Biokertész - Hívhatjuk akár marhakáposztának is

Így aztán őszre már egész szép ültetvény bodrosodott a fura zöldségből, amely csak nőtt, nődögélt, de nem ettünk belőle, még novemberben sem bántottuk, sőt, a hóesés is a kertben találta. Télen aztán Jancsi bátyám mérgesen szokta a moslékba vágni a tányérjába került rágósszárú levelet „má' megint marhakábosztát főzött a húslevesbe mama!" – morogta. Nem értettem, mert nekem ízlett, nagyszülém különben sem a teheneknek, hanem a tyúkoknak szokta összeaprítani, mondván jobban tojnak tőle, ami igaz lehet, mert télvíz idején sem szűkölködtünk tojásban. „A levesből meg nem muszáj kienni, úgyis belefőtt az íze" – replikázott nagyanyám.

Évtizedekig nem találkoztam mama kedvenc zöldségével, de amikor felnőttként magam is kertészkedésre adtam a fejem, a „marhakáposzta" nyomon elindulva kiderítettem, hogy leveles kel vagy fodros kel a tisztességes neve, botanikus berkekben pedig Brassica oleracea-ként emlegetik. A magja minden valamirevaló mezőgazdasági szakboltban beszerezhető, de elég csak egyszer beruházni rá, majd tavasszal egy tőnek megkegyelmezni, hagyni, hogy virágba boruljon, így miközben jótékony méhlegelőként odavonzza a hasznos rovarokat, megérleli a magszükségletünket is.

A leveles kel télen is a kertből szedhető friss zöldség. Fotó: Fincza Zsuzsa

Mamának teljesen igaza volt, minden zöldség- és húslevesnek a javára válik, ha belefőzzük a fodros kel egy-két levelét, de nemcsak mert megízesíti, hanem mert belefő a sok ásványi anyag, így ételünk bővelkedik vasban, mangánban, kalciumban, rézben és káliumban, de kerül bele bőven az A-, E-, K-, és B6-vitaminból is. Ha odafigyelünk a termesztésére, a zsenge levelekből önálló krémlevest vagy főzeléket is készíthetünk, minél rövidebb ideig tesszük ki a hőhatásnak, annál több marad épségben a bőséges C-vitamin készletéből is. Amúgy rendelkezik a káposztafélék összes patikárius képességével, gyulladáscsökkentő erejű, jó hatással van az asztmára, az ízületi nyavalyákra, a jókora levéllel borogathatjuk sajgó testrészünket, és ne morogjunk, ha egy kicsit rágódni kell rajta, mert rosttartalma tisztítja a vastagbelet és védi az emésztésre szakosodott teljes berendezésünket. Kéntartalmú hatóanyagai viszont a szervezetünk méregtelenítését serkentik, s ezzel segítségünkre lesz egyes daganatos betegségek megelőzésében.

Érdekes, nálunk kiment a divatból, pedig számos európai országban fontos téli zöldségféle. Megpróbáltam és bejött: a leveleit meg lehet szárítani, majd apróra zúzva ételízesítőként az év minden szakában felhasználhatjuk. Mert amúgy téli zöldség, úgy az igazi, ha már egy kicsit megcsípte a dér, de azután még a hó alól is szüretelhető.

Íme egy jó kis fodros kel recept: a levelekből tépjük ki a nagyobb ereket – ne dobjuk el, rakjuk bele a zöldséglevesbe! –, a maradványt csíkozzuk fel, rakjuk tűzálló tálba, keverjük össze olívaolajjal, néhányszor átforgatva süssük míg meg nem barnul. Csak tálaláskor sózzuk, köretként mindenféle sült húshoz illik, belekeverhetjük salátákba, tehetjük pizzára, de ehetjük akár héjában főtt krumplival is. Gyümölcscentrifugán vitamindús és ásványi anyagban gazdag ivólevet készíthetünk belőle.

Nem háklis növény, könnyű termeszteni, a talajra nem finnyás, megelégszik a kevesebb őszi napfénnyel is, viszont a leveles kel is jó étvágyú, vízszürcsölő zöldség.