A vizsgaidőszak nehézségeiről, avagy miként segíthet egy csinos harisnya?

A hallgatók által legkevésbé várt 1-1,5 hónap bizony sok megpróbáltatást hozhat magával. Hosszú-hosszú áttanult éjszakák mellett az időszak velejárója a megnövekedett koffeinfogyasztás, a vizsga előtti remegő lábak s a verejtékes homlok. De említhetjük a megfelelő puska gyártásának szépségeit, s a használatára kidolgozott „haditervet" is. Persze a kellő rutin mellett van, aki már szinte nevetve lép túl az aktuális vizsgaidőszakon. Kíváncsiak voltunk, hogy viszonyulnak ehhez a kérdéshez zalai egyetemisták.

Dan Zsanett

Kezdésként két zalaegerszegi diákot, a másodéves gyógytornászhallgató Dan Zsanettet és a mechatronikai képzésben részt vevő Végh Márkot faggattuk arról, hogy mennyit és milyen módszerrel készülnek egy adott számonkérésre. Zsanettől megtudtuk, hogy általában 3-4 napot tanul egy vizsgára, sokszor még éjszakákon át is. A tanulási módszeréről pedig a következőket mesélte nekünk. „Én vizuális típus vagyok, így amit tudok, azt lerajzolom és leírom, hogy minél hamarabb megjegyezzem. Szeretek hangosan tanulni, a szobatársaimmal rendszeresen kikérdezzük egymást a vizsgák előtt, így sokkal könnyebben megértünk dolgokat, másrészt ezzel gyakorolhatjuk azt is, hogy miként építsünk fel egy egyetemi szintű szóbeli feleletet." Márk is beavatott minket személyes tanulási módszerébe. „Egyik oktatónktól tanultam ezt a módszert: az ő állítása szerint egy hallgatónak legalább hatszor találkoznia kell azzal a tanagyaggal, amit szeretne megtanulni. Én ezt követem, így a vizsga előtti napokban megpróbálom legalább ennyiszer átverekedni magam rajta."

Végh Márk

Mindig érdekes egy művész gondolkodásába belepillantani. Kíváncsiak voltunk, hogy az egyedi gondolkodásmód magával hordoz-e egyedi tanulási szokásokat is. Ezért kérdeztük erről a salomvári Bor Annát, aki Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Grafikusművész szakán, tervezőgrafika szakirányon tanul. Nem is kellett csalódnunk, valóban különleges választ kaptunk! „Teleragasztom a falakat, bútorokat képekkel, rajzokkal, ilyen-olyan csoportosításokkal. Mindenben a rendszert, az összefüggéseket és az értelmet keresem. Számomra lehetetlen megtanulni bármit is, ha az előbbiek nem állnak össze! Most már másfél éve bevett szokás az, hogy öten a csoportunkból összeülünk, és az adott vizsga előtti utolsó egy-két nap reggeltől estig együtt vagyunk, eszünk, iszunk, és minden bizonytalan dolgot megvitatunk."

A héten Bor Anna művei Budapesten kerültek kiállításra

A szóbeli vizsgák egyik legfontosabb tényezője az, hogy a diák mennyire tud higgadtan felelni, le tudja-e győzni a túlzott izgalmat. Erről Bene Dánielt is kérdeztük. Dani Rédicsen él, és Szombathelyen tanul, testnevelő-edző szakon. Riportalanyaink mind elmondták, nem számítanak izgulós típusnak, kiváltképp igaz ez a rédicsi fiatalra. „Én szerencsés helyzetben vagyok, mert nagyon jól kijövök a tanáraimmal, ezért nincs okom izgulni, néha az is előfordul, hogy jobbra értékelik a feleletemet, mint ami lehet, hogy valósan járna." Zsanett, ahogy elkezdi kidolgozni a tételét, már elszáll a lámpaláza, de ahogy Márk fogalmazott, „jól felkészült diák nem izgul".

