Busójárás fotós szemmel - kiállítás Zalaegerszegen

A délután készült fotókon bundába öltözött emberek ülnek a tábortűz körül, míg az esti órákban már misztikus alakok táncolják körül a máglyát. Bemutatják a télbúcsúztatás szimbólumát, a Dunán leúsztatott koporsót is.
   
Számtalan közeli kép készült a nehéz, olykor ijesztő álarcokat viselő emberekről. A kompozíciók elkészítésekor a legnehezebb feladat volt kiemelni a több ezres tömegből a legjellemzőbb karaktereket - magyarázta a fotós, hozzáfűzve, hogy a nézők, a szervezők vagy például a ladikot kísérő rendőrkonvoj tudatosan maradt le a képekről. Az idegenforgalmi látványosság, az attrakció helyett inkább az eredeti néphagyományt, az apró epizódokat, a busókat, a maszkos embereket akarta bemutatni.
   
A fotókon gyakran ijesztőnek tűnnek - a busójárás célja eredetileg is ez volt - az állatbőrbe bújt, maskarás, vicsorgó figurák. Néhány közeli arcon azonban jól látszik a "történet nehézsége" is, hiszen nem könnyű feladat több kilós maskarákban eljátszani a busót. A fából faragott álarc, a súlyos jelmez viselése az elmúlt években a meleg, tavaszias idő miatt még nagyobb nagy kín-keservvel járt. Vannak persze vidámabb képek is, mint például a kalapot tartó menyecske vagy az elámult emberek az ágyúval lövöldöző férfiember mellett. A fotókon békésen megfér egymás mellett a török jelmezbe bújt álarcos és a busó is.
   
Az állatbőrbe bújt maskarások között felbukkannak a bocskort, csipkés zoknit, gyönyörűen hímzett ruhákat viselő asszonyok, a csipkekendőt maguk elé tartó jelmezesek, a bekormozott, vagy az arcukat piros kendővel eltakaró gyermekek is.
   
Zóka Gyula felidézte, hogy több mint 30 esztendővel ezelőtt járt először busójáráson, 2000 óta pedig szinte minden évben ellátogat farsang idején Mohácsra. A harminc évvel ezelőtt, hagyományos technikával készült képek már elvesztek, a tárlat anyagát az elmúlt öt-hat évben készült alkotásokból állította össze.
   
A mohácsi busójárást az UNESCO 2009 szeptemberében vette fel a szellemi örökség listájára.