Bulvár

2016.03.15. 09:56

„Le az esernyőkkel! Hogy állunk maholnap esetleg golyók elé, ha az esőcseppek is terhünkre vannak?”

Nem is gondolta talán Jókai sem 1848. március 15-e délutánján, hogy szinte a jövőbe látott a címben leírt mondatával.

Mikó-Baráth György

Kevesen tudják a "nagy mesemondóként" elhíresült Jókai Mórról, hogy milyen fontos szerepet játszott a magyar forradalomban. Történelemkönyvekből, iskolai ünnepségekről minden magyar ember tud valamit a 168 évvel ezelőtt történt legfontosabb eseményekről. A Mikszáth Kálmán által írt Jókai Mór élete és kora című életrajzi mű rengeteg olyan érdekességgel szolgál, ami nem szerepel a köztudatban. Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc emlékére, valamint Jókai tiszteletére ezen érdekességek közül mutatunk be párat.

Jókai több mint egy évvel a forradalom kitörése előtt költözött Pestre. Első dolga megérkezésekor barátja, Petőfi Sándor felkeresése volt. S hol máshol tehette mindezt, mint a később a március 15-i események egyik legfőbb szimbólumává váló Pilvax kávéházban.

Jókai Mór

"Nyakába vette a várost, Petőfit felkeresni, akiről komolyan kezdtek már akkor beszélni az emberek. A Pilvax-kávéházba ment, tudta, hogy odajön Petőfi, gondolta, ott várja be. Megkérdezte a pincérektől, melyik asztalnál szokott ülni, mire azok odamutattak egy nagy kerek asztalra a szögletben, mely a Közvélemény asztala címen válik ismeretessé nemsokára ebben az országban."

S ha már Pilvax. Jelentősége már Mikszáth korában is vitathatatlan volt.

"A harminchárom kávéházból bizonyosan a Pilvax törzsvendégei érnek a legtöbbet. E fiatalság szívében hordja az országot. E szerény asztalnál észrevétlenül készül a jövő, míg a szép tornyos városházban alszanak a tunya patríciusok. E szerény asztalnál készül az a nagy szépséges város, melyet a mai Budapest nyújt, de előbb még az országnak kell szabadnak lennie."

Petőfi és Jókai nagyon jó barátok lettek. A közben igazi költőóriássá lett Petőfi azt is megengedte, az akkor még csak a siker kapuin kopogtató társának, hogy hozzájuk költözzön az addig egyedül bérelt albérletéből.

"Petőfi ősszel megházasodott s a Dohány utca 373. szám alá, akkoriban a Schiller-házba hozta a 'feleségek feleségét'. E ház első emeletén vettek ki lakást közösen Jókaival, ki ide költözött Szigligetiéktől. A lakás három szobából állott, ebből kettőt Petőfiék használtak, Jókai pedig a konyhán túli szobában lakott. Az ebédet az Újvilág utcai Arany Sasból hozatták, mert Petőfiné nem akart gazdasszonykodni. Bort nem ivott se Petőfi, se Jókai még akkor, ezenkívül utóbbi nem is pipázott. Este rendesen otthon szoktak lenni; együtt teáztak és beszélgettek, vagy felolvasták egymásnak, amit napközben írtak."

A "feleségek felesége", ki Petőfi halála után oly könnyedén dobta el azt a bizonyos özvegyi fátylat, Szendrey Júlia volt. Lánglelkű költőnk szerelméről korántsem fest olyan tökéletes képet Jókai, mint azt Petőfitől olvashattuk.

"Nem oly szép - írja Jókai -, aminőnek Sándor versei megörökíték: alacsony termete volt, egészséges arcszíne, de férfias metszésű szája; mindegyik szeme szép volt külön, de a kettő közt nem volt összhangzás - amellett rövidre nyírott hajat viselt, s éppen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor."

Az, hogy ma március 15-ét ünnepeljük mint nemzeti ünnepünket, az, hogy e napon tört ki a forradalom, tulajdonképpen egy véletlennek s leginkább Klauzál Gábornak köszönhető. Hiszen eredetileg a Pilvax ifjúsága március 19-re tervezett egy nagyszabású programot.