Bene Dániel

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy miben tér el egy leendő testnevelő vizsgaidőszaka. A változás leginkább a fizikai számonkérésben érhető tetten. „A mozgásos tárgyaknál általában nem kell vizsgaidőszakban teljesíteni, már szorgalmi időszakban megtörténnek a bemutatások, s ha az nem sikerül, akkor írnak ki javításra időpontokat a vizsgaidőszakban. Nekem most tornából kell bemutatnom pár gyakorlatot, többek között gyűrűn és a kézenjárást. Utóbbi elég nehezen megy, de alapvetően a mozgásos órák nekem egyből sikerülni szoktak, legyen az bármilyen csapatsport, például kosárlabda, kézilabda vagy labdarúgás, de az atlétika szinteket is eddig sikerrel teljesítettem!"

Az egyetemi évek alatt nem a legeseménydúsabb időszaknak számítanak a vizsgaidőszakok. Ugyanakkor mindenkinek van legalább egy érdekes sztorija életének ezen fejezetéről. Nincs ez másként riportalanyainknál sem. Zsanett rávilágított arra, hogy miként befolyásolhatja egy jól kiválasztott harisnya a vizsga végkimenetelét.

„Az egyik szóbeli vizsgámnál történt meg velem ez az eset, hogy az alkalomhoz illő ruházatomhoz, egy „csinos" harisnyát viseltem, amit a vizsgáztató úr igencsak preferált. Majd a manapság divatban lévő harisnyatípusokról kezdtünk el beszélgetni, de természetesen ennek köze sem volt a tantárgyhoz, amiből éppen vizsgázni készültem. A feleletem végén pedig egy ilyen megjegyzést tett: „Akinek ilyen csinos harisnyája van azt, hogy is buktathatnám meg."

Márk legérdekesebb élménye, érthető módon, nem egy harisnyához volt köthető, ugyanakkor rendkívül tanácsos lehet a jövő egyetemistái számára. „Téli vizsgaidőszak, korai sötétedés, esti órákban történt az ominózus vizsga. A teremben csak a neoncsövek világítanak, néma csend, csak a tollak sercegése hallatszik, igazi vizsgahangulat. Az oktató a bejárati ajtónál figyel, majd hirtelen lekapcsolja a villanyt, sötétségbe borul a terem... kivétel egy szaktársunk arca, akinek a telefonja megvilágítja azt. Jó tanács, sötétedéskor mindenki papír alapú puskát használjon!"

Márk történetén felbuzdulva, megkértük riportalanyainkat, hogy adjanak pár jó tanácsot a jövő egyetemistái számára. Anna a vizsga, s a tananyag iránt mutatott érdeklődés fontosságát emelte ki. „Szerintem fontos a tájékozottság! Egy felsőoktatásban tanuló ember feltehetőleg olyan dologból vizsgázik – többé-kevésbé –, ami érdekli. Ez pedig nem állhat meg ott, hogy mi a kötelező tananyag, ami előjöhet a számonkérésnél. Vizsgán is akár egy jó pont lehet, ha az ember érdeklődő és látható, hogy a tudása sem csak a követelmények keretein belül mozog." A két Zalaegerszegen tanuló diák kiemelte, mint leghangsúlyosabb útravalót, hogy érdemes nagyon jóban lenni a felsőbb éves csoporttársakkal! Zsanett még azt is megemlítette, fontos, hogy jól osszák be a felkészülési időt egy-egy vizsga vagy zárthelyi dolgozat előtt. Végül pedig a következő gondolatmenettel zárta beszélgetésünket. „Az egyetem nem egyszerű dolog, de kifizetődő lesz a jövőre tekintve és nem utolsósorban felejthetetlen élményekkel gazdagodik közben az ember. Így amikor rosszul állunk egy-egy vizsgával, mindig a jó dolgokból kell erőt gyűjtenünk, hogy átlendülhessünk az akadályokon."