Welcome, Alex!

Szóval Eurovízió, és a Kedvesem című dal:

1. A zenéről: Sokan támadják ezt a dalt az egyszerűségéért. Tényleg nem bonyolult, pontosan három akkord. Mondanék még egy hasonlót a zeneirodalomból, a szerzőt úgy hívják, Ludwig van Beethoven. Az Örömóda szintén három akkord, a sorszerkezete AABA (vagyis az első kettő, és az utolsó csaknem megegyezik), a dallamvezetése leginkább a gyermekdalokéra hajaz, ettől függetlenül kb. százötven éve tartja magát a képzeletbeli slágerlistán, a fél világ énekli, és nem mellesleg egy egész földrész, Európa himnusza. Természetesen nem akarom ByeAlexet Beethovenhez hasonlítani, csak arra akarok rámutatni, hogy az egyszerű néha nagyszerű is lehet.

2. A szövegről: Sokan támadják a szöveget is. Nekem van egy félelmem, hogy valószínűleg létezik egy számítógépes program, amibe betápláltak egy jó csomó klisét, közhelyet, és ha kell valakinek egy dalszöveg, akkor egy gombnyomásra, véletlenszerű csoportosítással, a gép kidob magából egyet. Legalábbis erre utal az utóbbi húsz-harminc év hazai slágerirodalma. Na most ehhez képest (is) a ByeAlex-dal tiszta költészet. Idéznék egy részt: "Az én kedvesem egy olyan lány,  akit átölel hét kontinens,  csobban szép tengerekben, s táncot lejt fent felhők közt, a kedvesem,  az én kedvesem." Idéznék egy másik szövegrészletet is, így szól: "Befordultam a konyhára,  Rágyujtottam a pipára...  Azaz rágyujtottam volna,  Hogyha már nem égett volna..." Az első XXI. századi, a másik XIX. századi irodalom. Az első ByeAlex, a másik Petőfi Sándor. És van egy nagy tétben való fogadásom, ha mindkét szerző, ismeretlenül, elindulna egy költészeti versenyen, az előbbi nyerne. De ugye ettől még Petőfit nem tartjuk amatőrnek?

3. A személyiségről: Azt hiszem, talán ezen van a legnagyobb vita. Szerintem azért, mert hozzászoktunk, hozzászoktattak bennünket a műanyagokhoz az étkezésünkben, a kultúránkban és sok minden másban egyaránt. ByeAlex pont olyan, mint egy ember: kicsit szőrös, kicsit csúnya, biztosan megvannak a maga bogarai, szóval olyasmi, mint mi! Mi közünk nekünk a dizájnerek, a szellemileg abortált zeneszerzők és szövegírók által kreált klónokhoz? Valójában semmi, azon kívül, hogy ezekkel sújt bennünket nap mint nap a bulvármédia!

Mindezek fényében nekünk csak egy dolgunk lehet: drukkoljunk Alexnek, és általa magunknak, hogy állja meg helyét az európai színpadon is! Benne van a pakliban, hogy nem fog tetszeni Európának. De hát ezer éve nem tetszik Európának, hogy ezek a magyarok itt vannak a kellős közepén, miért pont most furcsállkodnánk ezen?

Egyébként meg a külföldi visszajelzésekből épp úgy tűnik, ez a dal Európának is bejön. Meglátjuk.

Mindenesetre ne köszönjünk el, inkább mondjuk azt: Welcome, Alex!