2010 kilométert motoroztak a kanizsai H-Turul tagjai

A kicsinek éppen nem nevezhető kiruccanás nem volt minden előzmény nélküli, a motorosok 2000-ben már tettek egy 2000 kilométeres túrát a történelmi Magyarország területén. Azóta eltelt 10 év, s úgy gondolták, a kerek évforduló kapcsán ismét útnak indulnak. Augusztus 10-én a nagykanizsai, Deák téri Turul-szobortól (stílszerűen) 22-en startoltak el, s többek közt az Őrség, Hanság, Visegrád, Budapest, Nagykőrös, Hortobágy, Debrecen, Mohács és Villány útba ejtésével tíz nappal később, Szent István ünnepén érkeztek vissza _ na hová máshova, mint a névadó Turul-szoborhoz. Közte pedig szabadság és élményszerzés ezerrel.

- Azt terveztük, hogy ezúttal azokat a nevezetes helyeket nézzük meg, ahol 2000-ben nem jártunk, ugyanis Magyarország bővelkedik látványosságokban - bocsátotta előre a főszervező, Balta Ferenc. - Ezek közül én személy szerint az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot és a Feszty-körképet emelném ki, illetve a tatabányai Turulmadár emlékművet. De motoroztunk a Börzsönyben, s részt vettünk Bösztörpusztán, a magyarok országos gyűlésén is. Gyomaendrődön egy motormúzeumot néztünk meg, Gyulán pedig a várat. Apropó, vár: méretei miatt mindenkinek óriási élményt jelentett a komáromi erődítmény - árulta el.

A létszám egyébként folyamatosan változott, voltak, akiknek vissza kellett jönni műszakba, dolgozni - de aztán mindegyikük újra motorra pattant, s a többiek nyomába eredt. (Azaz, duplán, sőt, háromszor tette meg az addigi távot!)

Vessünk egy pillantást a gépparkra is! Bolla Ferenc, a motoros klub elnöke elmondta, a motor-arzenál rendkívüli változatosságot mutatott, szuper sportmotoroktól a robogókig terjedt. A legidősebb paripa egy 1993-as Suzuki volt - még a hozzá hasonló korosabb motoroknál sem jelentkezett műszaki hiba, ami hátráltatta volna a haladást. Persze, vannak kedvenc típusok: a suzukisok és a hondások is a sajátjukéra esküsznek. Ha csak egy izzó is kiég a Hondáknál, a suzukisok rendszeresen tulajdonosaik orra alá dörgölik, hogy bezzeg, ilyen velük soha nem történt. Mert a Honda csak kapálógépet és vízszivattyút tud gyártani, motort nem...

De félre a tréfával, térjünk vissza motoros vándorainkhoz. Míg ők úton vannak, vajon mit csinál addig a család? Nos, egyszerű: megy velük.

- Akinek lehetősége volt rá, az nyilván, hozta magával a famíliát is - mondta Bolla Ferenc. - Ez nem valamiféle fiús buli volt, jött velünk barátnő, feleség, gyerek. Bár egy motorra nem fért fel mindenki, a fölös hozzátartozókat elhelyeztük a szabad kapacitással rendelkező haverok kétkerekűin. Nem volt ebből probléma, kompromisszumkész emberek vagyunk...

A túra legtorokszorítóbb pillanatait a Kékestetőn élték át embereink. Ott ugyanis emlékmű áll az elhunyt motorosok tiszteletére, melyre kitűztek egy, mindannyiuk által aláírt emlékszalagot. Imádkoztak is az áldozatok lelki üdvéért, merthogy többeknek van olyan ismerőse, társa, aki az úton vesztette életét.

Javarészt azonban - szerencsére - ennél jóval kellemesebb élmények érték a társaságot.

- Több helyen, így például Túrkevén is belecsöppentünk egy motoros találkozóba - mondta dr. Kolonics Gyula, a klub tagja. - Spontán módon akár maradhattunk is volna, de meglehetősen feszített volt a menetrend, ezért sehol sem időzhettünk soká. Egy-egy nap alatt átlagosan 200 kilométert motoroztunk, vagy még többet. De ez nem túl sok, ha azt vesszük, hogy egy fenékkel 1000-1200 kilométert lehet megtenni. Persze, azért a 9. nap végére csak elfáradtunk, s kicsit már mindenki várta, hogy hazaérjünk. A tervezettnek megfelelően, déli 12 óra magasságában gördültünk be Nagykanizsára, s meg kell mondjam, óriási volt a kontraszt ahhoz képest, amit az út során más városokban tapasztaltunk. A pezsgéssel szemben itt kihalt, üres utcákat találtunk...

- Számomra az volt a legnagyobb élmény, hogy valamennyien balesetmentesen tudtuk megtenni ezt a nem kicsi távot - vette vissza a szót Balta Ferenc.  - Senkinek sincs keserű szájíze a gurulás közben szerzett negatív tapasztalatok miatt - amúgy ennek kapcsán azt látom, jelentős javulás állt be a motorosok és az autósok viszonyában. Utóbbiak sokkal előzékenyebbek, mint régebben, utat nyitnak előttünk, félrehúzódnak. Komolyan mondom, őszintén meglepődtem, s kellemesen csalódtam. Ha csak ennyivel tértünk volna haza, már megérte...

Bolla Ferenc számára életforma a motorozás

A klub elnöke 22 évet töltött a motokrosszpályán, ott ivódott bele a motorozás iránti szeretet. Ahogy fogalmazott: a műfaj számára életforma lett.

- 1982-ben, 15 évesen kezdtem versenyezni, több megmérettetést, köztük bajnokságot is nyertem - idézte fel.

- Tapasztalatot, stílust szereztem a versengés során, amit ma is jól tudok kamatoztatni. Persze, más dolog az utcai motorozás, de számomra ez is nagy élmény. Elsősorban túrázni szeretek, hosszú kirándulásokat tenni, a városban engem nem nagyon látni motoron. A legtávolabbi pont, ahova eddig eljutottam egy MZ nyergében, Genova volt. Most 1500 köbcentis Hondával járok. Motoros pályafutásom kezdetei óta körülbelül 12 ezer kilométert sikerült abszolválnom - balesetmentesen, s ez számomra nagyon fontos.