Belföld

2008.06.13. 02:28

Miért éppen ez a ház?

<b>Kehidakustány -</b> Negyvenhárom elszánt ember. Könnyen lehet, egy éven belül nem lesz állásuk, miközben a jelenlegi munkahelyük fenntartója mindent megtesz azért, hogy valahogy legyen.

Kovács Krisztián

Közülük hárman ülnek velem szemben. Eközben reménybeli vevőket tájékoztatnak a házhoz tartozó, héthektáros, gyönyörű park-ban. Kehidán, egy volt Batthyány-uradalomban, a megyei önkormányzat pszichiátriai betegeket gondo-zó intézményében járunk.- Látja, az én gondozóm ez a néni! - szorítja a kezem, ragaszkodik a tekintetemhez, s mutat a csupaszív arcú, fehér köpenyes asszonyra. A kortalan lány, de inkább lény - pszichiátriai sérült beteg - egész életét e falak között töltötte, a sors ezt mérte rá. De hamarosan költöznie kell innen, s szinte egészen bizonyos, hogy az a néni nem lesz többé vele.

A megyei önkormányzat ma dönt arról, hogy a kehidai otthont megszünteti, a száz gondozottat jobb körülmények közt, a pózvai intézményben helyezi el.

Csakhogy ez egyáltalán nem vigasztalja azokat a dolgozókat, akik a gondozásra szorulókat mostanáig ápolták, ellátták, segítették. Merthogy nekik, úgy tűnik, nemigen lesz a megyei közgyűlés által időközben Sármelléken, Zalabaksán, Szepetneken épített új otthonokban állásuk. Pedig ezt kínálják nekik.

- A végsőkig reménykedünk, bízunk benne, hogy leveszik a napirendről ezt a kérdést - mondja a kehidai polgármesteri hivatal tanácskozójában Varga Mihályné Márti, aki - szakszervezet híján - a dolgozók szószólójául szegődött a vészterhes időkben. Mellette ül Tamics Józsefné és Bánné Farkas Mária. Mondják, jó, hogy itt találkozunk, a munkahelyükön nem is nyilatkozhatnának. (E ponton avatnám be az olvasót a riport készültének körülményeibe, mivelhogy beszédes a történet szempontjából. Reggel nyolckor hívom telefonon a megyei önkormányzat illetékesét, elmondom, miben járok. Mire két óra múlva kiérek Kehidakustányba, fogad a hír, már leszóltak , az intézmény falai közt nem beszélhetnek az újságíróval a dolgozók.)

Ezek után óva intenek, hogy megpróbáljunk bemenni oda, mégis sikerül, sőt, az otthon igazgatóhelyettese, Horváthné Fekete Katalin fogad.

De előtte még térjünk vissza a polgármesteri hivatalba.

- Már 2006 óta ismerjük a megye konkrét terveit, annak idején Borsos József, volt alelnök vázolta vetített képes előadásban, hogy mire készülnek, közben arról a meghökkentő stílusról is szerezhettünk benyomásokat, hogy a jelszavak mögött hogyan kezeli a zalai vidéket a megye - Lázár István polgármester elszánt harcosként küzd az otthonban dolgozókért. - Egy hónapja a környék polgármestereit invitálva tartottak tájékoztatót, az volt a fő kérdés, ki mennyi embert tudna foglalkoztatni. Én ugyan jeleztem, hogy itt jövőre 20-30 új állás keletkezik egy turisztikai beruházás nyomán, de lehet, nem is kellett volna mondanom, most aztán azt hiszik, az lesz a megoldás.

A közalkalmazotti fizetések életkortól függően bruttó 100-180 ezer forint körül járnak Kehidán, ezt a minimálbért favorizáló versenyszféra nemigen respektálja.

- Mi pedig épp a megyei önkormányzat segítségével végeztünk az elmúlt években szakirányú tudást adó tanfolyamokat - mondják a dolgozók. Szociális ápolók, egészségügyi szakszemélyzet kerül nehéz helyzetbe, mivelhogy többek közt a megyebeli, ismert közlekedési anomáliák miatt nem túl mobilak.

A polgármesteri találkozót csupán Türje és Zalaszentgrót vette komolyan, nem mintha túl sok állásajánlatban dúskálnának maguk is.

- Azután a kehidai vállalkozókat is összehívták, maga a megyegyűlési elnök is közbenjárt - folytatják beszélgetőtársaim az események sorolását. - Négy napja a megyeházi ellenzékkel is találkoztunk, szeretnénk, ha segítenének, legalább az ügyben, hogy ne szülessen elhamarkodott döntés - mondja a kehidai polgármester.

