2011.06.28. 09:47
Misztikumra épülő jövő? Egyre többen fordulnak jóshoz
Mindjárt az elején leszögezem: nem hiszek a jóslásban, a kártyák erejében. Ha tévedek, ki tudja, ennek kihirdetésével mit zúdítok a nyakamba, de hát az élet tele van kockázattal...
Kérdések, válaszok nélkül
● Vajon nem lehetséges, hogy egyes jóslatok azért „valósulnak meg”, mert a delikvens azok szellemében cselekszik és saját maga idézi elő – „vonzza be” – azok megtörténtét?
● Vajon nem lehetséges, hogy a jóslatból csak azokat a mozzanatokat ragadjuk ki, amelyek beleillenek a saját koncepciónkba? Ha a többire süketek és vakok vagyunk, könnyen érezhetjük úgy, passzol a jövendölés.
Szerintem (jegyzet)
Azt, hogy valaki elmegy egy jósnőhöz, hogy ott jól kibeszélje magát, hogy „ventilláljon”, még valahogyan meg tudom érteni. De miben reménykedhet az, aki az erre szakosodott tévécsatornákhoz, internetes felületekhez fordul? Mi visz rá valakit, hogy egy vadidegen, egy stúdióban vagy a monitor előtt ülő embertársától reméljen sorsdöntő válaszokat? Boldogságkutatótól, földsugárzást megérzőtől, atlantiszi fényjárótól... És fizetni is hajlandó érte, hiszen a borsos percdíj kérlelhetetlenül ketyeg. Egyáltalán belegondol, miként működhetne ez a „mutatvány”? Vészjósló... És ezt nem a kártyából olvastam ki.