A Dalriada a legnagyobb nemzetközi fesztiválokon lép fel

Ficzek András, a soproni Dalriada énekes-gitárosa mondta mindezt lapunknak.

Az 1998-ban alapított, a közelmúltban immár a tizedik nagylemezével jelentkezett zenekar az elmúlt években egyre gyakrabban kapott meghívást külföldről. Turnéztak Nyugat-Európában és a Baltikum országaiban, illetve a kontinens keleti részén is.

Szerepeltek jelentős európai fesztiválokon, és a 70.000 Tons of Metal elnevezésű rendezvényen is, amely egy Miami városából induló, a karibi térséget bejáró hatalmas óceánjáró hajón zajlik. Hamarosan Japánba indulnak, a nyári szezonban pedig többek között a műfaj Mekkájának számító Wacken Open Air fesztiválon lépnek fel.

Magyar népzene a rockszínpadon

- A zenekarnak nyilvánvalóan van némi egzotikum értéke, hiszen magyar nyelven, részben népi hangszerek megszólaltatásával egy olyan dallamvilágot képviselünk, ami a nyugat-európai közönség számára teljesen szokatlan – foglalta össze a Dalriada vezetője. – Mindez közel sem jelenti azt, hogy a siker az ölünkbe hullott volna, rengeteget hajtottunk azért, hogy eddig eljussunk. 1998 óta működik a Dalriada, 2002 táján kezdtünk országosan ismertté válni, továbbá hét-nyolc éve következetesen dolgozunk a nemzetközi ismertségünk elérése érdekében, még akkor is, ha időnként nagyon fáj.

Aki nem ebben él, elképzelni sem tudja, mit is jelent egy hétvégén oda-vissza háromezer kilométert leautózni akár csak egyetlen koncert miatt is. Ahhoz, hogy érvényesülj a nemzetközi színtéren, ebben a hatalmas dömpingben, rengeteg kitartásra van szükség. Városról városra, embertől emberig kell a zenekar hírét eljuttatni. Az utóbbi három év fesztiválszezonja azonban azt is bebizonyította, hogy igenis működik ez a recept, s egy magyar zenekarnak is van keresnivalója külföldön.

Egységes a stílusuk

Ficzek András azt is hozzátette: természetesen nagyon fontos szempont, hogy a Dalriada pályája egyenes ívet képez. A zenéjük stílusában viszonylag egységes, homogén, az albumaik színvonala és minősége kiemelkedő, a különlegességük mellett ez is hozzásegítette őket ahhoz, hogy a nemzetközi színtéren is megtalálják a közönségüket.

- A Dalriada zenéjében két vonal érvényesül – folytatta a zenész. – Vannak olyan dalaink, amelyekben tradicionális népzenét vegyítünk metallal, ezek a hangnemükben, vonásrendjükben, a legapróbb ízekig és akkordokig az ősi magyar dallamkincsre épülnek. Emellett pedig vannak a népies ízű saját szerzemények, melyeket csak a hozzáértő tud megkülönböztetni az előbb említettektől. Ezt a két vonalat a történelmi szövegviláguk, a mögöttes tartalmuk köti össze.

A zene kapcsán András azt is kiemelte, az autentikus magyar népzene rockzenei hangszerekkel nem adható elő. Ennek nagyon egyszerű oka van, a gitárok fix félhangok kijátszására alkalmasak, a népzene viszont negyedhangokat is ismer. Egy szászcsávási dallamot még a legnagyobb virtuózok sem képesek gitáron tökéletesen interpretálni, pedig a legújabb, Nyárutó című lemezükön egy ilyen dal is található. Ezért van szükségük egy tradicionális magyar népi együttes, a Fajkusz Banda segítségére, amely a stúdiófelvételeken működik közre.

A sikernek nincs receptje

- A sikernek nincs receptje, vagyis ezzel nem mondom azt, hogy mindenki másnak is ezt az utat kellene bejárnia – szögezte le András. – A közönség azonnal észreveszi, ha valami másolat, epigon vagy replika. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy minden zenésznek legyen egy saját belső önkifejezési kényszere, amit végig szem előtt tarthat a karrierje során. Ha ez jól működik, s a zene is jó, akkor meg fogja találni az utat a közönségéhez.

Ficzek András azt is mondja, tudnak olyan esetekről is, hogy éppen a Dalriada zenéje miatt kezdtek el nyugat-európai fiatalok az autentikus magyar népzene iránt érdeklődni, de arra is volt példa, hogy dalaik hatására valaki magyarul kezdett el tanulni.

- A mai fiatalok a tradicionális magyar népzenét egyáltalán nem ismerik – mutatott rá az énekes-gitáros. – Bár a hetvenes-nyolcvanas években volt egy felfelé ívelő ág, amikor a Muzsikás együttes vagy Sebestyén Márta járta a világot, de ez megszakadt. A magyar népzene ezért aztán nem tudott olyan szervesen a világ körforgásába beépülni, mint a kelta vagy az ír dallamvilág. Pedig a pentaton jellege és az ereszkedő dallamai miatt nagyon is alkalmas lenne arra, hogy akár nagy tömegeket érjen el.

Éppen ezért érdekes látni, hogy egy-egy külföldi fellépésünkön milyen rácsodálkozások vannak erre a dallamvilágra. Ezért küldetésnek is tekintjük, hogy minél több helyre vigyük el a zenénket.