Végigmentek a 66-os úton

A szemed tartsd az úton, a kezed a kormányon - így kezdődik a legendás hírű Doors zenekar Roadhouse Blues című dalának fordítása. Az amerikai életérzésről és szabadságvágyról szóló sorok eredetijét Földes Hobo László ültette át magyar nyelvre, aki maga is végigzarándokolta a Chicago városától egészen a kaliforniai Santa Monicáig tartó, nyolc államot átszelő, közel 2500 mérföldes utat. Ugyanezt tette meg most a zalaegerszegi Shabby Blues Band gitárosa, Gedeon Attila és barátja, Nemes József.

- Ezt az utat legalább egyszer mindenkinek meg kellene tennie az élete során, aki kötődik a blues vagy rock and roll zenéhez - szögezte le rögtön az elején Gedeon Attila. - A 66-os út maga az amerikai életérzés, egy olyan szimbólum, amelynek hatása alól egyszerűen nem tudja kivonni magát az, aki valaha is járt rajta. Ma nagyon sokat lehet olvasni, hallani az El Camino-ról, az amerikaiak számára a 66-os út adhatja meg ugyanazt a lelki feltöltődést, mint amit az európaiaknak az El Camino.

A 66-os út, azaz a Route 66 építése a XX. század első felében kezdődött, s fontos szerepe volt az úgynevezett amerikai álom megvalósulásában. Kiindulópontja a keleti partvidékhez közeli hatalmas iparvárosban, Chicagóban van, s az aranyállamnak nevezett Kaliforniáig vezet. A gyáripari munkások számára a 66-os út ezért bír szimbolikus tartalommal, hiszen a jobb élet, a gazdagság lehetőségét tárta eléjük. A hőskorban ugyanezt az utat járták végig a telepesek, akik a keleti partról szekerekkel indultak neki az ismeretlennek, s jutottak el a végtelen prérin, a gyilkos sivatagokon és az áthatolhatatlannak tűnő Sziklás-hegységen keresztül a nyugati partig, ahol egy évben valóban kétszer érik be a gyümölcs.

- Számunkra, zenével foglalkozók számára még többet jelent a Route 66 - folytatta Gedeon Attila. - Chicago annak a zenének a szülővárosa, amit a Shabby Blues Band már húsz éve játszik. Hatalmas élmény volt Chicagóban belépni abba bárba, amit annak idején a legnagyobb amerikai blues-zenészek egyike, az 1936-ban született Buddy Guy alapított, s otthagyni egy CD-t, amin egy zalaegerszegi zenekar játssza azt a zenét, amelynek a bölcsője ott ringott, tőlünk több ezer kilométerre. Chicagóban autót béreltünk, s nekiindultunk az útnak. Arizona államban várt bennünket egy barátunk, Lőcz Ferenc, neki nagyon sokat köszönhetünk, akárcsak a már régóta Amerikában élő Kránitz Évának, akinek Las Vegasban és Los Angelesben is magyar boltja van. Tulajdonképpen ők segítettek bennünket, s láttak el tanácsokkal, mivel előre nem terveztünk el semmit, ott álltunk meg, ahol éppen ránk esteledett. Az út során láttunk mindent, amit az amerikai filmekből ismerhetünk. Út menti fogadókat hatalmas megállító táblákkal, sheriffeket, akiknek a derekán ott lóg a pisztoly, s parkokban piknikező embereket is. Emellett az is tény, hogy nagyon komolyan veszik a munkát. Legyél zenész, kamionsofőr, gyári munkás vagy felszolgáló, teljesen mindegy, de mindig törekedj arra, hogy amit csinálsz, abban a maximumot nyújtsd, s mosolyogj az emberekre.

A Shabby Blues Band gitárosa számára azért is jelentett sokat az út, mert óriási hangszergyűjteménnyel rendelkezik, s arra készült, hogy Amerikából is hoz haza egyet. A boltokat járva viszont rádöbbent, hogy az összes alaphangszer a birtokában van már, így a vásárlás elmaradt. Helyette olyan élémnyeknek jutott birtokába, amelyek egy életen át elkísérik. Gedeon Attila első alkalommal járt az Egyesült Államokban, Nemes József viszont korábban is megfordult már ott, ezért a tengerentúli világ számára nem jelentett akkora újdonságot, de így is érték meglepetések.

- Az volt a furcsa, hogy amikor a helybeliek megtudták, miért érkeztünk Amerikába, rögtön arról kérdezgettek, hogy milyen a szomszédos állam - magyarázta Nemes József. - Ebből arra következtettem, hogy a Route 66 megtétele talán számukra is a vágy egyfajta megtestesülése lehet. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy egész iparág épült rá a 66-os útra, rengeteg szuvenírt, ajándékot lehet vásárolni az út mentén.

Nemes József hozzátette, tulajdonképpen maga a zarándokút megtétele nem került sokba. A benzin feleannyi, mint idehaza, s az étel és a szállás sem drága. Azzal a tudattal viszont nehéz megbirkózni, hogy akár fél napot is autózhatunk, amíg egyik városból a másikba érünk.