Belföld

2010.02.10. 13:23

Az elszegényedés vár rájuk? Otthon beteg gyerekkel, szülővel

Hatalmas lemondással, fizikai és anyagi áldozatvállalással is jár, ha valaki tartósan beteg családtagja gondozása mellett dönt. A szociális ellátórendszer ugyan ismeri az ápolási díj fogalmát, ám annak összege igencsak szerény.

Gyuricza Ferenc

Voltaképpen elszegényedés vár azokra, akik vállalják a fenti terhet.

Csesztregen, Miholics Istvánnénál járunk. A középkorú asszony tartósan beteg édesanyját, a most 82 esztendős Virág Istvánnét gondozza. Az egykor Kerkafalván élő postamester idegi alapon képtelen az ételt lenyelni, ezért táplálása gyomorszondán keresztül történik. A speciális tápszert elosztva, napközben öt alkalommal kell megkapnia.


- Öt éve nem volt étel a számban - mondja az ágyban fekvő beteg, aki a megpróbáltatások ellenére is kedélyesnek mutatkozik. Hosszasan elbeszélgetünk életéről, többek között arról, hogy három gyermeke is született, akiket szinte a hivatalban nevelt fel, mert annak idején nem volt óvoda. A 43 kilóra fogyott asszony a törődést most kisebbik lányától kapja vissza. Miholics Istvánné ápolási díjra csupán ezért nem lenne jogosult, édesanyját azonban még egy komoly betegség kínozza, csontsorvadás miatt immár harmadik éve nem tud az ágyból felkelni.

- Egyik pillanatról a másikra kellett dönteni arról, hogy mi legyen édesanyámmal - magyarázza a csesztregi asszony. - Ebédszünetre jöttem haza a munkámból, amikor azzal fogadtak, hogy választani kell. Ha édesanyám itthon marad, akkor folyamatos, 24 órás ellátásra szorul. Ha nem, akkor csak egy szociális otthon jöhet szóba. Azt viszont nem akartuk, így feladtam a munkahelyemet.

A döntés óriási lemondással, fizikai és anyagi áldozatvállalással is járt. Miholics Istvánné korábban a Statisztikai Hivatalnál dolgozott, s bár nem keresett túl sokat, ám a családi kasszába az a kevés kis pénz is nagyon jól jött. Az ápolási díj ennek csupán töredéke, jelenleg havi 33 ezer forintot kap azért, hogy édesanyját gondozza.

- Egyik pillanatról a másikra kellett dönteni arról, hogy mi legyen édesanyámmal - magyarázza a csesztregi asszony. - Ebédszünetre jöttem haza a munkámból, amikor azzal fogadtak, hogy választani kell. Ha édesanyám itthon marad, akkor folyamatos, 24 órás ellátásra szorul. Ha nem, akkor csak egy szociális otthon jöhet szóba. Azt viszont nem akartuk, így feladtam a munkahelyemet.

A döntés óriási lemondással, fizikai és anyagi áldozatvállalással is járt. Miholics Istvánné korábban a Statisztikai Hivatalnál dolgozott, s bár nem keresett túl sokat, ám a családi kasszába az a kevés kis pénz is nagyon jól jött. Az ápolási díj ennek csupán töredéke, jelenleg havi 33 ezer forintot kap azért, hogy édesanyját gondozza.

- Megélni ennyiből nem lehet - teszi hozzá keserűen. - Tulajdonképpen a férjem maradt az egyedüli kereső a családban, aki egy gazdaboltot vezet itt, Csesztregen. Néha nagyon jól jönne neki a segítség, de még azt sem merem vállalni, hogy egy-egy órára egyedül hagyjam az édesanyámat. Néha persze előfordul, hogy valóban olyan teendőm akad, ami elszólít itthonról, ilyenkor a családból valakinek helyettesítenie kell. Ha ezt nem tudjuk megoldani, olyankor jönnek a szomszédok, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. Amióta anyut ápolom, azóta a szőlőbe sem tudtam elmenni. Akármi dolgom van, úgy kell intéznem, hogy három órán belül otthon legyek, hiszen az etetését csak én tudom megoldani.

A pákai Tóth Péntek Margit 15 éves autista fiáról gondoskodik, akit egyrészt az óriási mozgásigénye, illetve állandó ragaszkodása miatt nem lehet magára hagyni. Beszélgetni is csak addig tudunk, amíg Milán figyelmét a nagymama leköti. Labdázik a fiúval, ő pedig szeretetét úgy mutatja ki, hogy kissé artikulálatlan kiabálások kíséretében percenként magához szorítja az idős asszony fejét.

- Születése óta itthon vagyok Milánnal - sorolja Tóth Péntek Margit, miközben szemével folyamatosan a fiút követi. - Ugyan járt óvodába, de csak délig, ebédelni már haza kellett hoznom. Egyedül még enni is képtelen volt. Az ápolási díj a mi esetünkben is 33 ezer forint, ami semmire sem elég. Két és fél éve ráadásul újabb tragédia ért bennünket, elveszítettem a férjem, azóta egyedül nevelem Milánt.

