akarták.



A Sissiről készült legendás film: