A közösség az összetartozás fontosságára figyelmeztet a mézeskalácsfalu

A mézes, szegfűszeges illat már IKSZT-be lépve megcsapja az érdeklődők orrát. A nagyteremben több asztalon a falu egy szeletének a téli arcát mutatták be

- Már novemberben elkezdődött a tervezés, s igyekeztünk a lehető legtöbb épületet elhelyezni, szerencsére a kreatív közösségünk azonnal vevő volt rá - mondta Marczin György polgármester. - Persze végül nem minden pontosan oda került, ahol eredetileg áll, ám az kétségtelen, hogy kezdetnek zseniális mézeskalács házikók, hidak és köztéri bútorok készültek. De büszkék lehetünk a nagy gondossággal elkészített szép templomunkra előtte a jászollal. A falut átszelő Kürtös patak emlékeztet arra, hogy valóban Magyarszerdahelyen járunk.

Szatai Zoltánné (b-j), Koszorú Istvánné, Anik Tiborné és Árok Józsefné mézeskalácsból építkeztek Fotó: Szakony Attila

Árok Józsefné korábban is sütött mézeskalácsot, de házat még soha nem épített belőle.

- Ezek kemények, étkezésre nem alkalmasak - mesélte. - Méz, liszt és tojás keverékéből olyan anyagot gyúrtunk, amivel jól lehet dolgozni, ám a puhító anyagot kihagytuk.

A kilenc fős csapat tagjai közül Anik Tiborné és Koszorú Istvánné elmondták: egyre több helyen örökítik meg ily’ módon a lakóhelyüket az emberek, ezzel az összetartozásra hívják fel a figyelmet. Az asszonyok ígérik, jövőre nagyobb alkotással készülnek.