A rántott csirke metamorfózisa

Vajon mennyire van hozzánk közel a 19. század? E kérdést szegezi nekünk A lehetőségek országa című kiállítás, ami december közepéig a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban várja a közönséget.

Magyar Hajnalka

Ha akarom, nagyon is közel van - szolgált példával a megnyitón dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, amikor felidézte, hogy az ő nagyapja még parolázott Deák Ferenccel. Innen nézvést mindössze két kézfogásnyira vagyunk a haza bölcsének korától. Ám ugyane Deák Ferenc adomáján ma már nem nevet senki. A jeles férfiú ugyanis azt mondta: A házasság olyan, mint a rántott csirke. Soha nem tudjuk, melyik darabot emeljük a tányérunkra... Hogy jó pár emberöltővel ezelőtt ezen miért kacagtak a népek? Mert a rántott csirkét olyan gazdag bunda takarta, hogy valóban nem látszott, mellét vagy szárnyát választja a falatozó. A gasztronómiai szakadék tehát mélyre nyílt, egymás szavát sem értenénk eleinkkel.

Nem csak a szellemes anekdoták adnak azonban okot arra, hogy kalapot emeljünk e felemelő század előtt.


- Élettörténeteket, érdekes személyiségeket akartam felmutatni, akik képviselik a század sokszínűségét - szögezi le elöljáróban Basics Beatrix, a tárlat főrendezője. - Láttatni azt a fantasztikus sokféleséget, ami a nagy teljesítmények mögött mindig megtalálható. Hogy a magyar hon gazdasági és szellemi fellendülésében német, cigány, olasz, zsidó, görög családok vállaltak hatalmas szerepet. Ezek az emberek önzetlenül adtak a sajátjukból a hazának, ami példa lehet mindannyiunk előtt.

Hogy kik is adják arcukat e tárlathoz? Egyebek közt Fischer Mór, aki a tatai Esterházy-uradalom kocsmabérlőjéből lett egy igazi hungaricum, a herendi porcelánüzem felvirágoztatójává. Irányítása alatt vált Európa-szerte elismertté a herendi műhely, ami még a szabadságharc idején is működött. Arisztokraták, uralkodók vágytak rá, hogy herendi tálból merítsék a levest, csészéikből szürcsöljék a teát.

Ugyane család tagja volt Bischitz Dávidné Fischer Johanna, aki a Pesti Izraelita Nőegylet égisze alatt gazdag asszonyok segítségével olyan szociális ellátórendszert (anyaotthon, népkonyha) alakított ki, melyet mintaértékűnek tekintettek. Ő volt az első nő - leszámítva a szentek ábrázolását -, akinek Budapesten szobrot állítottak. A korabeli tudósítások szerint temetésén annyian voltak, mint előtte csak Kossuthén, az egész város siratta.


Elénk tárul még két német mérnök, Ganz Ábrahám és Mechwart András erőfeszítése, amit a magyar ipar felvirágoztatásáért tett, továbbá a nemzeti zene két megteremtője, Rózsavölgyi Márk, a csárdás atyja és Bihari János, a verbunkos stílus legjelesebb képviselője élete is. (Sokan utóbbinak tulajdonítják a Rákóczi-indulót.) Aztán a Korányiak, akik európai hírűvé tették a magyar orvostudományt, de pénzügyminisztert is adtak az országnak.

Sina György és Simon ugyancsak aranybetűkkel írta be magát a hon fejlődésének nagykönyvébe. A család a mai Dél-Albánia területéről került a Habsburg Birodalomba. A kereskedő Sina György szervezte a Lánchíd építésének finanszírozását, és ő adta hozzá a legtöbb pénzt, támogatta Széchenyi vasútépítési és folyamszabályozási vállalkozásait. Sina Simon sem maradt el mögötte adakozásban, roppant terjedelmű uradalmainak jövedelméből Párizsban és Velencében épített palotákat, emellett minden fontosabb magyar gazdasági és kulturális mozgalmat támogatott, a gőzhajózás fejlesztésétől a népnevelési programokig. A fáma szerint Jókai Mór róluk mintázta Az aranyember címszereplője, Tímár Mihály alakját.

- A művészsorsok sem hiányoznak, Barabás Miklós, Jókai Mór és Borsos József élete kínál mintákat a polgárság önmegvalósítási kísérleteire - folytatja Basics Beatrix. - Különösen érdekes Borsos József sorsa. Briliáns festő volt, a Lányok bál után című képét szinte mindenki ismeri. Pályája elején a bécsi arisztokraták kedvencének számított, csinos Borsosnak becézték. Tőzsdei spekulációk során azonban elvesztette vagyonát, s hazatért Pestre. Itt viszont nem tudta felvenni a versenyt Barabás Miklós sikerességével, két ilyen kaliberű festőt már nem tudtak eltartani a megrendelők. Hiába volt hasonlóan virtuóz tehetség, a népszerűbb Barabás kiszorította. Borsos előbb fényképészműhelyt nyitott, aztán éttermet. A budai Szép Juhász-né vendéglő tulajdonosaként halt meg.


A vándorkiállítás, ami megjárta már egyebek közt Nagycenket, Békéscsabát és Kassát is, minden helyszínen lokális színekkel dúsul. Így történt ez Egerszegen is, ahol az Olaszországból származó Morandini építész család és a német gyökerű vasgyáros Weiser-família munkálkodása gazdagítja a kollekciót.

- Az olasz iparos család gyermekei (Morandini Bálint, Román és Tamás) Zala megye három városában telepedtek le: Csáktornyán, Nagykanizsán és Zalaegerszegen. Jó építő-építész szakemberként közismert, megbecsült alakjai lettek a helyi társadalomnak, mindhárman magyar állampolgárságot szereztek - mutatja be a tárlat zalai fejezetét Megyeri Anna, a Göcseji Múzeum szakembere. - Zalaegerszegen nevükhöz kötődik az Arany Bárány szálloda kivitelezése (1894), a városháza átalakítása (1898), a postaépület tervezése (1900). Morandini Tamás vezette a mai Zrínyi-gimnázium és a zsinagóga kivitelezését egyaránt.

A másik zalai szál a kanizsai Weiser János és fia, József sorsát írja le, Kunics Zsuzsának, a Thúry-múzeum szakemberének köszönhetően. Az apa 1842-ben hozta létre vasműhelyét, amelyben tűzszekrényeket, kazán- és gőzgépalkatrészeket gyártottak a Kis Sörház telkén. Ebből fejlődött ki 1884-ben a Weiser Gépgyár és Vasöntöde, mely az 1910-es években 120-150 munkást alkalmazott. Termékeik közül a sorvetőgépek, s az egy- és kétvasú ekék váltak különösen kedveltté. Számos kiállításon díjakkal ismertek el munkájukat, 1900-ban a párizsi világkiállításról ezüstéremmel tértek haza. A sétakert mai is álló pavilonja is a Weiser-gyárban készült.


Ennyi emelkedettség, nemes gesztus, ész és tehetség láttán az emberben felmerül, vajon nem keseredik-e meg némileg a látogatók szájíze? Hiszen hova lett mára ez az innovatív szellem, önzetlenség, nagyvonalúság?

- Abban bízom, hogy az itt megismert életutak inkább jó irányba terelik az emberek gondolatait, és kesergés helyett a példát látják meg bennük - reagál a kurátor. - Az a világ sem volt tökéletes, mégis bebizonyította: így is lehet. Emellett talán arra is ösztönöz a tárlat, hogy a látogató a jelenben is felfedezze a jót, az örömöt, a segítő szándékot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!