Belföld

2011.06.18. 15:42

A magyar bor kilátásairól: a többség a vöröshöz húz

Kinek a vörös, kinek a fehér, van aki az édeset szereti, másnak a száraz jön be. A választék bőséges, az igények viszont nagyon különbözőek. Persze, olyan borral könnyű, ami ezüstérmet hoz haza Brüsszelből. De mit kíván a magyar piac? Van, aki palackozott boros kólával próbálja meghódítani a fiatalokat.

Horváth-Balogh Attila

Az idei kilátások kapcsán esélylatolgatásra hívtuk a megye szőlőtermesztésben, borászatban érdekelt néhány szakemberét. A nagyradai Cézár Pincészet tulajdonosa, Stefan Császár szerint a tét az, hogy a borász szakmának sikerül-e visszaszereznie a korábbi években elveszített bizalmat.

- Cabernet sauvignon, merlot, syrah, pinot noir, cabernet franc és malbeck - sorolta Stefan Császár pincészete repertoárját, ami tapasztalatai szerint nagyjából egyezik is a mai boros ízlésvilággal.

- Törekvésünk - folytatja Stefan Császár -, hogy lefektessük a zalai vörösbor hírnevének alapjait, mert eddig ez a fajta kategória mint olyan, nem létezett. Úgy gondolom, jó úton járunk, a 2007-es évjáratú Cabernet sauvignonunk a Pannon Bormustrán kiérdemelte a legjobb ár-érték arányú bor díját s a csúcsbor címet, most pedig Brüsszelben, a Monde Selection nemzetközi borversenyen kapott ezüstérmet.


S hogy milyennek látszik a radai hegyekről nézve a magyar bor jövője?

- Sok felkészült borászról tudok, és sok a jó bor is Magyarországon - magyarázta. - Hosszú ideig éltem külföldön, így aztán van összehasonlítási alapom, s látom, hogy az utóbbi években idehaza is nagyot fejlődött a borászat. Jó az út, amin a szakma jár, de szerintem mindennél fontosabb, hogy a becsületünket visszaszerezzük a nagyközönség előtt. Régebben sok volt a rossz, pancsolt nedű. Jövőjük csak a fajtajelleget őrző termékeknek van, a merlot legyen merlot, a kadarka kadarka. Ha pedig házasítunk, akkor azt kizárólag a vevő igényei szerint tegyük, ne csak úgy a vak világba. Egyébként manapság friss, gyümölcsös borokra van igény, nem véletlen, hogy már a kis pincészetekben is terjednek az irányított erjesztéses, reduktív eljárások.

A Svédországból hazatelepült, komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakember szerint az idei kilátások mind mennyiség, mind minőség szempontjából kedvezőek.

Stefan Császár úgy véli, a boros szakma nagy feladata még, hogy a fiatalokat is az égetett szeszek, likőrjellegű italok helyett az egészségesebb bor fogyasztására ösztönözze. Ennek érdekében néha furfangos módszereket is be kell vetni: a Cézár Pincészet például kis, 2-3 decis üvegben vörösboros kólát dobott a piacra. Célcsoportjuk kifejezetten Magyarország, mert például a skandináv államokban nem nagyon lenne rá igény.


A GFK Hungária Piackutató Intézet a Nemzeti Bormarketing Program keretében 2008-ban egy kutatást végzett a hazai borfogyasztási szokásokról. E szerint a fogyasztók többsége a vörösborokhoz húz, ezt a bortípust a lakosság 47 százaléka kedveli, a fehéreket 30, a rosé borokat pedig már csak 8 százalék. Édes borokat a magyarok negyede választ szívesebben, félédeseket 21 százalékuk, félszárazakat 12 százalék, míg szárazakat 20 százalékuk. Összességében pedig - szomorúan hangzik, de tény - a sört még mindig sokkal többen kedvelik, mint a bort: előbbiből éves szinten 700 millió liter körül fogy, míg utóbbiból nagyjából ennek a fele.

Süslecz Árpád, a Zalai borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke szerint ezen a helyzeten csak a jó reklám fordíthat.

