Belföld

2008.10.21. 02:29

Vonz a képernyő

<b>Zalaegerszeg</b> - Szabadidőnk jó részét a képernyő előtt töltjük, a lakosság 82 százaléka naponta néz tévét. A szakember szerint ez nem meglepő, a nap végére már semmiféle kreatív tevékenységre nincs energiánk.

Péter Gyöngyi

A TÁRKI nemrégiben közzétett kutatása szerint kikapcsolódás gyanánt legszívesebben a televízió elé telepszünk. A megkérdezetteknek mindössze 12 százaléka vesz könyvet a kezébe naponta, kártyázásra vagy társasjátékozásra ugyancsak kevesen adják a fejüket - naponta 1, hetente 7 százalék kapcsolódik ki ilyen módon -, de barátokkal is csak 7 százalék találkozik napi, 22 százalék heti rendszerességgel. Még az internetet böngészők 25 százalékos aránya is csekély a té-vét nézőkéhez képest. Vajon a lustaság, a fáradtság vagy a megszokás miatt nyúlunk legtöbbször a távkapcsoló után?

Gaál Tímea zalaegerszegi pszichológus mindezt azzal magyarázza, hogy a napi munka után valószínűleg már szinte semmire nincs energiánk, legfeljebb arra, hogy leüljünk egy fotelbe és nézzünk ki a fejünkből. 

Este, túl a hétköznapi feladatokon, már nem szeretnénk gondolkodni, megelégszünk azzal, ha a villódzó képek nyújtotta illúziók közé merülhetünk. Ezt az igényt kiválóan kiszolgálják a szappanoperák és a valóságshow-k, általuk - abban a rövid időben legalábbis - bárki életét élhetjük a magunké helyett. Ráadásul azért még felelősséget sem kell vállalnunk. Sok műsor azt sugallja, hogy a benne szereplők mindennapjai sokkal izgalmasabbak annál, mint amit mi élünk, hiszen főzőcskéznek vagy éppen az őserdőben időznek, velük mindig történik valami különleges.

- Önmagában a tévézéssel nincs semmi probléma, a tévézési szokásaink helytelenek. Nyilván egy magányos embernek jó partnere lehet a készülék, amíg szól, olyan, mintha lenne mellette valaki. Az viszont már elgondolkodtató, ha valakinek módja lenne rá, hogy társaságba menjen, mégis a képernyő, a kedvenc műsora mellett dönt - fogalmazott Gaál Tímea. - Az sem jó, hogy sok otthonban a tévé jelenti az egyetlen fórumot, mely összehozza a családtagokat. Sorozatokat néznek ahelyett, hogy megkérdeznék a másikat, mi történt vele napközben. Persze lehet, hogy azért van ez így, mert a napi munka, a bevásárlás, az idősek ellátása, az, hogy ide-oda megyünk a gyerekekért, már túl sokat kivesz az emberből. Az, aki fáradt, nem gondolkodik azon, hogyan töltekezhetne, ráadásul a társasozás, egy esetleges közös séta aktivitást kíván. A tévézés is lehet persze közösségi élmény, hiszen sok-sok minőségi, tartalmas műsort, filmet nézhetnének meg a családtagok, barátok együtt is, hogy aztán megbeszéljék a látottakat, azt, milyen aktuális kérdéseket vetett fel bennük. Szóval érdemes lenne előre kiválasztani az értékes, érdekes programot, nem pedig mindent megnézni, amit kínálnak a csatornák. Manapság viszont az a természetes számunkra, arra szocializálódtunk, hogy mindig legyen körülöttünk mozgás, állandóan csináljunk valamit, még ha az nem is tényleges tevékenység. Ráadásul a tévézés sokszor összefügg az eszegetéssel is, a reklámok is folyamatos fogyasztásra késztetnek. A többség legkésőbb este hét-nyolc óra között megvacsorázik, ám tízig-tizenegyig még fent van, addig pedig újra megéhezhet. Ha a televízió elé ül, a reklámok mindent meg is tesznek ennek érdekében.

A televíziófüggő egyébként arról ismerszik meg, hogy például oda-vissza tudja, mikor mi történt kedvenc szappanoperájának szereplőivel, fontos számára, hogy ne maradjon le semmilyen eseményről. A filmsorozatok készítői amúgy nagyon fifikásak, tette hozzá Gaál Tímea, természetesen úgy forgatják az egyes részeket, hogy a néző két hét kihagyás után is mindenféle nehézség nélkül felvehesse a történet fonalát.

Annak ellenére azonban, hogy ennyire kedveljük a műsorokat sugárzó dobozt, nincs minden veszve, feltaláljuk magunkat nélküle is.

- Meg lehet nézni, mi történik egy-egy áramszünet esetén. Nemrégiben volt a Kertvárosban áramszünet, a gyerekek pedig nagy lelkesedéssel mesélték utána, hogy gyertyát gyújtottak, s hogy nem is gondolták volna, milyen sok gyertya fényére van szükség a villanykörték nyújtotta világosság pótlásához - említette tapasztalatait a pszichológus. - Elmondták, hogy előkerültek a társasjátékok, összeült a család, meséltek egymásnak, szóval használták a kreativitásukat és az élményt adott nekik.

Egy-egy a készülék nélkül töltött estet egyébként pihenésre is fordíthat az ember:ha végre időben ágyba kerül, frissebben, kipihenten ébredhet másnap.

Ezek is érdekelhetik