- Születése óta itthon vagyok Milánnal - sorolja Tóth Péntek Margit, miközben szemével folyamatosan a fiút követi. - Ugyan járt óvodába, de csak délig, ebédelni már haza kellett hoznom. Egyedül még enni is képtelen volt. Az ápolási díj a mi esetünkben is 33 ezer forint, ami semmire sem elég. Két és fél éve ráadásul újabb tragédia ért bennünket, elveszítettem a férjem, azóta egyedül nevelem Milánt.

 


A pákai asszony nem röstelli kimondani, aki a saját családtagja gondozását ápolási díj folyósítása mellett vállalja, arra bizony az elszegényedés vár. Önnön példájával illusztrálja mindezt, a férje halála óta nincs, aki fizetést hozzon haza, ezért aztán sem háza, sem autója, sem egyéb vagyontárgya nincs. Ha anyósáék nem segítenének neki, nem tudná, mihez kezdjen. Egyetlen dologban biztos: a fiát semmilyen intézetbe nem hajlandó beadni, hiszen azt Milán nem tudná elviselni.

- Állandóan felügyeletre szorul, még a boltba is magammal kell vinnem - folytatja. - A labda a mindene, egyedül az, illetve a színes újságok kötik le. Ezért aztán nekem is meg kellett tanulnom focizni. Este csak akkor alszik el, ha fogom a kezét, de ez sem elég. A születése óta mindössze egy olyan éjszakánk volt, amit átaludt. Azt szoktam mondani, ez egy három műszakos munka, amit egy ember végez.

A pákai asszony, illetve a hasonló sorsot vállalók számára a lenti Móricz Zsigmond Egységes Gyógypedagógiai Intézmény közelmúltban bevezetett új oktatási formája nyújt segítséget, az iskola az országban ugyanis elsőként vállalta, hogy jelen tanévtől a beiskolázási területén élő valamennyi halmozottan fogyatékos gyermeket bevonja az oktatásba. Tóth Péntek Margit szerint ez annyit jelent, hogy fia a délelőtt kilenc és délután közötti időszakot a lenti intézményben tölti, ahol a családi környezethez hasonló szeretettel és gondoskodással veszik körül. Ráadásul az iskola a Kolping Szövetséggel kötött megállapodás alapján a gyerekek beszállítását is megoldja.

- Az ápolási díj a tartósan gondozásra szoruló súlyosan fogyatékos, vagy tartósan beteg személy otthoni ápolását és gondozását ellátó nagykorú hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás, amelynek jogosultsági feltételeit a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény tartalmazza - tudatta lapunkkal Vaszari Adrienn, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium sajtóreferense. - Alanyi jogon ápolási díjban a tartósan gondozásra szoruló, súlyosan fogyatékos, vagy tartósan beteg 18 év alatti személy otthoni ápolását végző hozzátartozó részesíthető. Az ellátás mértéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 100 százaléka, ami jelenleg 28 ezer 500 forint. Az alanyi jogon folyósított ellátás keretében 2005 szeptemberétől került bevezetésre az emelt összegű ápolási díj, amelynek igénybevételével a szakértői vélemény alapján fokozott ápolást igénylő, súlyosan fogyatékos személy gondozását végző hozzátartozó kaphat az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130 százalékával megegyező mértékű ellátást. Ez 37 ezer 50 forintot jelent. Méltányosságból a települési önkormányzat is megállapíthat ápolási díjat azon személyek részére, akik a 18. életévüket betöltött tartósan beteg hozzátartozó, például idős, beteg szülő, tartósan beteg házastárs ápolását, gondozását végzik, ezért rendszeres munkát vállalni nem tudnak. A méltányossági ápolási díj mértéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százaléka, jelenleg 22 ezer 800 forint.

 

Vaszari Adrienn azt is hozzátette, az elmúlt öt esztendő során mintegy másfélszeresével növekedett az ápolási díjban részesülők száma. Az ellátás finanszírozására 2008-ban 13 milliárd forintot, 2009-ben pedig az előzetes adatok szerint 15 és fél milliárdot fordított a központi költségvetés. Nagyjából ugyanerről beszélt a közelmúltban Kiss Péter társadalompolitikai miniszter is, aki hozzátette: a házi segítségnyújtó szolgálat közreműködésével az ápolási díjra jogosultak részmunkaidős állást vállalhatnak, illetve képzési lehetőséget is kínálnak számukra.

Az általunk megkérdezetteknek viszont ez nem segítség, hiszen elmozdulni beteg családtagjuk mellől nem tudnak. Miholics Istvánné érdeklődését eleinte ugyan felkeltette a képzési lehetőség, ám miután Zalaegerszegre kellene bejárnia, eleve lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Tóth Péntek Margit ugyancsak nem tud mit kezdeni a minisztérium által felkínáltakkal: Milán iskolai elfoglaltsága csupán arra elegendő, hogy a legszükségesebb házimunkákat elvégezze. A fiú jelenlétében ugyanis takarítani vagy ablakot pucolni elképzelhetetlen.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!