Hej, ha szegény Röfi ezt megérhette volna...

Pálinka is segített a kommandó tagjainak, akik tegnap hajnalban éles késekkel indultak Daxnerék hízója ellen Surdon.

Horváth-Balogh Attila

A disznó tehát torkaszakadtából visított, kopogós csülkeivel kapaszkodott a betonba, de hiába: győzött a túlerő, amit a társaság jóféle szilvapálinkával ünnepelt meg.

- Tiszta vér lett a nadrágom, nézzétek meg! Az asszony meg azt mondta, tiszta ruhába jöjjek. Milyen jó, hogy most se hallgattam rá... - gondolkodott hangosan Gável Attila.

- Biztos, ami biztos, reggel hoztam még 50 kiló húst, meg van egy 150 kilós vaddisznó is - újságolta a csapatnak Kanász János polgármester. - Ennyi már biztosan elég lesz... Ha mégsem, este majd vágunk még egyet!

A fiúk bólogattak, majd folytatták a munkát. A hízót feldobták a mérlegre, mely 195 kilogrammot mutatott.

- Tavaly vágtunk egy 330 kilósat, igaz, azt 3 évig hizlalták - mondta Dezső Aladár, akinek a nevét már 30 éve emlegetik rossz szájízzel a mennybe küldött sertések. Közben Horváth Tibor egy vödör meleg vízzel borította nyakon a néhai kocát, mondván: Megkapta a húsvéti locsolást! Aztán felpörögtek az események: Dezső Aladár perzselt, Gável Attila kapart, majd megint egy kis forró fürdő következett. És jött a kefe...

- Attila, te igen ügyesen kefélsz! - ugratták társai a férfit.

A gyors kezű emberek kilencre szét is kapták alkatrészeire a rendfán nyújtózkodó hízót, mely így darabokban indult utolsó útjára, az óvoda felé, ahol a konyhában ügyes szakácsok várták.

- Hurka, kolbász, pörkölt készül - árulta el Dezső Imre, aki reggel 6 óra óta készült a hús fogadására kollégáival. - Minderre csak néhány óránk van, ezért sietnünk kell. Azok az idők elmúltak már, amikor 2 napig tartott a disznóvágás...

És sikerült: már kora délután ínycsiklandó illatok lengték be az évértékelő vacsora helyszínét, a kultúrházat. A tömeg pedig csak gyűlt, csak gyűlt, el se fértek mind a nagyteremben. Hej, ha Röfi ezt megérhette volna...