- Nemzetgazdasági érdek, hogy a borfogyasztás növekedjen - szögezte le elöljáróban. - Ugyanis a sörgyártás nem magyar kézben van, míg a borkészítés igen - lehetnénk egy kicsit jobb lokálpatrióták is. Persze, a szokásokon nehéz változtatni, de úgy hiszem, jó marketingmunkával sikerülhet. Hogy miből? A közfogyasztásra értékesített bor literjéért az államkasszába befizetett 5-10 forintos forgalomba hozatali járulékból, ami egyelőre eltűnik az Agrármarketing Centrum kasszájában. Mi, borászok úgy látjuk, ebből az évi fél-háromnegyed milliárd forintból vajmi kevés jut a magyar bor népszerűsítésére.


A garabonci Közép-hegyen fél hektáron szőlőt termelő, amúgy vendéglátós (s nem mellesleg polgármester) Koma László is úgy vélekedik, a minőséggel nincsen baj - a piaccal annál inkább.

- Nem kell a bor, akik eddig vendéglőben, presszóban bort kértek, azok most nem isznak semmit, mert egyszerűen nincs rá pénzük - magyarázta Koma László. - Tudom, hogy Karoson van olyan étterem, ahol nem adnak el 10 nap alatt 10 litert sem...

Valószínűleg ez nem igaz a Szent Orbán Borozó esetében. Csütörtök este itt telt ház volt: a német vendégek előtt pedig vörös- és fehérborral teli vagy félig töltött poharak sorakoztak. Úgy látszik, van még, aki meg tudja és meg is akarja fizetni a minőséget.

- Német vendégeink elégedettek a magyar borokkal, szeretik őket - mondta el kérdésünkre a tulajdonos, a borász végzettséggel is rendelkező Deutsch Bálint. - Többségük törzsvendég, ők már évek óta visszatérnek. Úgy látom egyébként, hogy a magyar borászok ma már kellően felkészültek magas minőség előállítására, a nagyobb gond szerintem is a piaccal van. A hazai fogyasztók ritkán, s csak kevesen választanak prémium borokat, mert egyszerűen nem tudják megfizetni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy még mindig a kannás megy, mert igenis, történt pozitív elmozdulás, ám egyelőre még a pénztárca nagyobb úr...

Az egyik asztalnál Piroska Seszták foglalt helyet családjával. A 16 évesen Baranyából Németországba került asszony megerősítette: német barátaink szeretik a magyar bort, igaz, az áruházak polcain maximum tokaji aszút és egri bikavért találni, s azt se mindenhol.

- Én a vöröset kedvelem, a férjem, Josef pedig a fehéret, abból is a szárazat. A német ízlésnek egyébként inkább a száraz felel meg - árulta el, mi a trend a Rajna mentén. - Sajnos a magyar borokról nem sokat hallani nálunk és a boltokban is csak elvétve találni belőlük pár palackkal. Pedig nem kéne annyira rejtegetniük ezeket a nedűket, mert finomak...


Nemzeti italunk
● A bort tradicionális nemzeti italunknak tekintjük
● Ennek ellenére csak az utóbbi években alakulgat egy tudatosabb fogyasztói réteg
● A borfogyasztást egészségesnek tartjuk
● A „hegy levének” egyik legfontosabb előnye, hogy az emberek fejében nem kötődik szezonhoz, isszuk télen-nyáron
● Sört általában csak vendéglátóhelyeken fogyasztunk, míg bort inkább otthon 


Szerintem (jegyzet)
Én inkább az édesebb, muskotályos borokat szeretem. Állítólag ahogy öregszem, benő majd a fejem lágya, s szép lassan átnyergelek a száraz, fröccsnek való rizlinges nedűkre – legalábbis ezzel fenyegetnek a tapasztalt öregek, akik már több muslincát eregettek le a torkukon, mint ahány csillag van az égen. Én azonban ebben egyáltalán nem vagyok biztos, mert rossz szokás ugyan, de minden borban (nekem aztán egyre megy fehér vagy vörös) az édes must ízét keresem. Nos, ezt eddig még csak a tokaji aszúban találtam meg – ám mivel egy palack ebből nem olcsó mulatság, csak minden 2.-3. évben kerül az asztalra, mert szegény az eklézsia. Így azért könnyű lemondani a piáról, nem?

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!