Kanizsa nyilai - Nomád, csigás, olimpiai: többféle íjjal űzik az ősi sportot

Az íjászat a csiszolt kőkor óta jelen van az emberiség életében, mint élelemszerző módszer, a magyarság őstörténetében pedig különösen fontos szerepet töltött be, ezt talán nem kell részletezni. A génjeinkben van, s ez nem túlzás, amit az is bizonyít, hogy a sportágban rendre szép sikereket érünk el, ám ezek a kelleténél kisebb nyilvánosságot kapnak, talán azért, mert nem futballról, vagy más, nagy tömegek fantáziáját mozgató sportról van szó. Pedig ma már egyre többen csatlakoznak az íjászok táborához, amit megerősített Németh Gábor, a Kanizsa Íjász Egyesület elnöke is.

- Valóban folyamatosan növekszik az érdeklődők száma, ami talán annak is köszönhető, hogy igyekszünk jelen lenni a környező települések nagy rendezvényein, falunapjain - árulta el. - Immáron félszáz tagja van az egyesületnek, s természetesen, mindenkit várunk a sorainkba, aki hajlandó tenni a szervezetért és meg szeretne ismerkedni ezzel a csodálatos sporttal. Hogy mi teszi csodálatossá? Hát az, hogy hihetetlenül nagy a közösségszervező ereje, hogy a szabad levegőn tölthetjük el az időt és még valami, amit nem tudok igazán pontosan megfogalmazni. Egyfajta vadászösztönnek hívnám talán, amikor azt érzed, hogy igen, szeretnék beletalálni a céltábla közepébe.

Németh Gábor elmondta: nincs korhatár, köztük már gyerekek is lőnek, az idősebbek pedig addig versenyezhetnek, amíg meg bírják feszíteni az íjat. Ami nem könnyű, főleg az úgynevezett csigás íjak esetében, melyeket kifejezetten vadászat céljára fejlesztettek ki. Titkuk abban rejlik, hogy az íj, megfeszítése után tárolja az energiát, ami így nem az íjászt terheli, hanem a csigás rendszernek köszönhetően az energia jelentősen visszaesik és csak a kioldás pillanatában szabadul fel újra, de akkor óriási erővel. Ennek köszönhető, hogy a csigás íjakkal hosszabb ideig lehet célozni, pontosságuk pedig meghaladja a legdrágább reflex, másnéven olimpiai íjakét. Ennek különös jelentősége van nem csak versenyen, hanem éppen a vadászat során is, hiszen a nyílvessző (ami akár 300 kilométeres óránkénti sebességgel is képes haladni) becsapódási ereje és találati pontossága fontos abból a szempontból, hogy a vad ne szenvedjen. Erejét jelzi, hogy simán átviszi például egy autó szélvédőjét is.

- Én több társammal együtt történelmi, azaz nomád íjakkal kezdtem íjászkodni, és számosan maradtunk is ennél - fűzte hozzá Németh Gábor. - Valahogy ehhez vonzódunk. Érdekesség, hogy Szlovéniában például a mi, magyar történelmi versenyszabályzatunkat vették át, tehát ők is tudják, hogy nálunk nagy múltja van az íjászatnak.

Az egyesület elnöke hozzátette, az egyes típusok (nomád versenyíj, olimpiai íj, csigás íj) között nincs alá-fölérendeltség, tehát bármelyikkel el lehet kezdeni íjászkodni. Viccesen jelezte, persze, fel lehet állítani olyan csoportosítást is, hogy melyik, mekkorát üt az alkarra... (E sorok írója tanúsíthatja, hogy a nomád íj elég nagyot.)

De vajon a férfiak, vagy a nők ügyesebbek-e? Németh Gábor szerint a fiúk pontosabban céloznak, de vannak olyan hölgy íjászok is, akik bármikor "lelövik a pályáról" a teremtés koronáit.

- Az íjászathoz komoly izomerő kell, összességében egy-egy célzás olyan, mintha 40 kilónyi súlyt kellene megtartanunk  - magyarázta. - Persze, sok minden itt is agyban dől el. Létezik egy jelenség, amit "sárgaláznak" hívunk, amikor az íjász egyszerűen nem tud a céltábla közepére tartani, az agya "elhúzza" a karját. Ez egy idegi probléma, amit meg kell tanulni kezelni.