2009.07.16. 04:31
Gébártról minden éven újat visznek haza (képgalériával)
Zalaegerszeg - Többek között a nemezelésben és a fafaragásban szerzett jártasságot viszik majd haza azok a határontúli pedagógusok, akiket ezen a héten lát vendégül a Gébárti Kézműves Ház.
- 15 éves múltra tekint vissza a tábor, a lakók jelentős része visszajáró, de mindig vannak új tagok - meséli a húsz fős táborról Prokné Tirner Gyöngyi, aki július elejétől vezeti a Kézműves Házat. - Többfajta tevékenységet kínálunk a táborozóknak: a férfias kézművességek, mint fazekasság, fafaragás és bőrözés, és a nőiesebbek, mint nemezelés és csipkekészítés.
A hétfőtől péntek estig tartó táborban a kárpátaljai, szlovákiai, szlovéniai és vajdasági lakók esténként a tábortűz mellett pihenik ki az egész napi munkát, ami már csak azért sem rossz, mert a füst remekül elűzi a szúnyogokat, amikből nincs hiány a Gébárti tó partján.
- Huszonévestől a hetvenes korosztályig olyan tanárok, pedagógusok és művelődésszervezők vannak itt, akik a határainkon túl tesznek a magyar nyelvért ott, ahol élnek tudjuk meg a ház vezetőjétől.
- Remek a hangulat minden évben, bár én csak beugrós táborvezető vagyok - szabadkozik Takács Zsuzsanna, aki a Nemzeti Kulturális Alap és az önkormányzat által támogatott tábor vezetője. - A cél voltaképpen az, hogy a pedagógusok visszavigyék azokat a mesterségeket és kézművességet, amit itt tanultak, oda, ahol ők élnek és tanítanak, és továbbadják a gyerekeknek, fiataloknak.
Az árnyékos teraszon a nagy meleg ellenére is folyik a kemény munka. Varagics Gabriella a Vajdaságból érkezett, ahol kézműves csoportokat vezet, most először van a táborban.
- A gyöngyfűzés és a fazekasság tetszik a legjobban, főleg tálakat készítettem eddig - mutat a ruhájára, amiből jól látható, hogy nemcsak a korongra került az agyagból.
További képeket talál a fotóra kattintva!
Fotó: Katona Tibor
- Én már hazajárónak számítok, de akárhányadszorra is jövök, mindig tudok újat tanulni - árulja el Kollár Ilona, aki már 15. éve jár a táborba vissza. A vajdasági Kishegyesről érkezett asszonyt mindenki csak Banyinak szólítja: az érdekes becenevet unokája ragasztotta rá, aki a banya szóval becézi az egyébként népi hímző nagymamát. A tojásfestéstől a batikolásig mindig tudtam valami újat hazavinni a gyerekeknek, idén a gyöngyhímzést fogom.