A fedél nélkül élők ellátása most mindennél fontosabb

December óta folyamatosan tele vannak a hajléktalan szállók, de ez nem jelenti azt, hogy a Magyar Vöröskereszt zalai szervezete által működtetett két bentlakásos intézményben, az egerszegiben és a kanizsaiban ne tudnának újabb lakókat fogadni. A szűkös elhelyezésnél is nagyobb probléma ugyanis, hogy még mindig vannak, akik fedél nélkül dacolnak a téllel, s a legnagyobb fagyok idején se mennek be a szállóra.

Kelemen Valéria

Nagykanizsán 1991 óta az összes hajléktalan ellátási intézményt a Vöröskereszt működteti, csaknem két évtizede állami normatív támogatással. Antal Istvánnétól, a Vöröskereszt területi vezetőjétől tudjuk, hogy a 35 férőhelyes kanizsai hajléktalan szállón és éjjeli menedékhelyeken (20 a nőknek, 30 a férfiaknak), a családok átmeneti otthonában, valamint a 40 fős nappali melegedőn napjainkban is telt ház van, de szükség esetén tudnának újabb jelentkezőket fogadni a novembertől április végéig működő 25 fős téli krízis szállón is.  

- Összesen 160 hajléktalan van az ellátási rendszerünkben, akik intézményi kereteken belül töltik napjaikat, de az utcai szociális munkások jóvoltából az utcán élőkre is jut figyelem - mondta a vöröskeresztes szakember. - A novembertől induló, s április 31-ig tartó, szintén normatív támogatásból működő teajáratunk minden évben azokat a hajléktalanokat érinti, akik ilyen vagy olyan okok miatt, de nem akarnak bemenni a szállóra. Napi rendszerességgel meleg teát, konzervet, zsíros vagy vajaskenyér, illetve szendvics formájában energiautánpótlást, továbbá meleg téli holmit kapnak, s persze arra vonatkozó bíztatást, hogy legalább télvíz idején bemenjenek a szállóra.

- Nem csak azokat a hajléktalanokat látjuk el, akikkel a teajárat során napközben találkozunk, a többieket is felkutatjuk, felajánlva segítségünket - mondta Both Gábor, aki szociális munkás szakon végzett a főiskolán.
- Élelmet, meleg ruhát, cipőt és takarókat viszünk, hivatalos ügyek intézését, receptre gyógyszer beszerzését vállajuk, s megpróbáljuk meggyőzni őket arról: legalább most jöjjenek be a szállóra. Amikor isznak, akkor kötekednek, de esténként a helyükön várnak minket. Egy középkorú nő azért nem jön be a szállóra, mert fél a cigányoktól, s félti az intim szféráját. Kartondobozokon fekszik, a hideg ellen védekezve nejlonokba tekeri magát és takarókba burkolózik, későn fekszik, s kora reggel már a Vásárcsarnokban melegszik.   

- Vannak veszélyes személyek, akik ittasan rendszeresen verekednek - mondta Árvai Sándor, aki 2001-től szociális munkás s most teológus hallgató. - Látókörünkben 40-50 utcán élő ember van, s bár vannak átutazók, a többség régi ismerős. A krízis szállóra sikerült 5-6 embert behoznunk, akik rügyfakadáskor már mennek is ki, mert a szabadságot kedvelik.

- Engem kitiltottak a szállóról, mert azt mondják, agresszív vagyok - mondta teát kortyolgatva egy fiatalember, aki súlyos testi sértésért ült börtönben. - Budapestről jöttem Kanizsára, lépcsőházakban meg itt-ott húzom meg magam, s szerencsére anyám is néha főz rám.

- Kartonpapírokon alszom egy padon, jól beburkolózva, hogy ne fázzak - mondta kissé akadozó nyelvvel az kaposvári férfi, aki egy nő miatt jött Kanizsára. Aztán a szerelem elmúlt, így maradt a pad. Megjárta ő is a börtönt, s alkalmi munkákból, például favágásból él. - Még jó, hogy itt kapunk kaját, lehet, hogy egyébként éhen halnék!