"Az ifjúság magára hagyatva, türelmetlen szenvedélyességgel tárgyalta a reformokat, s elhatározta a Pilvaxban, hogy egy nagy népgyűlést és lakomát rendez a francia forradalmi lakomák mintájára a Rákosmezőn, ahová meghívja az egyetemi ifjúságot, a népet és még nyolcvan meghívót küld szét egyleteknek, intézeteknek. A programot is megtervezték. Lesznek beszédek. Lesz ökörsütés. Petőfi egy verset ír erre a napra, amit maga fog elszavalni. Végre pedig a nép megállapodik a kívánalmak iránt és pontokba önti azokat."

Március 12-én azonban a később a Deák Pártban politizáló Klauzál már kihirdette a fiatalok beleegyezése nélkül a 12 pontot! Érthető módon ez a húzása nem aratott túl nagy sikert a Pilvaxban.

"A kérvényt megszerkesztette az országgyűléshez, mit keressünk hát mi ezentúl a Rákoson? Hiszen a programunkat elsajátította Klauzál! No, ugyan szépen becsapott bennünket. Klauzált keresték fel március tizenkettedikén és megtámadták, hogy gyanús okokból eltapintatozta a rákosi ünnepüket. Klauzál azonban kivágta magát:- Nem értem önöket, kedves barátim, akik a főrendiház halasztási manőverei ellen álltak talpra, most azért veszekednek, hogy valami előbb csináltatott meg, mint ahogy önök tervelték. Önök vasárnap lettek volna készen a Rákoson, most pedig, ha holnap megtartanók például a népgyűlést, már kedden készen lehetnénk. Öt nap is nagy idő lehet nagy időkben."

Március 14-én gyűlést hívtak össze a Pilvaxban. A hangulat továbbra sem volt pozitív. Jól mutatja ezt Petőfi reakciója is, ki még nem tudott Klauzál húzásáról, csak Jókai értesítette róla 14-én este.

"Petőfi akkor tette a végsimításokat a 'Nemzeti dal'-on, melyet egész délután és este komponált. Petőfiné magyar pillangós főkötőt varrt a lámpánál, csak 'a legszeretettebb anya' aludott csöndesen a másik szobában, mert Petrovicsné éppen látogatóban volt menyénél. Hallván az érkező Jókai lépteit, átment utána szobájába és felolvasta neki a 'Nemzeti dal'-t. Jókai elragadtatásában a költő nyakába esett és majdnem agyoncsókolta. Petőfi azonban igen bosszankodott, mikor Jókai elújságolta neki, hogy a március tizenkilencediki ünnepély, melyre a verset írta, most már elmarad s helyette az Ellenzéki Körben tartják meg holnap. Nem megyek el rá - felelte mérgesen."

Petőfi mégis meggondolta magát, s Jókaival karöltve pár órával később visszasiettek a Pilvaxba. Éjjel egy követ érkezett Pozsonyból, az országgyűlésről. Ez a jelenet már elővetítette a magyar forradalom kitörését.

"- Pozsonyból jövök - szólt lelkendezve, mohón. - Az ifjúság küldötte vagyok. Bécsben kitört a forradalom. Metternichet elkergette a nép és most barikádokat emel. Az ifjúság most már magára marad, de a jelenet mindjobban fölveszi a káosz jellegét. Már egymás szavát se értik. Vasvári a stilétás botjával hadonász és fenyegeti a gyávákat. Az óramutató az éjfél felé közeleg, néhányan távozni készülnek, Jókai is. - Aludjunk rá egyet - mondja.- Ne aludjunk 'Marci' - mennydörgi Petőfi. - Határozzunk előbb! Vajda János az ajtóhoz rohan és becsukja: - Uraim, addig innen ki nem mennek, míg nem határoznak!"

A március 15-ei eseményekkel mindenki ezerszer találkozhatott már. Ugyanakkor az e napon történt események főbb pontjai között is akad olyan, mely nem teljesen úgy alakult, mint ahogy ma leginkább elfogadott. Aznap reggel 8 órára beszélték meg az ifjak a találkozást. Petőfi és Jókai ott volt időben, de rajtuk kívül mindössze egy társuk érkezett pontosan. Ekkor hagyta el az az örök érvényű mondat Jókai száját, mely szerint: „Nem rebellis a magyar korán reggel!" Jókai már éppen azt ecsetelte Petőfinek, hogy inkább ne is csináljanak semmit, de Sándor hajthatatlan volt. A történtek későbbi alakulásában az is jelentősen közrejátszott, hogy szerdai nap volt 15-e, ami Pesten vásárnapnak számított.

