Mákos Feri és a Kiskanizsai Sáskák

- Amióta az eszemet tudom, édesapám a Ferencváros szurkoló - kezdte Horváth Ferenc. - Rendszeresen elvitt a meccsekre, s én már kisgyerekként éreztem, hogy dobban a zöld-fehér szív. Nem volt túl régen, de akkoriban mégis egészen más hangulata volt egy élvonalbeli találkozónak.

Apa és fia a szurkolóknak rendezett összejöveteleken (ankét) is részt vett, ahol a olykor a csapat kulisszatitkairól is lehullt a lepel. A kis Ferike ott találkozott először Nagy Béla bácsival, aki az összes fradis élményét papírra vetette, míg a jegyzőkönyveket, fényképeket és újságcikkeket gondosan lefűzte. A regiszterek lapjait egy kis túlzással a focisták verejtéke is átitatta. Az FTC idős krónikásának a különleges munkája a kiskanizsai fiút azonnal levette a lábáról.

Ferenc később a keszthelyi vendéglátó szakközép iskolában tanult, ám közben a fociról sem mondott le. 1977-ben megleptésként érte a megkeresés, hogy a Kiskanizsai Sáskák SE elődje a Móricz SE leigazolná.

- Akkoriban még arról álmodozott egy fiatalember, hogy egyszer válogatott labdarúgó lesz - mesélt tovább Ferenc. - Persze egy sáska gyerek akkoriban imádott edzésekre járni, szerette a csapatát, s a társaság miatt a mérkőzéseken is mindig jó hangulat uralkodott.

Aztán jött a katonaság. Bár a kiskanizsai férfi két szezont játszott a honvédség csapatában, de a munkája miatt felhagyott az aktív sportolással. A labdarúgástól nem távolodott el, hisz 1986 szeptember 3-tól a Kiskanizsai Sáskák SE serdülő csapatának edzője lett.

A sztorizás közepette hirtelen megállt. Vaskos, megsárgult lapú, bordó műbőr borítású, sorszámozott füzeteket pakolt az asztalra.      

- Brigádnaplók - mosolygott. - Az első meccstől a fradis Béla bácsi statisztikáihoz hasonlóan a sáska srácok összes diadalát és vereségeit lekönyveltem.      

Mákos Feri kifinomult gondossággal szinte percről percre beszámolt a találkozón történtekről. A gyöngybetűkkel körmölt tudósítások még most több évtizeddel később is jól olvashatóak. A részletességük kiterjedt a játékosok mezének színére, az időjárásra, sőt néhányszor kritikát is megfogalmazott, s természetesen a legszebb gólok sem maradhattak ki a felsorolásból. Az évek során több, mint tíz album telt be. Persze eközben nem feledkezett meg az évadzáró összejövetelekről, a hangulatos karácsonyokról és a jó hangulatú hegyi bulikról sem.      

- Zalai Hírlapos cikkekkel és fényképekkel illusztrált napló készült a mostanra már legendássá vált Móricz Kupáról, melyben a kiskanizsai utcák, terek labdarúgóit soroltam fel 1978-tól - dőltek a gondolatok Feriből. - Ezeket a gyűjtéseket az elején még pusztán a saját szórakoztatásomra készítettem el, de mostanra kiderült, hogy talán egész Zalában egyedülálló labdarúgó archívumot alkottam.
     
Hozzátette: a labdarúgó edzői pályafutása egyik csúcspontja az volt, amikor a kilencvenes évek elején megbízták a megyei válogatott irányításával. Legnagyobb sikerének mégis azt tartja, amikor az 1991-92-es szezonban a kiskanizsai 14 évesek alkotta legénységével megnyerték a megyei bajnokságot. Ünnepelhették mindezt tízezer ember szeme láttára, hiszen egy Olajbányász-ZTE örökrangadó előtt a Keszthelyi Haladást győzték le 2-0-ra.

- Ennyi év elteltével is boldogság tölti a lelkemet, ha a srácok szenzációs szereplésére gondolok - így a labdarúgástól két éve, 50 évesen visszavonult Horváth Ferenc. - Ezek olyan csodás élmények, melyek örökké a szívemben élnek. Azt a pontvadászatot  toronymagasan nyertük meg, úgy, hogy az egész idény alatt mindössze négy gólt kaptunk.      

S a következő pillanatban már fejből sorolta az összeállítást: Liplin Attila, Orbán Szilárd, Szabó István, Dervalics Attila, Munkácsi Szabolcs, Németh László, Farkas Csaba, Kiss Norbert, Magyar Antal, Fekete Szabolcs, Dolmányos József. No és persze a cseréket sem szabad elfelejteni: Horváth László, Cserfő György, Kele Lajos, Hegedűs Sándor és Horváth Péter.      

- A srácok többsége azóta komoly családapa lett, ám amikor visszatérnek, büszkén mesélik egykori óriási diadalukat - vélekedett az 52 éves férfi. - A pályafutásom alatt közel ezer fiatallal foglalkoztam, és sokan még ma is rúgják a bőrt. Rengeteg tehetséges játékossal volt már dolgunk, akik közül néhányan komoly lehetőséget is kaptak a bizonyításra, de a többség inkább maradt a Sáskában, azt hiszem ez mindennél nagyobb elismerés. Jó példa erre Kuzma László becenevén Nyulas, akiről az a hír járta, hogy annyira ügyes volt, hogy a fülén vitte a labdát. Bár hívta az Olajbányász ő mégis kitartott mellettünk, megmaradt örök sáska.

A rengeteg elfoglaltsága mellett persze Mákos Feri is családot is alapított. Gyermekei közül Fecó 23, Anna 16 éves, de hálát mondhat a Jóistennek, hiszen feleségével Judittal nagyon jól járt, ugyanis a hölgy elfogadta férje hóborjait.

- A "Sáska-mániámon" kívül ott van még a peca meg a Barca - fűzte hozzá Feri. - A horgászat teljesen kikapcsol, a Barcelona FC csapatának a meccsei feltüzelnek. A BL győztes spanyolok játéka lenyűgöző, ezt többször élőben is átélhettem. Az életem során minden bejött, egyszóval minden olyan kerek, mint egy gombóc fagylalt.

Apáról fiúra szállt a becenév

A "Mákos" becenév nagyapáról, fiúra, majd végül az unokára szállt. A pontos eredetére soha nem derült fény, de valószínű, hogy a sok-sok Horváth vezetéknevűt különböztették meg valamilyen vicces jelzővel. Horváth Ferenc nem bánja, hogy nekik ez jutott, hiszen legalább Kiskanizsán mindenki tudja hol keresse a Mákos Ferkót.