Borosta

2012.09.20. 08:55

Utca, zene, szenvedély - Inka őseik kultúráját népszerűsíti a trió

Nagykanizsa - A Herencias Együttes inka ősökkel büszkélkedő tagjainak mindegy, hogy nagy színpadon kell zenélniük, vagy csak egy utcasarok jut nekik, számukra a cél szentesíti az eszközt.

MTI/AP

Legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy ahol csak járnak, terjesszék, népszerűsítsék szülőföldjük és ott maradt testvéreik, Amerika őslakosai, az indiánok kultúráját, muzsikáját.

- Én immár 24 éve élek Magyarországon, a társaim, az ecuadori Enrique Tigse és Marcelo Tigse 14 évvel ezelőtt települtek le itt - árulta el a csapat szóvivője, a magyart szinte perfek beszélő, perui kötődésű Richard Rivas. - Először 1988-ban érkeztem ide, mint ösztöndíjas diák. Programozónak tanulhattam volna a szakszervezetek támogatásával, ám jött a rendszerváltás, az ösztöndíj megszűnt, és csak a magyar nyelvi előkészítőt végezhettem el. Minden hozzám hasonló diáknak vissza kellett mennie a hazájába. Nekem azonban nehezemre esett hazautazni Peruba, mert akkor ismertem meg az első magyar szerelmem - végül nem is mentem, itt ragadtam Magyarországon.

A zenekar másik két tagja, a Tigse testvérpár pedig egy németországi fesztiválra kapott meghívást, akkor jártak először Európában, s nagyon megtetszett nekik mindaz, amivel az öreg kontinensen találkoztak. Egy másik koncert révén kerültek Magyarországra, s mivel szükségük volt egy tolmácsra, az élet hozzájuk sodorta Richard Rivas-t. Aztán már hármasban folytatták életüket hazánkban. Szenvedélyük az utcazenélés, amit egyfajta küldetésként fognak fel.

- Számunkra ez csak egy hobbi, mindenkinek megvan a maga pénzkereső munkája, vállalkozása, hiszen teljesen ingyen zenélünk - magyarázta Richard. - Én például - miután programozó végül nem lehettem - tolmácsként dolgozom, s néha-néha "becsúszik" egy-egy reklámfilm is, főleg külföldön. Szerepeltem például a volt Pannon GSM Djuice-csomagjának egyik első reklámjában, biztosan sokan emlékeznek rá, a You Tube videomegosztón rá is lehet keresni. Ez az a film, amiben Kolumbusz kiköt Amerika partjainál, majd találkozik az őslakosokkal, élükön velem, és legnagyobb megdöbbenésére lefotózom egy kamerás mobiltelefonnal. Visszatérve az utcazenélésre: az ország több városában megfordultunk már, ám az idei nyár nagy részét Balatonlellén töltöttük, ahova a polgármester hívott minket, hogy színesítsük az ottani idegenforgalmi kínálatot. Nem nagy távolság Nagykanizsa, ezért gondoltuk azt, hogy párszor itt is fellépünk a bolhapiaci napokon. Fontosnak tartjuk a muzsikálást, hogy általa is hirdessük a világbékét,  és az emberek fejében rendet tegyünk, mert sokan összekeverik az indiaiakat az indiánokkal, arról nem is beszélve, hogy a legtöbben nem tesznek különbséget az észak- és a mi népünk, a dél-amerikai indiánok között. Holott a két kultúra egyáltalán nem ugyanaz. Úgy gondoljuk, a tudatformálásban jelenthet némi segítséget a muzsikánk, s talán jól jön a mai rohanó világban ahhoz is, hogy az emberek néhány perc erejéig megfeledkezzenek arról: hú, holnap be kell fizetnem a villanyszámlát...

Richard elmondta: a magyar emberek nagyon fogadókészek, mindenütt érdeklődéssel figyelik a produkciót. Azt is elárulta: otthon maradt rokonaikat általában december végén látogatják meg, olyankor 3 teljes hónapot otthon töltenek (nevetve tette hozzá, ez egy kicsit "menekülés" a hidegtől is). Év közben pedig telefonon, illetve az interneten keresztül tartják a kapcsolatot.

- Sajnos, észak-amerikai testvéreink mára szinte teljesen beolvadtak a többségi társadalomba - váltottunk témát. - Rezervátumokban élnek mind a mai napig - a közép-, illetve dél-amerikai indiánokat soha nem tudták bekényszeríteni ilyen zárt közösségbe. Persze, bizonyos szempontból mi is idomultunk a hódítókhoz, átvettük például a spanyol nyelvet és a katolicizmust. Teljesen beolvasztani azonban nem hagytuk népünk, Peru lakosságának 11 százaléka mindmáig színtiszta inka. Nyilván, az észak-amerikai indiánok is megvívták a maguk harcát, de nekünk ott volt az őserdő, az ahhoz kifejlesztett speciális küzdésmód, illetve olyan csodálatos város, mint Machu Picchu. Amikor a spanyolok már azt hitték, hogy az összes inkát kiirtották, fel sem merült bennük, hogy fenn, a szinte megközelíthetetlen magasságban létezik ez a város, ahol több ezer harcos tudott elrejtőzni. Azt hiszem, minderre joggal lehetünk büszkék.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!