Szalai Annamária: egyre sürgetőbb a médiatörvény

Budapest - Sürgetné a médiatörvényt Szalai Annamária, az Országos Rádió és Televízió Testület tagja, aki szerint egyre több gondot okoz, hogy a szabályozás nem követi a piac robbanásszerű változását. A késlekedés lassan kezelhetetlen helyzetet teremt, ömlik ránk az audiovizuális hulladék, finanszírozhatatlanok a közszolgálati intézmények, elvesznek az értékek. A késlekedés okairól és hátteréről kérdeztük.

Osváth Sarolta

- Immár harmadik éve húzódik a médiatörvény módosítása, illetve az új törvény megalkotása. Mi történt ez alatt az idő alatt?

- A szakmai egyeztetés valóban 2006 őszén kezdődött meg, amelynek célja az egész audiovizuális világ és a média szabályozási rendszerének átalakítása volt. Az első lépést sikerült megtenni, a digitális átállásról szóló törvényt 2007 nyarán a parlament  szinte teljes egyetértéssel  elfogadta. Nyilvánvaló volt, hogy a tartalomszabályozást is mielőbb el kell végezni, hiszen csak ezzel együtt értelmezhető ez a világ. A parlament döntése szerint 2008. december 31-éig el kellett volna készülnie az új médiatörvénynek, a törvényalkotási folyamat azonban többször is megfeneklett. Most legutóbb február közepén keletkezett egy újabb változat, és azóta megint várunk. A bizonytalanság azonban senkinek sem jó. 

- Melyek a leginkább sürgető tényezők?

- A jelenlegi médiaszabályozás sok olyan korlátot tartalmaz, ami már nem állja meg a helyét. Ez nehezíti a műsorszolgáltatók piacra lépését, nem tudnak például több tematikus csatornát indítani. A szolgáltatók  többtucatnyiról tudunk  külföldön, főleg Romániában és Csehországban jelentkeznek be, és onnét sugároznak Magyarországra. Bármit. Kontroll nélkül ránk ömleszthetik a médiaszemetet, és gyakorlatilag nem tudunk fellépni velük szemben. Nem kellene hagyni, hogy emiatt a szolgáltatók sorra megszökjenek tőlünk. Sürgető tényező a közmédia helyzete is, a régi törvényben a finanszírozás rosszul van szabályozva, nagyon gyorsan össze fog omlani elsősorban az MTV. A helyzetét súlyosbítja még az új székház ügye is, amit titkolnak, mennyiért épült, amit évtizedeken keresztül havi egymillió euróért bérel majd a köztévé, s ami így 140-150 milliárd forintjába kerül az államnak, úgy, hogy még nincs benne semmilyen technika. 

- Mindezt az új törvény meg tudná oldani?

- Minden oda vezethető vissza, hogy rossz az egész struktúra, az intézmények irányítása a kollektív felelőtlenség alapján zajlik. Az évente cserélődő civil kurátorok csak abba nem szólhatnak bele, ami a dolguk lehetne, hogy milyen legyen a műsor. A parlament által választott elnökségek csak a 300 millió forint feletti döntésekbe szólhatnak bele. Ha a pártdelegáltaknak és civileknek nagy nehezen sikerül elnököt választani, utána az elnök gyakorlatilag mindent megtehet, amit csak akar. De az ORTT háza táján sincs minden rendben, bizonyos döntései ellen például nincs jogorvoslat. Csak egy példa: az RTL Klub és a TV2 koncessziós szerződésének meghosszabbítása a legfőbb ügyész helyettese szerint is törvénytelen, de attól még érvényes. Nyilván ezeknek a döntéseknek gazdasági kihatásuk is van. Az Alkotmánybíróság is több alkalommal kötelezte az Országgyűlést a 96-os törvény eredendő hibáinak kijavítására, mint például az ORTT a műsorszolgáltatási és frekvenciadíjakkal kapcsolatos átláthatatlan döntéseinek megszüntetése, ez sem történt meg. 

- Hol akadt el a törvény?

- A média nagyon sok szereplős terület, és az a sajátossága, hogy a szabályozás azoknak az életét érinti, akik a nyilvánosság révén képesek az érdekeiket a figyelem középpontjába állítani. Vannak felszín alatti és felszín feletti viták, s ami nyilvánosságra került, jórészt jogos kritika volt. Ez egyébként természetes, egy törvény sosem lesz mindenki számára tökéletes. De legalább lenne mit szidni.

- Nem a médiarendőrség felállítása volt a szakma tiltakozásának egyik oka?

- Jó hangzott, de nem erről volt szó. Hasonló jogosítványai a mai médiahatóságnak is vannak. A lényeg az, hogy az új hatóság nem a szolgáltatók, hanem a nézők, a szolgáltatást igénybe vevők, a közösség érdekeit tartja szem előtt. Gátat kíván vetni annak az értékvesztésnek, amit a tömegmédia okoz. Meg kell szüntetni azt az ellentmondást, hogy az állam hatalmas pénzeket áldoz arra, hogy kiművelt, integrált egyénekből álljon a társadalom, és közben hagyja, hogy ezeket az értékeket lebontsák a Mónika-show, a Joshi Barat vagy a rádióban a Bumeráng és hasonló műsorok. 

-  A kereskedelmi médiumok azzal érvelnek, hogy a nézők ezt igénylik.

- Nem igaz az állításuk, hogy az ingerfokozással, erőszakkal, száguldással, szexszel lehet a nézettséget növelni. A Csillag születik című műsor elég jól bebizonyította ennek ellenkezőjét: egy kisfiú gyönyörű népdalok éneklésével érte el a legnagyobb nézettséget. 

- Milyen médiatörvényre lenne szükség?

- Naiv elképzelés volt, hogy a két nagy kereskedelmi csatorna versenyez egymással, és ezt a versenyt a közszolgálati tévé majd a minőség irányába felhúzza. Olyan szabályozásra van szükség, amely lehetőséget ad értékes műsorok készítésére és eljuttatására az emberekhez. Lehessen kiszűrni a káros tartalmakat, kapjanak lehetőséget a megjelenésre a különböző vélemények, és szabályozott, előrevivő verseny alakuljon ki a tartalmak és a terjesztők között. 

- Mi az akadálya, hogy nálunk ez nem tud kialakulni? A politika?

- Álvitának tartom, hogy a politika rátelepszik az intézményekre. Olyan intézményi struktúra szükséges, amely jobban képes a jogalkalmazásra. Szerintem nem kellene a jelenlegi látszatfüggetlenséget fenntartani, tisztább megoldás, ha a demokrácia leképezi a saját struktúráját, vagyis a választási eredmény alapján a pártok delegálják a tagokat, nem ezen múlik, hogy egy testület demokratikusan működik vagy nem. A függetlenség mítosza alatt is belopja magát a politika, ha akarja. 

- A döntések meghozatalánál most mire támaszkodik az ORTT?

- Természetesen a hatályos törvényre. S ha olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyekre nincs egyértelmű szabályozás, kénytelenek vagyunk magunk értelmezni a helyzetet, és ez nem szerencsés. Nap mint nap szembesülünk olyan témákkal, mint például a pedofil SMS-ek vagy a teletext szövegei, amit a gyerekek akár más műsorral egy időben látnak a tévében, és eltérően ítéljük meg, hogy megtilthatja-e a testület. Ezen sürgősen változtatni kellene. 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!