Ignotus Pál: emigráció után börtön

Veigelsberg Hugónak, azaz Ignotusnak, a Nyugat alapítójának volt a fia. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, majd 1923-tól az Esti Kurír belső munkatársa, vezércikkírója lett és a kor legbefolyásosabb irodalmi folyóiratai, a Nyugat és a Toll munkatársaként is tevékenykedett. Az elsők között ismerte fel József Attila tehetségét, a költő - akinek baráti köréhez tartozott - neki ajánlotta Könnyű, fehér ruhában című versét.
   
1936-ban József Attilával együtt megalapította és kezdetben vele közösen szerkesztette a Szép Szó című folyóiratot, később társzerkesztőként Fejtő Ferenc csatlakozott hozzájuk. Az 1939 augusztusáig létezett lap hasonló szerepet vállalt József Attila verseinek megjelentetésében, mint a múlt század elején a Nyugat Ady műveinek esetében. Ignotus Pál cikkeiben a jobboldali és fasiszta irányzatok ellen harcolt, de szemben állt a kommunista ideológiával is, 1933-as A horogkeresztes hadjárat című műve a fasizmus veszélyének előrejelzése.
   
Ignotus 1938 végén a zsidótörvények miatt Angliába emigrált, 1939-től a BBC magyar osztályának vezetője, majd a háború után a londoni magyar követség sajtóattaséja lett. Az ezekben az években írt publikációit a Haladás című, Budapesten megjelenő lap közölte. 1949-ben hazahívták, törvénysértő módon letartóztatták, s kémkedés, szociáldemokrata szervezkedésben való részvétel koholt vádjával 15 évi fegyházbüntetésre ítélték. 1956 elején szabadult, rehabilitálása után kutatói állást kapott a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében.
   
1956-ban, a forradalom idején komoly szerepet játszott a Forradalmi Írók Tanácsában, a szovjet intervenció után újra elhagyta az országot. 1957-től ismét Londonban élt, ahol nagy megbecsülésben volt része az angolul is író kritikus-esszéistának, aki 1962-ig az emigráns Irodalmi Újság főszerkesztőjeként is működött. Csipkerózsa című önéletrajzi munkája a két háború közötti politikai és irodalmi közélet rajza, fókuszában József Attila portréjával és a Szép Szó történetével.
   
Élete utolsó időszakában családja történetén dolgozott, műfordítóként is tevékenykedett, többek között Maupassant és Maugham műveit ültette át magyar nyelvre. 1978. április 1-jén, a londoni St. James kórházban érte a halál.