Gébártról minden éven újat visznek haza (képgalériával)

Zalaegerszeg - Többek között a nemezelésben és a fafaragásban szerzett jártasságot viszik majd haza azok a határontúli pedagógusok, akiket ezen a héten lát vendégül a Gébárti Kézműves Ház.

Horváth Viktória

- 15 éves múltra tekint vissza a tábor, a lakók jelentős része visszajáró, de mindig vannak új tagok -  meséli a húsz fős táborról Prokné Tirner Gyöngyi, aki július elejétől vezeti a Kézműves Házat.  - Többfajta tevékenységet kínálunk a táborozóknak: a férfias kézművességek, mint  fazekasság, fafaragás és bőrözés, és a nőiesebbek, mint   nemezelés és  csipkekészítés. 


A hétfőtől péntek estig tartó táborban a kárpátaljai, szlovákiai, szlovéniai és vajdasági lakók esténként a tábortűz mellett pihenik ki az egész napi munkát, ami már csak azért sem rossz, mert a füst remekül elűzi a szúnyogokat, amikből nincs hiány a Gébárti tó partján.

- Huszonévestől a hetvenes korosztályig olyan tanárok, pedagógusok és művelődésszervezők vannak itt, akik a határainkon túl tesznek a magyar nyelvért ott, ahol élnek  tudjuk meg a ház vezetőjétől.



-  Remek a hangulat minden évben, bár én csak beugrós táborvezető vagyok  - szabadkozik Takács Zsuzsanna, aki a Nemzeti Kulturális Alap és az önkormányzat által támogatott tábor vezetője.  - A cél voltaképpen az, hogy a pedagógusok visszavigyék azokat a mesterségeket és kézművességet, amit itt tanultak, oda, ahol ők élnek és tanítanak, és továbbadják a gyerekeknek, fiataloknak. 

Az árnyékos teraszon a nagy meleg ellenére is folyik a kemény munka. Varagics Gabriella a Vajdaságból érkezett, ahol kézműves csoportokat vezet, most először van a táborban.

 - A gyöngyfűzés és a fazekasság tetszik a legjobban, főleg tálakat készítettem eddig  - mutat a ruhájára, amiből jól látható, hogy nemcsak a korongra került az agyagból. 


További képeket talál a fotóra kattintva! 
Fotó: Katona Tibor


-  Én már hazajárónak számítok, de akárhányadszorra is jövök, mindig tudok újat tanulni - árulja el  Kollár Ilona, aki már 15. éve jár a táborba vissza. A vajdasági Kishegyesről érkezett asszonyt mindenki csak Banyinak szólítja: az érdekes becenevet unokája ragasztotta rá, aki a banya szóval becézi az egyébként népi hímző nagymamát.  A tojásfestéstől a batikolásig mindig tudtam valami újat hazavinni a gyerekeknek, idén a gyöngyhímzést fogom.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!