Belföld

2013.02.17. 13:41

Eltévedtem?

Lehet, hogy meghülyültem. Mást látok, mint kellene, alighanem. Pedig a szemüvegem rendben. Nem látom a sikert. Pedig van - állítják. Hogy amúgy láthatatlan? Hagyjuk. Csak nagyvonalúan.

Hujber Katalin

Nem látom az épülést-szépülést - pedig van már hozzá stratégiai partnerség, bármit is jelent ez, akár a remek külkapcsolatok, most épp Moszkvával.

Nem látom satnya kis univerzumomban a virágzást, a kitörést - de a recessziót, a vártnál is nagyobb gazdasági visszaesést, azt jól hallhatóan artikulálják, többen, hogy még mindig van lefelé, és sajnos ez a közeljövő rajza is. Hogy a kevesebb több - ez egy más matematikai valóság; akármely szintjét is tekintem (uniós támogatások, vagy a máris foltozásra ítélt éves költségvetés).

Nem látom, hogy a közpénzek felett féltőn őrködnének - pedig él még a pályázati rendszer, s a fillérek gondos lajstromozása.

Nem látom az egymillió új munkahelyet, csak kiáltó hiányát - s látom, hogy sikerül kozmetikai flastrommal ékíteni az aktuális statisztikát.

Nem látom, hogy a társadalmi szolidaritásnak a csírája is bontakozna, ha szelíd becsléssel négy millióan élnek a létminimum alatt, a KSH legfrissebb adata szerint is legalább 1,5 millióan mélyszegénységben; s az éhségmeneteket egyenest szoci hataloméhség menetére keresztelik - miközben egysíkú és sávú az adórendszer; s mintha a rezsikedvezmények sem ismernék a háztartásonkénti bevétel eltéréseit. Mikor a zsugorodó gazdaságban egyre kevesebb a legális és méltó megélhetést, létbiztonságot nyújtó munkalehetőség, s a peremre szorultak kiszolgáltatottsága meredeken nő. Nem látom, nem érzem, hogy a számos új adó miként kerüli el a polgárt, pedig elvben csak a gazdálkodókat sújtja.

Nem látom, és nem látom be, hogy az oktatás fojtogatásával, uniformisba bújtatásával hogyan leszünk képesek helytállni egy egyre specializálódó, nagy szakértelmet és élethosszig tartó csiszolódást kívánó világban, ahol minimális alkalmazkodásként legalább tanulni tudni kéne.

Nem látom randalírozó renitensnek jövőnk lázadó értelmiségét.

Nem látom, hogy a szólás szép szabadsága, szabályozott jogi keretek között miként érvényesülhet, ha a rendőrség szólíthat tanúzásra egy világhálós bejegyzésért. Miért a kussolás gyalázatosan terjedő félelme, ha szabad az ország, a szólás, a média; ha a jog, nem pallos, de a nehezen megfogható igazság hű szolgálóleánya?

Nem látom be, hogy miért fontosabb a kenyeret és cirkuszt ígérvényéből a cirkusz, mint a kenyér? Miért kell lassanként demagóg-gyanúba kevervén magunkat, szégyenkezőn formált kérdéseinket újra- és újra feltenni?

Reménytelenül eltévedtem, úgy látom. S aligha vigasztal, hogy még emlékszem valamelyest az euklideszi geometriára: a párhuzamosok is találkoznak a végtelenben. Persze meglehet, már nem pontosan, hiszen ha a matematika is viszonylagossá tehető, tényei csak adatok a szabadértelmezéshez, a geometria ugyan miért lenne más.

Azért reménykedem. Csak egy a baj. És nemcsak velem. Nincs időm - végtelen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!