"Petőfit nem lehetett eltántorítani. Különben is a kávéház nem volt néptelen. Éppen szerdai nap és pesti vásár lévén, sok idegen reggelizett az asztaloknál, akik mind kíváncsian és érdeklődve nézegették az ifjúság hullámzását. Végre kilenc felé annyian gyűltek össze, hogy Jókait felerőszakolták egy asztalra. Jókai felállt és felolvasta pár bevezető szóval, hogy 'mit kíván a magyar nemzet?' Utána Petőfi olvasta el a Nemzeti dalt. Ekkorra már mind odagyűltek a vásárosok is, s a dal refrénjét utána zúgták ők is: Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!"

Szintén minden megemlékezésen, rendezvényen megemlítésre kerül Landerer nyomdájának lefoglalása. Arról, hogy itt nem egy erőszakos cselekvésre kell gondolnunk, nagyon jól számolnak be Mikszáth sorai.

"Petőfi felállt a kapu alatti szögletkőre.

- Most egy bizottság bemegy a nyomdába s kinyomatja a tizenkét pontot. Addig türelem idekünt!

Havas eső szitált az égből. A rivalgó tömegek az esernyőket rázták a levegőben.

- A nemzeti dalt is nyomassák ki - követelte a tömeg.

Jókai felkiáltott:

- Le az esernyőkkel! Hogy állunk maholnap esetleg golyók elé, ha az esőcseppek is terhünkre vannak?

Mire suhogás támadt a levegőben, mintha ezer madár leszállna: ezer esernyő kapcsolódott le.

Erre Petőfi vezetése alatt Jókai, Vasvári, Degré és Irinyi behatoltak a nyomdába, mint a nép küldöttei. Az ajtó nyitva volt. Könnyen bemehettek. Landerer Lajos a nyomdahelyiség ajtajában várta őket.

- Azért jöttünk - fordult Petőfi Landererhez -, hogy e két kéziratot kinyomassuk.

Landerer megnézte a kéziratokat.

- Lehetetlen - felelte szárazon -, nincs rajta a cenzor engedélye.

A nép küldöttjei zavartan néztek össze; Landerer odasúgja Irinyinek:

- Foglaljanak le egy sajtógépet!

Egy géphez lépett most Irinyi.

- E sajtót a nép nevében lefoglaljuk és követeljük kéziratunk kinyomatását.

- Az erőszaknak nem állhatok ellent - felelte Landerer ünnepélyesen és megparancsolta szedőinek, hogy munkába fogjanak."

Végül hasonlóképpen "rántanánk le a leplet" Táncsics kiszabadításáról. 1848. március 15-én vér nélkül indult el a magyar forradalom és szabadságharc. E napra méltán emlékezhetünk büszkén immár 168 éve!

"Miért ne lehetne megkapni Táncsicsot? Egyszerre kimondhatatlan óhaj lepte meg a tízezernyi tömeget, Táncsicsot hazahozni. Fel Budára! - kiáltozák. S mint a hömpölygő tengeráradat Budára indulának, ahol a helytartótanács a mai belügyminisztérium ódon házában székelt. Útközben el kellett menniök a tüzérség mellett, hol égő kanócokkal álltak ágyúik mellett a katonák. Éljen a szabadság! - kiálták a tömegek. A tüzérség nem mozdult. A helytartótanács együtt volt még, pedig a gyertyákat már meggyújtották. Itt is üléseztek éppen, mint a városházán, mikor az ifjak beléptek. A nép elfoglalta az udvart, a lépcsőket, a folyosókat. Attól lehetett félni, hogy a vén épület beszakad a teher alatt. Az elnöklő gróf Zichy nyájas mosollyal kelt fel, s hellyel kínálta meg az ifjúság küldötteit a zöld asztalnál. A küldöttség három kívánságot nyilvánított. Bemutatták a 12 pontot. Zichy elolvasta figyelmesen, miközben homloka erősen izzadott, azután így szólt: - Semmit se tehetek ez ellen. Kifejezték ekkor, hogy a sajtószabadságot mondja ki a helytartótanács és mozdítsa el a cenzorokat. - Rendben van - felelte Zichy -, a cenzorok elmozdíttatnak. Harmadikul az államfoglyok kibocsátását kérték. Zichy a fejével bólintott s kiadta a rendeletet kesernyés mosollyal. 'Pedig csak a kaput kellett volna bezáratnia és el van fogva az egész forradalom vezetőivel és kezdeményezőivel együtt.' De amily észrevétlenül válik a nép akarata hatalommá, éppen oly észrevétlenül válik a hatalom semmivé!"

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!