 - Régóta élek az utcán, de lehet, hogy ma este bemegyek a szállóra - mondta Aladár, aki a máltaiaknál szokott reggelizni, esténként pedig vacsoráért könyörög. - Egy kis asszonyt szeretnék, akihez odaköltözhetnék, ez minden vágyam.   

- Ismét beadtuk a működési engedélyt a Dózsa utca 75. szám alatti, évek óta hagyományos, 25 fős téli krízis szállóra, ami nagy hidegben meleg fedelet, s tisztálkodási lehetőséget is biztosít az utcán élőknek - folytatta Antal Istvánné.

- Gyűjtöttünk nekik plédeket és vánkosokat, ami a krízishelyen is jó szolgálatot tesz. Kényszeríteni persze senkit nem tudunk a szállóra történő beköltözésre, s a meleg holmi, a takaró és a vánkos a csillagos ég alatt alvóknak is kijár.    

Antalnétól hallottuk: amennyiben a krízisszálló is megtelik, a vöröskeresztesek a hajléktalan szálló nagy társalgójába és széles folyosóira is tudnak kihelyezni pótágyakat és matracokat, annak érdekében, hogy amikor tombolnak a mínuszok, mindenki feje fölött fedél legyen. A Sugár utca 28-ban található Vöröskereszt adományhely minden kedden és csütörtökön 8-10-ig nyitva van, a rászorulók ott is átvehetik azt a meleg holmit, ami lakossági adományból származik. 

Sajnos még mindig akadnak olyanok, akik saját tapasztalataik vagy mások elbeszélései miatt nem veszik igénybe az éjjeli menedékhelyet, de bejárnak mosni vagy tisztálkodni. A szállón vannak példás körletek, ahol mindenkinek igénye a rend, s persze olyanok is, melyek lakóiról lerí az igénytelenség.   

- Negyven éve az utcán élek, s másfél éve vagyok itt, mert Laci bácsi behozott - mondta Imre, kezében egy újságpapírból sodort cigivel. - Olajbányászként dolgoztam, s akkor siklott ki az életem, amikor a feleségem megcsalt. Alkoholfüggő vagyok, s az a legnagyobb gondom, hogy itt nem lehet inni, benne van a házirendben. Amikor este bejövök, elveszik tőlem a piát, s csak a reggeli távozáskor kapom vissza.     

Laci bácsi amúgy az átmeneti szállót vezető Barbarics László, aki elmondta: mivel a lakók zöme alkohol problémával is küzd, tényleg ez a legnagyobb gondjuk, még a deviánsokat is szó nélkül elviselik.

Zalaegerszegen a Hajléktalanok Átmeneti Gondozási Központja szakmai vezetője, Kardos Ádám elmondta: a Hock János utca végén lévő szálló éjjeli menedékhelye télen 45 férőhelyes, ám ott december óta folyamatosan 50-54 fő hajtja álomra a fejét. A jövedelemmel rendelkezők 40 fős átmeneti szállója is fullon van, akárcsak a Családok Átmeneti Otthona, ahol jelenleg 14 család, összesen mintegy félszáz fővel él. Nappali melegedőjük, népkonyhájuk és utcai szociális munkásaik is vannak, s hajléktalanokat segítő diszpécserszolgálatot működtetnek, mely a 92323-000-s telefonszámon a nap 24 órájában elérhető, így a krízisautójukat a helyszínre küldve, nyomban tudnak segíteni a bajba jutottakon.  

Kelemen Valéria jegyzete:

Messze még a tavasz

Télvíz idején is sokan inkább a szabadban, de szabadon élnek, ezért nem költöznek be sem a hajléktalan, sem a téli krízis szállóra. Arról, hogy ők se maradjanak magukra, az utcai szociális munkások gondoskodnak, akik nélkül, bizony, már jópáran megfagytak volna. De ne higgyük azt, hogy ezzel minden el van intézve, s a teajáratos élelmiszerrel és meleg holmival kipipálhatjuk ezt a kérdést! Ezen a télen hazánkban már több mint harmincan megfagytak, s nem csak hajléktalanok, többen ugyanis a saját házukban fagytak halálra. Mindez intő jel lehet arra, hogy figyeljünk jobban egymásra, különösen a saját környezetünkben élő szegényekre. Mert messze még a tavasz.

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!