Biokertészet hókuszpókusz nélkül - Gombabőség őszidőben

Mi lenne? Hát növény! Biztos? Hát nem. A sejtfalai között rovari kitin feszül, attól persze még nem bogár, de hát zöldség sem lehet, hiszen nincs benne klorofil. Hagyományosan a botanika keretei között tanították, pedig származásilag közelebb állnak az állatokhoz, mint a növényekhez. Ma már, respektálva, hogy sejtjeik felépítése, testszerveződésük és anyagcseréjük jelentősen eltér a növényekétől, külön csoportba sorolja őket a tudomány, bár rendszertani felosztásuk és egyéb kategorizálásuk továbbra is a növényekét követi.

Saját nevelésű kalapos együttes. Fotó: Fincza Zsuzsa

Népes gyülekezet, annyi szent, meghitt kis bolygónkon százezernél is több különböző gombafaj tolong, Európába ebből csupán 4 ezer változat jutott, kár, hogy közülük 300 mérgező. Ismert néhány csodagomba, párat az orvoslás gyógyszerként használ, de a hétköznapi kalaposok társasága is nagy megbecsülésnek örvend. Nem véletlenül, hiszen jelentős létszámú csoportja eledelnek is különleges, energiatartalma alacsony, így fogyókúrás étrendhez és a cukorbetegek diétájához is megfelelő alapanyag. Úgynevezett teljes értékű fehérjéből építkeznek, a húsfélékhez hasonlóan tartalmazzák szinte az összes aminosavat, amire feltétlenül szüksége van az emberi szervezetnek, hogy aztán felépíthesse belőlük a saját fehérjeanyagát. De nehogy már a vegetáriánusok ettől állatnak tekintsék és száműzzék a tányérjukról!

Szóval a gomba ideális étek, nem pumpálja az egekig a vércukorszintet, gyakorlatilag zsírmentes, szénhidráttartalma elenyésző, kalóriatartalma szegényes, viszont az emésztést segítő rostkészlete gazdag és dúskál mikroelemekben. A csiperkébe például az összes B-vitamin változatot beleszuszakolta a természet, de nem felejtette ki a C-, a D- és a K-vitamint sem, nem sajnálta tőle a foszfort, a káliumot, a vasat, a cinket, a rezet, a szelént és a mangánt sem. Néhány kalpagos haramia poggyászába sajnos halálos toxinok keveredtek, ráadásul a legvérengzőbbek, a gombák fehérruhás, galamblelkű tündérének látszó gyilkos galócák hasonlítanak a csiperkéhez.

Ez a tény persze csak attól rettentsen vissza bennünket, hogy felszedjünk és megfőzzünk mindent, ami kalapot növeszt, viszont ne is titulálja magát biokertésznek az, kinek a gyümölcsösében nem terem meg a csiperke, a csirkegomba, vagy mondjuk a bimbós pöfetegek. Spórájukat a szél megrendelés nélkül is házhoz szállítja, de én, naná, hogy nem érem be ennyivel. Saját kezűleg is furtonfurt gyarapítom az állományt, a gombapucolás utáni hulladékot a mosóvizével együtt a fák körül borítom ki. Tudom, sokan kinevettek már, hogy vetem a gombát, de sebaj, mert én meg akkor vigyorgok, amikor a saját telkemen gyűjtöm be az ebédnek valót.

Mostanában egy kicsit már elegem is van belőle: sütöm, főzöm, fagyasztom, szárítom, porítom, belekutyulom a húsételekbe, sőt, a minap nem átallottam a zöldségételeket is megbolondítani a különc rokonsággal. Legutóbb a csóró kis tökfőzelék járt így - olajon fonnyasztott hagyma, pirospaprika, gomba, erre a gyalult tök (vagy cukkini), a víz, bele a kapor, végül tejföllel, tejszínnel habarás - köret nélkül is teljes és különleges egytálétel.