Elhamarkodott? Felmerül, ha hosszú évek óta zajlik az előkészítés, mondhatjuk-e, hogy hirtelen változtatással állunk szemben.

- Nem fogunk belenyugodni - szögezi le Márti a többiek nevében. Ők csak egy hónapja tudják, mi vár rájuk, a végleges költözés egyébként 2009 márciusában esedékes. - Megkérdeztük az igazgatónőnket, számíthatunk-e rá a küzdelmünkben, azt mondta, érzelmileg igen, másképp nem.

Sármelléken már próbálkoztak a fenntartók, de azt a két állást, ami ott adódna az új intézményben, már be is töltötték. A fenntartó a fent említett új kehidai álláshelyekre is alapoz, valószínűleg hiába.

A dolgozók közül kilenc ember úgynevezett prémiuméves nyugdíjba elmehet, a többiek, akik erre a munkahelyre tették fel az életüket, lógnak a levegőben. 19-en élnek Kehidán, mások bejárók. Azon is csodálkoznak, hogy nemrég még új dolgozókat vettek fel ide. A tanácstalanság másik oka az, hogy egy évvel ezelőtt kapta meg az integrált kehidai intézmény (a szenvedélybeteg részleggel együtt) a módszertani központ rangot, épp a pózvaival szemben, ahol vezetői válságot küzdött le a megyeháza.

A gondozottak közt a legfiatalabb 29 éves, a legöregebb 86. Értelmi fogyatékosok és pszichiátriai betegek, valamennyien gyámság alatt állnak. A gondozottak életében hamarosan bekövetkező alapvető változásról a közeljövőben tájékoztatják a gyámokat.

A ház elé érve kicsit tanácstalankodunk, merjünk-e bemenni.

- Az ellátottak számára a törvény személyenként hat négyzetmétert ír elő, amit nem tudunk mindenkinek biztosítani - mondja Horváthné Fekete Katalin igazgatóhelyettes. - Az épület az ötvenes évektől szociális intézményként működik, néhány felújítást megért már, de nincs túl jó állapotban. 2004-től integráltak bennünket, így 150 elláttottunk van. A felújításra és a törvényeknek való megfelelésre tudomásunk szerint nem áll rendelkezésre forrás.

Megtudjuk, voltak tervek arra, hogy a parkban kisebb lakóegységeket alakítsanak ki a körülmények javítására, de ez terv szintjén maradt.

Apropó kert: miközben a szobákat járjuk, kiderül, a megyegyűlés alelnöke, Nagy Kálmán két ismeretlennel épp a parkban időz. Érdeklődőket hozott, talán vevők a területre , halljuk. (Őt sajnos lapzártánkig nem sikerült elérni.)

A faluban persze kombinálnak az emberek. Miért épp Kehida? Hát azért, mert itt jó áron lehet eladni az ingatlanokat, az idegenforgalom és a termálfürdő alaposan felverte az árakat.

- Van vevő? - kérdezem már az egerszegi megyeházán Pintér László alelnöktől. - Nincs, ez fel sem merült, senkivel sem tárgyaltunk az eladásról.

Elmondom, alelnöktársa pedig épp ottjártunkkor kalauzolt valakiket. Nem hiszi, hogy ez komoly dolog lenne.

- Meglep ez engem, erről nem tudtam.

Tegnap reggel sajtótájékoztatót is tartottak: Pintér László és a szakosztály vezetője, dr. Halász Gabriella. Elmondták, a kehidai körülmények nem felelnek meg az előírásoknak, nagy a zsúfoltság, az épület nincs jó állapotban. Az átköltöztetés révén jobb helyre kerülnek a gondozottak, közelebb lesznek a színvonalas egészségügyi ellátáshoz, a gyámjaikkal pedig e hetekben zajlik az egyeztetés a változtatásról.

A intézmény dolgozóinak elhelyezésére kiemelt figyelem esik, mondták, már hónapok óta folyik a tájékozódás a térségben található munkalehetőségekről. A kehidai területre pedig nincs konkrét vevő, Nagy Kálmán alelnök zöldmezős beruházás iránt halványan érdeklődőket kalauzolt csupán.

Érdemes tudni még azt is, hogy a szociális otthonokba - legyen az öregeket gondozó hely vagy speciális intézet - való bekerülés jogszabályi környezete nemrég drasztikusan megváltozott, így a korábbi hosszú várólisták helyett manapság inkább szabad férőhelyek mutatkoznak még Zala megyében is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!