Biokertészet

2017.06.19. 17:49

Eperfa, a nagyon nagyra nőtt, mégis szerény gyógynövény

Buzgárként indult be a nyáltermelésem, amikor nyárelőn Ibolya kolléganőm fán termő szedret – vagy epret? – hozott anno uzsonnára.

Fincza Zsuzsa

Persze mindig kaptam belőle, de attól még tovább sóhajtoztam: „ha kertész leszek, eperfát ültetek!” Ültettem is. Méghozzá négyet, három „rendeset” meg egy csüngőt a konyhaablak elé, telente ez utóbbin üzemel a madármenza. Sajnos a kedvencemet, a nagy szemű fehér termésűt, mire észrevettem, kivágták, a másiknak gukkerral nézegetem alulról a termését, a csüngő ágú, „szomorú” szederfán pedig nagy a konkurencia, koronájában már a második fészekaljjal bajlódik a feketerigó család. Maradt hát a negyedik, amelyiknek reggelre mindig terítve az alja.

Kicsi, de vitamindús a fán termő eper, számos jótékony hatással bír az egészségünkre, ráadásul a cukorbetegek is ehetik marokszám

Régen minden falusi udvarban ott bólingatott az eperfa lombja, akkor nem zavarta a háziakat a lehulló termés, a baromfiudvar lakói ugyanis az utolsó szemig feltakarították. Ma viszont még a vidékről jött vendég is rácsodálkozik a nagyra nőtt fára, persze csak ilyenkor, amikor enni is lehet róla. Eperfa létére a gyümölcsét többnyire „szedernek” mondják, a göcseji nép következetesebb, a fát is szederfaként emlegeti. Régen a fehéret pálinka, a feketét bor alapanyagként hasznosították, mondván, erre a célra a földről felszedve is megfelel. Éretlenül állítólag bódító és hallucinogén anyagot tartalmaz, éretten ez eltűnik belőle, s helyette tele van C-, a B2-, és a B3- vitaminnal, kiváló ásványianyag-forrás, sok benne a kálium, a kalcium, a magnézium, a cink és bővelkedik vasban – nem véletlenül adták annak idején a vérszegény gyerkőcöknek kanalas orvosságként az eperbort.

Valószínűleg nem sokan tudják, hogy az eperfa a gyökerétől az ágvégéig egy nagyra nőtt gyógynövény. A termése valóságos flavonoidraktár, a fekete szemű antocianidokban és karotinoidokban dúskál, emellett értékes pektinforrás, a fehér viszont magasabb szabadgyök-fogó aktivitással bír és több benne a szívműködésre jótékonyan ható fenol. Európai patikákban és drogériákban a fekete eperfa levele szabadon forgalmazható herba, Ázsiában viszont a fehér gyümölcsű fa levele, ágvége, gyökérkérge és termése szerepel a hivatalos gyógyszerkönyvekben. A gyökérkéreg fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, a gyümölcs rákellenes, antibakteriális és antivirális hatású. A tradicionális távol-keleti orvoslásban a levélből forrázott teát megfázással járó heptikák, szájüregi fertőzések, makacs afták, enyhébb szemgyulladások kezelésére használják, az ágvégekből, hajtásokból főzött itókával a reumás panaszokat enyhítik, a gyökérkéregből készített gyógyitallal a lázat és gyulladást csillapítják.

Régebben használták hashajtónak, sőt féregűzőnek is, a kínai orvoslók viszont vesetisztításra, fáradtság és vérszegénység kezelésére, székrekedés és szédülés megszüntetésére tartották alkalmasnak. A legújabb kutatások állítják, hogy a fehér faeper bogyó megakadályozza a HIV fertőzés és a Hepatitis C kialakulását, ugyanakkor kedvező hatású a Parkinson-, és az Alzheimerkórban szenvedőkre, sőt a megelőzésben is szerepet játszhat. Amúgy a fán termő eper, mint mézédes, rostos gyümölcs mindenféle patikárius hókuszpókusz nélkül, csak úgy natúr bekebelezve is segíti az emésztést, megszünteti a székrekedést – aszalva is ugyanilyen jó hatású. Egy tudományos folyóiratban olvastam, erősödik tőle az immunrendszerünk, kicsit lassítja az öregedést. A levele is ehető, a szőlőéhez hasonlóan tölthető, télre pedig szárítsunk belőle magunknak pár csésze teára valót. Konok, kemény fájából hordót készítenek a kádárok.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!