Újjáépítették Kanizsa legendás várának kastélyát

A virtuális erődítmény alkotóit a véletlen hozta össze. A nagykanizsai születésű, jelenleg Tatabányán élő Vörös Gábor 2 évvel ezelőtt írta történelem szakdolgozatát, melynek témájául szülővárosa várát, s annak legendás kapitányát, Thury Györgyöt választotta. Kissé homályos, ám nagy jelentőségű szegmense ez a város históriájának, melyről az itt élők sem tudnak túl sokat, a várról pedig még annyit sem, hiszen azt 90 évnyi török uralmat követően a Habsburgok tették a földdel egyenlővé 1702-ben.

Az alapfalak még ott rejtőznek a felszín alatt, építőkövei pedig több városi középület alkotórészeivé lettek. Szinte tálcán kínálta magát az ötlet: ma már minden rekonstruálható számítógéppel, miért pont Kanizsa vára maradna ki a sorból?

Vörös Gábor egyik régi, a háromdimenziós grafikához értő barátját kérte fel segítségül, aki nem vállalta ugyan, de figyelmébe ajánlotta a fővárosi, történelem-rajz szakos Szabó Norbertet, aki érdekesnek és izgalmasnak találta a feladatot. Ő lett végül az ügy "operatív felelőse". Szerepe nem volt új számára: számos animációs film készítésénél működött már közre, például a Macskafogók című rajzfilm egyes háttereit is ő jegyzi.

- Nagy lelkesedéssel fogtunk neki mindketten a megvalósításnak, de mivel csak munka mellett tudtunk foglalkozni vele, lassan haladtunk -  magyarázta. - Főleg, hogy rengeteg kutatást is kellett végeznünk ahhoz, hogy valóban eredeti formájában készíthessük el a várfalakon belül elhelyezkedő kastélyt. Csak nemrég végeztünk a munkával, megszületett az az egy perces film, amely, mint egy bédekker mutatja be nemcsak kívülről, hanem belülről is a várkastélyt. Néhány kanizsai ismerősünknek meg is mutattuk ezt, mindannyiuk tetszését elnyerte, s arra biztattak minket, hogy ne hagyjuk abba, mert amit csinálunk, fontos lehet a városnak. -

Szabó Norbert elmondta: nem pusztán az érdeklődés, hanem magasztosabb cél is mozgatta őket, jelesül, arra voltak kíváncsiak, vajon hogyan lehet ötvözni a történelmet a képzőművészeti alkotótevékenységgel?

- Azért választottuk a háromdimenziós technológiát, mert ennek révén élethű ábrázolások készíthetők - magyarázta Szabó Norbert. - Gábor összegyűjtötte a várral kapcsolatos rendelkezésre álló forrásokat, egykorú rajzokat, én pedig a megjelenítéssel foglalkoztam. Leginkább Méri Istvánnak az ásatásról készült tanulmányára támaszkodtunk, ebben találtuk a legtöbb konkrétumot a vár adataira vonatkozóan.

Vörös Gábor jelezte: szeretnék folytatni a munkát, annál is inkább, mert a történelem vizuális rekonstruálása hazánkban még gyerekcipőben jár, pedig óriási lehetőségek rejlenek benne, hiszen verbális információk válnak érzékletessé általa. Mint elmondta, szeretnék megrajzolni a középső, úgynevezett huszárvárat, s a gigantikus külső várfalat is - ehhez azonban szükségük lenne támogatókra. Ha ilyent, vagy ilyeneket találnak, olyan oktatófilm készülhetne Kanizsa váráról, amely nemcsak vizuálisan mutatná be az egykori erősséget, hanem narrátor segítségével történeti szempontból is.